Újszülött a Gynia magánklinikán. A Zsigmond Anna által alapított magánklinika sikertörténetté vált
Fotó: Gynia Klinika
Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt időszak legismertebb kolozsvári magyar szülész-nőgyógyásza Zsigmond Anna. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő főorvos 2008-ban alapította meg a Gynia magánklinikát, amelynek hosszú évekig orvosigazgatójaként tevékenykedett. Az 1980-as években testvéréhez, Tőkés Lászlóhoz hasonlóan Zsigmond Anna is a Securitate célkeresztjébe került. Több mint öt évtizedes szakmai pályafutásáról és a családi kötelékről beszélgettünk.
2024. december 21., 18:102024. december 21., 18:10
2024. december 23., 08:192024. december 23., 08:19
– Hogyan indult el Zsigmond Anna az orvosi pálya felé?
– Szorgalmas, jó tanuló lányként nagyon szerettem a matematikát, ezért valamilyen reál szakra készültem. Emlékszem, tizenegyedikes koromban vakbélgyulladással kórházba kerültem, és a kolozsvári klinika személyzete annyira elvarázsolt, hogy amikor öt nap múlva kiutaltak, eldöntöttem, hogy orvos leszek. Gyors és szubjektív döntés volt, de kitartottam mellette. A
Sem rábeszélni, sem lebeszélni nem akartak semmiről. Emlékszem, hogy ennél az asztalnál – amelyik a szüleim bútora volt – egyszerre négy egyetemista testvérem tanult, és nekem már csak a kályha mellett, a földön jutott hely. Amikor ezt meglátta az egyik szomszédunk, Vásárhelyi János református püspök fia, azt mondta, menjek át hozzájuk tanulni. Onnantól fogva náluk készültem a szessziókra.
– Hátrányt jelentett a felvételin, hogy lelkészcsaládból származik?
– Annyiban volt nehezebb, hogy az értelmiségi családból származó fiatalok a kolozsvári orvosi egyetemen meghirdetett 92 helynek csupán 20 százalékára felvételizhettek, a többi 80 százalék a munkás-paraszt családok gyerekeinek volt fenntartva. Ennek ellenére negyedikként jutottam be az egyetemre, a középiskolában mindig jó tanuló voltam.
Az évfolyamon mindössze tizenketten voltunk magyarok. Román szakon akkor sem volt könnyű magyar diáknak lenni: gyakran éreztem, hogy árral szemben úszok nem csak az egyetemen, hanem később, gyakorló orvosként is.
– Hogyan döntött a szülészet-nőgyógyászat mellett?
– Az egyetem befejezése után, 1968-ban férjhez mentem. Az orvosi szakosodás terén megismétlődött az a személyes tapasztalat, amit tizenegyedikes koromban éltem át a kórházban. Akkor is a személyzet munkájának köszönhetően döntöttem el, hogy orvos leszek, és ezúttal egy nőgyógyász orvosnőnek a hatására választottam, akihez terhességgondozásra jártam. Imponáló, ügyes, szakmailag kiválóan felkészült fehérnépként emlékszem rá: számomra érdekes kihívásnak tűnt, hogy egy olyan orvosi ágazatot válasszak, amely akkoriban jórészt férfi szakorvosok ,,felségterülete” volt. Később értettem meg, hogy miért:
– Kolozsvártól távol kezdte orvosi pályafutását, miközben családja a kincses városban élt. Mennyire volt nehéz ez a kétlakiság?
– Kihelyezéskor Kolozs megyében egyetlen üres hely sem akadt, csak a szomszédos megyékben választhattam, így kerültem Bihar megyébe, az élesdi kórházba. A férjem és a kisfiam itthon maradtak, gyakorlatilag bejárónő nevelte a gyereket. Nagyon nehéz időszak volt, hetente egyszer tudtam hazajönni. Korábban sokat foglalkoztatott a kutatás is: nagyon szerettem olvasni, dokumentálódni, kísérletezni, de miután egy konferencián az általam megírt tudományos dolgozatot a főnököm úgy adta elő, hogy a nevemet meg sem említette, rájöttem, pártfogó nélkül sok babér nem terem számomra, ezért minden erőbedobással gyakorló orvossá akartam válni.
Már élesdi munkám első napjaiban olyan műtéteket kellett elvégezzek, amit a gyakorlatban nem láttam, és nem is volt kitől megkérdezzek. Szakkönyvekből tanultam meg sok mindent, amit élőben próbáltam ki. Minden sikeres műtét megerősítette bennem a hitet, hogy állandóan tanulni, képezni kell magad ezen a pályán.
Zsigmond Anna nemrég ünnepelte 80. születésnapját
– Hogyan került vissza Kolozsvárra?
– Sok-sok utánajárással a Kolozs megyei Mócsra helyeztek, ahol a kórház egyetlen szakorvosaként a szülészetért feleltem. Harmincéves orvosként egy olyan világba csöppentem, ahol elkezdődött a hatósági harc az illegálisnak tekintett terhességmegszakítások felderítéséért. Szakmai pályafutásom legnehezebb és legsötétebb időszaka volt ez. Bennünket, nőgyógyászokat arra köteleztek, hogy a falusi körorvosokkal együtt vizsgáljuk meg a szülőképes nőket, nincs-e rejtett terhességük, vagy nem történt-e terhességmegszakítás. Először 18-tól 40 évig terjedt ki a nők ellenőrzése, amit később a 16-45 év közötti korosztályokra bővítettek. Idővel behívott kihallgatásra a Securitate. Amikor már többször zaklattak, megkérdeztem az egyik páciensemet – akiről tudtam, hogy a férje az állambiztonságnál dolgozik –, hogy mit követtem el.
– Ehhez később hozzájárult a testvére, Tőkés László meghurcolása is?
– Az az időszak már fél lábbal Kolozsváron ért, ugyanis akadt egy román orvosismerősöm, aki megbízott bennem, és részmunkaidőre beajánlott a kolozsvári poliklinikára. Később a nőgyógyászat sürgősségi osztályán dolgozhattam heti egy-két napot, miközben Mócson maradtam főállásban. Reménykedtem benne, előbb-utóbb megengedik, hogy háromgyerekes családanyaként visszatérhessek Kolozsvárra. A gyerekeim is nagyon nehezen viselték a távollétemet. Nemrég a nagyobbik fiam mesélte, hogy egyik kamasz gyerekével több gond van, mire azt válaszoltam, hogy ő bezzeg jó gyerek volt. Erre mondta a fiam, hogy ,,te ezt honnan tudod, mert alig voltál itthon”. Utólag visszagondolva, valóban így alakult az életem, amire még rátett egy lapáttal a Ceaușescu-éra utolsó két-három éve.
A házi magzatelhajtás miatt súlyos állapotba került nőket hozott be a mentő a sürgősségire, akiket a besúgó nővérek jelentettek. Ha a szakorvos nem értesítette a hatóságokat, utólag őt is letartóztathatták.
– Milyenek voltak az állambiztonsági kihallgatások?
– Rémisztő légkörük maradt meg bennem, több órára bent tartottak. Mindig féltem.
Végül ejtették a vádat, de mindig újabb és újabb félelemkeltéssel álltak elő. Emlékezni is rossz arra az időszakra.
– Az 1990-es évek elején új lappal kolozsvári főorvosként folytatta szakmai pályafutását. Hogyan emlékezik azokra az évekre?
– Amikor főállásban bekerülhettem Kolozsvárra, én voltam az egyetlen magyar nőgyógyász a kórházban, sőt a városban is. Egyre többen megkerestek, és egy idő után magánkabinetet nyitottam, ahol nyugodtabb körülmények között fogadhattam a betegeimet. Közben püspökké választott László öcsém holland kapcsolatai révén segélyszállítmányokat továbbított a kolozsvári Stanca szülészeti klinikára is, ami nagyon jól jött a kommunista rendszer utáni nehéz időszakban. Szintén a hollandok segítettek abban, hogy megnyithassam a magánrendelőmet, ahol nagyon sok beteg megfordult. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a nap 24 órájában a kórházban, vagy a magánrendelőmben dolgoztam, hihetetlenül zsúfolt időszaka volt ez az életemnek. Egy hollandiai utamon láttam, hogyan néz ki Nyugat-Európában a magánorvosi kabinet, ezért vágtam bele.
Az új kórházi szárny, a termékenységi klinika bejárata
Fotó: Gynia Klinika
– Nagyobbik fia, Zsigmond István is nőgyógyásznak tanult. Ragadós volt az anyai példa?
– Érdekes módon arról nem beszéltünk, hogyan kötelezte el magát a szülészet-nőgyógyászat mellett. Biztos, hogy nem én beszéltem rá, mert tudtam, hogy ez mivel jár. Saját elhatározásból választotta, jó tanuló volt. Akkor kezdődtek a gondok, amikor megirigyelték, hogy túl sok a betegem, és sok szülést vezetek le. Kinéztek az orvosi közösségből, amely a kilencvenes években a mi kapcsolatainknak is köszönhetően sok segítséget kapott külföldről.
de igazából az fájt a legjobban, amikor Istvánt nem akarták doktoranduszként befogadni az állami kórházba, ezzel is rajtam akartak ütni.
– Ekkor született meg a Gynia magánkórház ötlete?
– A magánkórház terve korábban felvetődött, ugyanis holland ismerőseink fantáziát láttak volna egy többségi holland tulajdonú egészségügyi intézmény felépítésében, de ez végül nem valósult meg. A Gynia kórház telkét azzal az elképzeléssel vásároltam meg, hogy nyugdíjas éveimre házat és saját rendelőt építek. Végül a fiam vetette fel a kórház ötletét, hogy hozzuk össze saját tőkéből. Úgy kerestünk még befektetőket, hogy a fiammal megmaradjunk többségi tulajdonosnak, és elkezdődött az építkezés.
Napjainkban élünk át nehezebb időszakot, amikor Kolozsváron megjelentek a tőkeerős nagy magánkórházak, amelyek magasabb bérekkel próbálják mindenhonnan elcsábítani a szakembereket. Nálunk a fizetések teljesítményorientáltak: mindenki annyit keres, amennyit dolgozik. Ha valakit sokan keresnek, sok a szülése, az értelemszerűen többet keres, mint a kollégája, akinek kevesebb a munkája.
– Nyolcvan évesen ön is rendszeresen bejár dolgozni a klinikára...
– A korábbi iramot alábbhagytam, de tény, hogy ma is nagyon szeretem a munkámat. Sokan megkeresnek, de műtéteket és ügyeletet már nem vállalok. Jó bejárni a klinikánkra, mert igazi kollegiális légkör fogad, amit nem lehet összehasonlítani az állami kórházakkal, ahol a csúcsvezetőség ,,beletörli a lábát” az alkalmazottakba, nincs tisztelet, közös elfogadás. Sajnos az állami egészségügy alig változott, csak a fizetéseket emelték meg, a régi munkamorál azonban megmaradt.
Több tehetséges fiatal orvos szegődött el hozzánk, biztosított az utánpótlás.
A 2008-ban alapított Gynia volt az első, többségében magyar tulajdonú kórház Kolozsváron
Fotó: Gynia Klinika
– Hogyan látja, a nőgyógyászati szakma jóval könnyebb, mint mondjuk öt évtizeddel ezelőtt, amikor fiatal orvosként Mócson dolgozott?
– Teljesen mások a feltételek, de a szakma nehézsége megmaradt, ami ma is igénybe veszi az orvost. Sok olyan szülés van, ahol szövődmények léphetnek fel, és veszélybe kerülhet az anya, vagy a gyerek élete. A szaktudásnak, a megfelelő hozzáállásnak és a korszerű gyógyászati eszközöknek köszönhetően ezek pozitív végkicsengésű történetek, az újszülött babának együtt örülhetünk a kismamával. Aki belülről látja a kockázatokat, annak elképzelhetetlen felelőtlenség az otthonszülés veszélye. Volt már esetünk, hogy egy házaspár itteni terhességgondozás után tudtunkon kívül bevállalta az otthonszülést, majd megjelent nálunk a gyerekkel. Amikor viszont a következő gyereket vállalta, valószínűleg a korábbi, orvosi felügyelet nélküli, rendezetlen szülés miatt hátramaradt egészségügyi gondok életveszélyes vérzést idéztek elő, válságos állapotban kellett behozni a klinikára.
Egy nőgyógyász számára egyértelműen a szülés a szakma legizgalmasabb része, ezért találom nagyon szépnek.
A Gynia szülészeti és nőgyógyászati magánklinika új reprodukciós részlegét avatták fel szombat délután Kolozsváron. Az országban a 43., mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó egészségügyi intézményben számos magyar szakorvos is dolgozik.
A magánklinikák gyors fejlődésének időszakát éli a romániai egészésgügy. Dr. Zsigmond István nőgyógyász szakorvos, a kolozsvári Gynia magánklínika főorvosa szerint óriási a külöbség a magán és az állami egészségügyi ellátás között.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Halálra gázolt egy kamion kedden három munkást, akik az útburkolati jelek felfestésén dolgoztak az A1-es jelzésű autópályán – közölte a Szeben megyei rendőr-főkapitányság.
A kolozsvári nemzetközi repülőtér lesz az első Romániában, amely feloldja a kézipoggyászban szállítható folyadékokra vonatkozó korlátozásokat.
Szóbeli és fizikai agresszió ért egy magyar férfit a Kolozsvár közeli Szászfenesen amiatt, hogy a feleségével anyanyelvén beszélt egy zöldségesben. Az áldozat a Krónikának elmondta, nem tett feljelentést az incidensről, mert „nem hiányzik neki a cirkusz”.
Idén korábban kezdődött a „parlagfűszezon”, és ezzel együtt a légúti panaszokkal küzdő betegek száma is megugrott Aradon.
Harmincnapos előzetes letartóztatásba került egy 45 éves maroscsügedi férfi, aki egy gyulafehérvári szupermarketből egy üveg szeszes italt lopott, majd menekülés közben a bolt egyik alkalmazottját bántalmazta.
Zsarolás vádjával vettek őrizetbe egy Maros megyei fiatalembert, aki pénzt követelt és kapott egy balavásári férfitól azért, hogy ne gyújtsa fel a lakását.
Őrizetbe vette a rendőrség annak a temesvári óvodának az igazgatóját, ahol hétfő délelőtt az udvaron található dísztóban vízbe fulladt egy másfél éves gyermek.
Szeptember 6-án és 7-én 36. alkalommal rendezik meg a Petőfi-emlékünnepet Koltón. Az idei rendezvény fő eseménye Jókai Mór szobrának a leleplezése lesz.
Az aradi önkormányzat több tucat kerékpárlopási kísérlet miatt tett feljelentést a rendőrségen, miután az újonnan bevezetett közösségi kölcsönző rendszerből sorra tűntek el a kétkerekű járművek.
Nem idegengyűlölő indítékkal támadtak a múlt héten Kolozsváron két ázsiai férfira az elkövetők ügyvédje szerint. A súlyosan bántalmazott vendégmunkás kómában fekszik, az agresszorok egyikét előzetes letartóztatásba helyezték.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!