Tatyi hazavárja a fiát

„Nem tanyitottam én azokra a maffiás dógokra a gyermeket, amiket öszszevissza beszélnek az emberek\" – fakadt ki keserûen tegnap lapunknak a helyi romák körében Tatyinak becézett férfi. A tízgyermekes, középkorú férfinak könnybe lábad a szeme, amikor a magyarországi sajtóban a Blaha tér rémének nevezett gyermekérõl beszélgetünk. „Mikor hozzák haza a fijamot, naccsága? Aszongyák, a televízió is bémonta, hogy hazahozzák, de ide még senki nem hozta\" – érdeklõdik a férfi, miközben köréje sereglenek a hiányos öltözetû, szutykos apróságok, ifjabbik Gábor István testvérei.

Szociális segélybõl, guberálásból élnek Gáborék

Amint arról lapunkban már beszámoltunk, a budapesti Blaha Lujza tér lakóit hónapokon át rettegésben tartó 12 éves gyergyószentmiklósi gyerek több társával együtt gyerekeket, idõs embereket, hajléktalanokat rabolt ki. A magyar hatóságok tehetetlenül szemlélték a kis bandavezér rémtetteit, ugyanis az érvényben lévõ törvények szerint kiskorú ellen nem indíthattak bûnvádi eljárást, István ellen pedig különösen nem, mivel román állampolgár. Drasztikus intézkedést csupán akkor foganatosítottak, miután István a Blaha Lujza téri villamosmegállóban megkéselt egy 15 éves fiút. A magyar hatóságok ezután döntöttek a fiú hazaküldésérõl, majd szerda este rendõri és gyámhatósági kísérettel szállították abba a csíkszeredai intézménybe, ahol a bûnözõ kiskorúakkal foglalkoznak.

Miközben Gyergyószentmiklós lakossága vegyes érzelmekkel követi a kiskorú bûnözõ hazatoloncolásáról szóló híradásokat – a tévében többen ráismertek a korábban a helyi vasúti állomáson kéregetõ gyerekre –, a város polgármestere kétkedve fogadja az érdeklõdõ kérdéseket. „Sokat beszélnek a televízióban, de nem biztos, hogy idevalósi\" – jelentette ki lapunknak Pap József. Az elöljáró közbenjárására viszont Zsigmond András, a polgármesteri hivatal roma ügyekkel foglalkozó referense elkísér bennünket a Kavicsbánya utca 5. szám alá, ahol a kis bandavezér családja él. Két takaros ház között elhelyezkedõ telken egy nagyobb és egy kisebb putri áll: a kisebbikben Gábor István és népes családja, a másikban Tatyi fivére és családja lakik. A hozzávetõleg hat négyzetméteres, egyetlen szobából álló lakásban két ágy és egy jéghideg fûrészporos kályha áll. A rajkók közül némelyik mezítlábasan kapkodja apró lábacskáit a hóban. Három termetes kóbor kutya rajongja körül õket. A család egyébként szociális segélybõl, kukázásból és kéregetésbõl él. „Kéregetett a gyermek az állomáson, sosztán a pénzbõl vett magának kenyeret, szukkot, egy darab szalámit\" – meséli az apa, mivel foglalkozott itthon a fia, mielõtt a magyar fõvárosban tiszteletét tette. Kifejti, a gyerek tavaly márciusban tûnt el, amikor meglátogatta Besztercén élõ nõvérét. „Nem egyedül ment az el, naccsága! Valakik elvitték és maffiást csináltak belõle. Nem vót annak annyi esze, s pappír nékül, hogy ment vóna ki Pestre?\" – méltatlankodott az apa, majd hozzáteszi: nagyon sajnálja a fia által megkéselt pesti fiatalt, de õ ilyesmire nem tanította gyermekét. A beszélgetés során az is kiderült, hogy a kis bandavezér soha nem járt iskolába, az apa indoklása szerint azért, mert szegények voltak. Ekkor azonban a társaságunkhoz csatlakozott fiatalabb roma férfi idegesen ráförmed: „Mongyad az igasságot, hogy állandóan úton vótatok!\" Az apa nem cáfolja mindezt, de kitart amellett, hogy inkább a szegénység az oka, hogy gyereke nem tanulhatott. Elpanaszolja azt is, hogy felesége háromféle súlyos betegségben szenved, most éppen a testvérénél tartózkodik a téglagyári romasoron. „A májával van baj, s a szívivel, erõst beteg\" – részletezi gondjait. Fölöttébb meglepõdik, amikor közöljük, fia azzal dicsekedett Budapesten, hogy az apja gyilkosságért börtönben volt. „Néjzen rejám, naccsága. Úgy nézek ki, mint aki embert ölt?! Isten is õrizzen!\" – jelenti ki elképedve Gábor István. Gyermekeirõl még annyit hozzáfûz, hogy a tíz közül egyik nevelõintézetben van a „vasazás\", a fémgyûjtögetés miatt.

István nem viselkedik agresszíven

A 12 éves Gábor István biztonságban, incidensek nélkül érkezett meg a csíkszeredai szociális reintegrációs központba. Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezérigazgatója elmondta, a kisfiúra a központ nevelõi vigyáznak, részt vesz a gyermekek programjában, pszichológus is foglalkozik vele. „A gyerek korántsem agresszív, hanem együttmûködõ, jól lehet vele egyezni\" – magyarázta Elekes. – Több hétnek, hónapnak kell eltelnie, amíg eredményekrõl számolhatunk be vele kapcsolatban. Számára most még minden új, hisz teljesen új környezetbe került, amit meg kell szoknia, de szeretnénk normális életkörülményekhez szoktatni, iskolába járatni\" – fejtette ki. Az írni-olvasni nem tudó Istvánt egyelõre a számok világába próbálják kalauzolni a szociális központ nevelõi. A gyermekvédelmi igazgatóság felmérést fog végezni a gyermekkel kapcsolatban, és megvizsgálják családja körülményeit is. „Intézményünk bizottsága, valamint a törvényszék dönt majd arról, mikor és hogyan kerülhet vissza a fiú a családjához, a társadalomba\" – tudtuk meg a szakértõtõl. Az igazgató arról nem tud, hogy a fiú kérte volna, találkozhasson a családjával, az azonban kiderült, hogy István szabadság után vágyakozik. Mint Elekes Zoltán kifejtette, a gyermekvédelmi igazgatóság elvileg támogatja, hogy a gyermek visszakerüljön a családjához – amely egyébként már jelezte is, hogy szeretné visszafogadni –, de hogy mikor találkozhatnak, illetve mikor egyesülhet újra a család, arról a szakhatóság speciális bizottsága és a törvényszék fog dönteni.