Támogat-e a Szülőföldön magyarul program?

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. meghirdette a 2010/2011-es tanévre is a Szülőföldön magyarul című pályázatát, melynek célja, hogy az anyaország támogassa a kisebbségben élő, magyarul is tanuló gyermekeket, fiatalokat. A pályáztatás romániai lebonyolításával a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) bízták meg. A 20 000 forintos nevelési, oktatási, a 2400 forintos tankönyv- és taneszköz, valamint a 2800 forintos hallgatói támogatás igénylésére benyújtott kérelmeket elbírálták. Bár a cél a Magyarország határain kívül élők szülőföldön történő boldogulásának elősegítése, a pénz folyósításánál tapasztaltak mégis arra engednek következtetni, hogy számos esetben megnehezíti a romániai magyar szülők dolgát a megítélt összeg „megszerzése”.

A pályázati kiírás szerint a támogatási összeg banki átutalással jut el a kérelmezőkhöz, melyről a szülő postai úton kap tájékoztatást. Az értesítések bizonyos része ugyan postán érkezett, többeknek viszont az RMPSZ a pedagógusoktól küldte el azokat, de e-mailben, SMS-ben is tudattak sokakat, hogy hol vehetik fel a pénzt.

Tavalyig megszoktuk, hogy a postás hozta a forintnak megfelelő lejben az összeget. Idén az OTP Bank által kibocsátott kártyákra utalták a pénzt. Ezzel a támogató félnek vált könnyebbé a folyósítás. A városon élőknek nem jelent különösebb nehézséget a megjelölt bank felkeresése, a vidéki szülőkre nézve viszont aligha éri meg igényelni a támogatást, ugyanis az OTP-nek csak nagyobb városokban vannak kirendeltségei, ahol felvehető személyesen a kártya. Az értesítések szerint bármely OTP banki automatánál kivehető a pénz kezelési költség nélkül, más bankok automatáinál pedig két alkalommal lehet ingyenesen igényelni. Minden esetben az értesítésben megjelölt napon a szülőnek el kell utaznia a megnevezett városba, hogy felvegye személyesen a kártyát, majd néhány hét múlva ismét kénytelen városra menni, hogy kivegye a pénzt.

A támogatás jó részét tehát elkölti az utazásokra, de a dolgozó szülők esetében a kártya felvétele egy munkanapba is kerülhet. A kalotaszegi falvakban élőket több esetben is dési vagy tordai OTP-kirendeltségekhez küldték kártyáért, ami 100–150 kilométeres távolság megtételét jelenti, a pénzért pedig ismét be kell utazni Kolozsvárra vagy Bánffyhunyadra. Olyan esetet is ismerek, hogy a kalotaszentkirályi szülőnek az értesítés szerint Jászvásárra, azaz Iaşi-ba kellett volna mennie a kártyáért. Az adatfeldolgozás felületességére enged következtetni az is, hogy az anya a leánykori nevével szerepelt a bankban a támogatottak listáján, így nem akarták kiszolgálni, mert a férje utáni, aktuális nevén mutatkozott be, ami nem szerepelt a névsoron. Kisebbségi létünk pedig már megszoktatott, hogy minden ügyintézés csak román nyelvű lehet, pedig a román banki szakzsargonokat egyáltalán nem ismerő falusi magyar számára jól jönne, ha az OTP Bank dolgozói beszélnének vagy legalább értenének magyarul.

A jövőre nézve tehát jó lenne a támogatási rendszert átgondolni. Ebben a formában ugyanis, amit nyerünk a réven, az elvész a vámon. A vidéki, a városoktól távol élők számára még mindig a postai kézbesítés jelentené a valódi támogatást.

Póka Ilona-Ildikó
kalotaszentkirály-zentelki szülő