Szeptemberi határidő Bukarestnek

„A székely nép ősi joga összehívni a nemzetgyűlést, ha az egész közösséget érintő döntés meghozataláról van szó, és mindig akkor hívták össze, ha a székelység megelégelte az elnyomást” – jelentette ki Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlést megnyitó beszédében. Kifejtette: annak elismeréseként választották Gyergyóditrót a nemzetgyűlés helyszínéül, hogy a helyi tanács minden nyomás ellenére sem vonta vissza az autonómiára vonatkozó népszavazás kiírásáról szóló határozattervezetet, sőt ennek akadályoztatása nyomán európai fórumokhoz folyamodott.
A fokozott rendőri felügyelet mellett, de nyugodt körülmények között zajló gyűlésen Gazda József kovásznai nyugalmazott tanár a székely nemzetgyűlések történetéről tartott előadásában kitért arra, hogy a magyar mindig befogadó nemzet volt, jogokat, kibontakozási lehetőséget biztosított az együtt élő nemzeteknek, példaként idézve a lelkiismereti szabadságot biztosító Tordai Kiáltványt. „Ma olyanok neveznek hazátlannak bennünket, akik öt-tíz éve laknak ezen a vidéken” – mondta Gazda, nagy tapsot aratva kijelentésével.
A székek vezetői sorra felolvasták a korábban megvitatott határozattervezeteket, amelyek egybecsengően a székely nép önrendelkezését szorgalmazzák. A végleges határozatot Csapó József SZNT-elnök ismertette a székek küldötteivel. Ennek értelmében „a Székely Nemzetgyűlés megjelöli a történelmi székely székeket magában foglaló Székelyföld autonóm közigazgatási egység ideiglenes határait, miképpen ezek a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia Parlamentjében benyújtott Statútumban szerepelnek.” A Székelyföld államon belüli önkormányzásának elvei között szerepel, hogy a székely népnek joga van „saját kebeléből választani önkormányzatot, nemzeti önazonosságát megőrizni”, valamint „saját oktatási-kulturális, közigazgatási intézményekkel, döntéshozó, végrehajtó és bíráskodó testületekkel rendelkezni.” A nemzetgyűlés követeli, hogy Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, és a székely nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését.
A székelyföldi autonómiatörekvések érvényesítésével megbízott Székely Nemzeti Tanácsot a székek küldöttei a határozat alapján felhatalmazták a székely nép érdekeinek külföldi és belföldi képviseletével. A Székely Nemzetgyűlés követeli, hogy 2006. szeptember 30-áig Románia elnöke, parlamentje, kormánya haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a székelyföldi autonómiatörekvések közképviseletével felhatalmazott Székely Nemzeti Tanáccsal. Ha ez nem történik meg, a határozat újabb nemzetgyűlés összehívását javasolja, amelyen a küldötteknek az önrendelkezési jog követelésének azon demokratikus eszközeiről kell dönteniük, amelyektől a székelység jogfosztottságának orvoslását remélik.
A nemzetgyűlés lelkeket megérintő zárómozzanataként Gergely István csíkszeredai katolikus esperes felmutatta a székelyek ezeréves áldozati kelyhét. Gergely atya – népszerű nevén Tiszti – elmondta: a kehely a székelység sorsának valamennyi sorsdöntő határozathozatalánál jelen volt. Váratlan megjelenését Csapó József a Krónikának így magyarázta: „Azok, akik ismeretlen helyen őrzik ezt az ereklyét, úgy döntöttek, itt az ideje, hogy Õméltósága megjelenjen. Ez biztosítja a székely szívekben és lelkekben lévő összetartozás és hatalom érzetét, amellyel még hitelesebbé kívántuk tenni a Székely Nemzetgyűlést, és annak határozatát.”