Szent György lovag is büszke lenne

Tagadhatatlan: régiókon átívelő évi rendszerességű programmá rangosodott a Szent György Napok rendezvénysorozata. Korábban három napra, az utóbbi években immár egy hétre szóló időszakra bekerül az előjegyzési naptárakba Sepsiszentgyörgy városünnepe, legyen az az évi bevételének tekintélyes részét itt megvalósítani készülő vásári árus, tehetségét, hozzáértését közszemlére bocsátó népművész vagy csak bámészkodó, vásárolgató látogató. A folyamatosan letisztuló, rétegigényeket is figyelembe vevő és kielégítő szervezés révén egyre kevésbé zavarják egymást a különböző ízlésvilághoz szóló műsorszámok, a kulináris élvezetekkel együtt járó melléktermékek pedig jól elkülönített helyen várnak az elszállításra.
A tömeg meg csak hömpölyög, senki sem akar lemaradni semmiről, frissen támadt ismerősök adnak egymásnak randevút különböző programokon. A csendőrök munka nélkül mulatják idejüket, ballonkabátos nyugdíjasok sétálgatnak a szellősebb helyeken, legfeljebb a hangerőre panaszkodnak kicsit, de hát a fiatalságra is tekintettel kell lenni, látják be mosolyogva.
Szent György lovag bizonyára büszkén tekintget lefelé valamelyik égi páholyból: az emberek szeretik őt, szívesen, felszabadultan ünnepelnek a neve napján. A hétköznapok és a szemetesautók addig megértően várakoznak a sarok mögött.

Városnapi villanások
Összesen 144 sátort állítottak fel a kereskedők és a szolgáltatók, 17 lacikonyhában sütötték a húst, mérték a sört, tucatnyi helyen forgott a parázs felett a kürtőskalács. A lacikonyhák még tegnap is üzemeltek a város központjában, a majálisozók nagy örömére.
Az egyik fő „hangulatfelelősnek” a Háromszék Táncegyüttes bizonyult, a vásári színpadon szólt a népzene, fellépett a palatkai zenekar, volt néptánc és bábelőadás. Telt ház volt az esti táncházakban is, ahol a magyarországi Ordasok együttes önálló műsorral lépett fel, és felcsíki, valamint moldvai táncokat lehetett tanulni.
A reneszánsz vásár idén is a reneszánszát élte, kicsik és nagyok váltották a tallért, és próbálgatták a Mátyás korabeli játékokat. Fellépett Kátai Zoltán a magyar énekmondás legendás alakja, a Csabafiak elnevezésű együttes viselet- és íjászbemutatóval idézte fel az akkori idők hangulatát, és kápráztatta el a bámészkodókat.
A Guzsalyas Játszóház tagjai vasárnap közel három óra alatt felállították a saját készítésű nemezsátrat, a gyerekek kötélverést, szövést, nemezelést és bojtkészítést tanulhattak.
A Bazár soron az árkosi Bálint Zoltán állította ki öntöttvas gyűjteményének egy részét, kályhákat, lámpákat, vasalókat, mérlegeket, apró iparművészeti tárgyakat. A kiállítás holnapig még megtekinthető.
Bartha Ernő mesterszakács tizenegyedik alkalommal sütött ökröt a városünnepen. Az egyévesnél fiatalabb, 350 kilogrammos ökröt gondosan választották ki, mert húsa porhanyósabb, ha hagyományos takarmánnyal etették. Az ökröt 5 kilogramm fűszerkeverékkel, 15 liter olajjal és borral pácolták, 10 kiló fokhagymával és 20 kiló szalonnával spékelték.
A magyarországi Charlie és Zenekara az ismert dalokkal aratott. Charlie a koncert előtti sajtótájékoztatón elmondta, a rendezők általában kérik a „viszkis” dalt. Az énekes, aki egy európai díj átvételét mondta vissza a sepsiszentgyörgyi koncert kedvéért, bevallotta: soha nem hallgatja saját számait, imádja két kiskutyáját, és szeret főzni, de nem azért, hogy meg is egye a végterméket.
A városünnep a Hajnaltól hajnalig című koncert show-val és tűzijátékkal zárult. A Shannon.hu nevű zenekar műveire építve egyedi táncstílust mutatott be a Shannon World dance Company, amelyben az ír sztepp, a kalotaszegi legényes és a balett elemei ötvöződtek, a világzene és a világtánc mellett a tajko japán dobosok is a koreográfia részei voltak. A 15 perces tűzijáték alatt több mint kétezer fényjáték pukkant.