Szakfájdalmak, magánsérelmek

A Székely Nemzeti Múzeum (képünkön) nyitva, de látogató nincs. A portás nem is ajánlja a jegyet megvételre, feltételezi, hogy nem a kiállításokra vagyok kíváncsi, és a muzeológusok irodái felé igazít. Néhány kiállítóteremben mesteremberek dolgoznak, a régi, patinás épületben furcsán hat a műanyag keretben csillogó üveg. Egy másik teremben a félhomályban is látszik a megfeketedett meszelés.
Az alagsorban cementpadlójú, ablak nélküli irodában fogadnak. Gyorsan terjed a hír, hogy valaki kíváncsi a panaszaikra, összegyűlnek a régészek, történészek, néprajzosok, természettudósok, több mint egy tucat szakember egymás szavába vágva sorolja, hogy szerinte miért nem működik megfelelően a híres múzeum. Elöljáróban tisztázzák: nem vállalhatják a nyilvánosságot, és ebből az álláspontjukból hosszas győzködés ellenére sem engednek. Előveszik a közalkalmazottak viselkedését szabályozó 2004/477-es jogszabályt, és felolvassák a paragrafust, miszerint az intézményről csak az igazgató engedélyével nyilatkozhatnak. Miután azonban megszületik az egyezség, hogy nevük nem kerül nyilvánosságra, csak úgy árad a panasz belőlük.

Panaszok, indulatok, könnyek
Elsősorban azt nehezményezik, hogy az intézmény nem látja el alapfeladatait, a gyűjtést, raktározást és tudományos kutatást illetően. A múzeum 40 éven át az ország egyik legaktívabb régészeti intézménye volt, néhány éve azonban nem különítenek el pénzt gyűjtésre, ásatásokra. Nincs összehangolt intézményes kutatás, a szakemberek egyénileg dolgoznak, hogy ledoktorálhassanak, vagy tudományos fokozatot szerezzenek. A raktározás, az állagmegőrzés sem megfelelő, földre, egymásra rakják az értékeket, bár ezt a törvény is tiltja, az alagsori raktárakba pedig befolyik a víz. Két állandó kiállítást lebontottak, a néprajzi, és a régészeti kiállítások újranyitását már többször beharangozták � következmények nélkül.
A szakemberek elégedetlenek az időszakos kiállítások minőségével is. Úgy vélik, azokat csak azért szervezik, hogy az igazgató igazolhassa a szerződésben vállalt kötelezettségeit. A jelenlegi részvénykiállítást is ebbe a kategóriába sorolják. A termeket évek óta nem festették ki, miközben az évek során Kató Zoltán igazgató négyszer rendezett be magának korszerű irodát. A muzeológusok fájlalják, hogy az intézménynek öt éve nem jelent meg évkönyve, ahonnan a szakma tudomást szerezhetne a munkájukról.
Az igazgató és az alkalmazottak viszonyát a kommunikáció teljes hiánya, a merevség és a bizalmatlanság jellemzi, fogalmazták meg a panaszosok, akik azt sem értik, miért kell román nyelven levelezni az intézményen belül. Az igazgatótól hetente több adminisztratív feladatot kapnak, egymás után érkeznek az úgynevezett diszpók, az igazgatói határozatok, ők képtelenek betartani a határidőket, és mindez a tudományos munka rovására történik. Bár az intézmény szabályzata előírja, évek óta nem tartottak értekezletet, a tudósok nem ismerik a múzeum éves tervét, hogy ahhoz igazíthassák tevékenységüket. Az igazgató nem segíti a szakmai fejlődésüket, nem engedi el őket konferenciákra, nem tudatják velük, ha meghívót kapnak egy rendezvényre, nem kapnak lehetőséget magasabb fokozatra való vizsgázásra. A muzeológusok szerint Kató Zoltán mellőzi azokat a pályázatokat, amelyekben személyesen nem érdekelt. Az általános panaszok mellett mindenki több tucat személyes sérelmet is emleget, ki indulatosan, ki könnyezve, ki csendes beletörődéssel.

Nem létező ügyet nem kommentál
Kató Zoltán múzeumigazgatótól telefonon kérek időpontot, a titkárnő kapcsolna, majd mégsem, csak továbbítja az üzenetet, hogy az igazgató négy nap múlva fogad. Amikor mégis személyesen jelenek meg a múzeumkert félreeső, festői hátsó részében berendezett iroda előtt, Kató Zoltán félbehagyja munkáját, és beenged. Éppen egy fontos pályázatot ír, de mégis szakít időt, és elmondja, ő problémamegoldó ember, a valós, jelzett gondokat minden esetben kezeli, de nem létező problémát nem orvosolhat. Az intézményvezető hangsúlyozza: nincs hír, nincs sztori, majd kifejti, nem tud arról, hogy beadványban fogalmaztak meg ellene kifogásokat a Kovászna Megyei Tanácsnál. Ha mégis így lenne, az intézményt fenntartó önkormányzat biztosan komolyan veszi, kivizsgálja, valósak-e az állítások, és levonja a következtetéseket. �A sajtóból szerzett értesüléseket nem kommentálom� � jelenti ki még a múzeumigazgató, nem válaszol az ellene megfogalmazott vádakra, és a múzeum működését sem minősíti.

Belső kivizsgálás dönt
az igazgató sorsáról
Demeter János, a Kovászna Megyei Ta-nács elnöke megkeresésünkre elmondta, májusban kellett volna megújítani Kató Zoltán szerződését. Ezt júniusra halasztották, mert az intézményben jelenleg belső kivizsgálás (audit) zajlik, azt ellenőrzik, hogyan gazdálkodott az igazgató a közpénzekkel. A kivizsgálás eredményének függvényében döntik el, Kató Zoltán júniusban pályázhat-e újra az igazgatói tisztség betöltésére, jelentette ki Demeter János.