Szacsvay Akadémia: mincs elhelyezkedési esélyük a romáknak?

Az eseménysorozat szerdai meghívottja Kozák Gyula, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa volt.

Félelemmel, egyfajta társadalmi neurózissal jár a mindennapok szintjén az úgynevezett romaprobléma emlegetése – fogalmazott a kutató. Pedig a demográfiailag egyre növekvő roma közösség társadalmi integrálása egyre fontosabb lesz, ezért kell az eddigieknél sokkal szélesebb perspektívába helyezni a romák elhelyezkedésének kérdését.

A szocializmus éveiben az állam mint egyetlen munkaadó kötelező módon integrált minden állampolgárt a munkahelyekre. Ennek következtében létezett egyfajta „belső munkanélküliség” – sokan csak azért jártak be a munkahelyükre, mert kötelező volt, de valójában hasznos tevékenységet nem végeztek. Ezek azok a munkahelyek, amelyek a legnagyobb számban szűntek meg a rendszerváltás után, amikor nyilvánvaló lett, hogy az előző rendszer gazdasága mennyire mesterséges volt. Mára már nem a termelés, hanem a profit a meghatározó, és azok, akik ezt a legjobban megérzik a saját bőrükön, a betanított és szakképzetlen munkások, elsősorban a mélyszegénységben élők és a romák.

Egy Kolozsváron, Temesváron, Aradon, Resicabányán és Vajdahunyadon készült friss felmérésben a kutatók a vállalkozókat kérdezték meg egyebek közt arról, hogyan hirdetik meg a megüresedett állásokat cégüknél, s mint kiderült, legtöbben nem formálisan, újsághirdetésben, hanem családokon, ismerősökön keresztül terjesztik a szabad munkahely hírét. A szegénységben élőkhöz, a tömbben élő romákhoz ezek a hírek eleve el sem jutnak, bár az igaz, hogy a cégvezetők állítása szerint nincsenek komolyabb fenntartásaik velük szemben, mint más ismeretlenekkel – ez azonban lehetséges, hogy csak a politikailag korrekt kommunikáció része. Az viszont biztos, hogy akár a diszkrimináció feltételezett hiányában is elenyészően kevés a romák esélye az elhelyezkedésre – zárta előadását Kozák Gyula.