Sokan kipróbálták a sárkányrepülőt

„Ez az ember már tud valamit!” – kiáltott fel elismerően a futballpálya felett Ferinc Vince kacskaringózó sárkányrepülőjével tett csavaros ereszkedései és bukfencei láttán egy krasznai bámészkodó. A Magyarországról érkezett világbajnok a Szilágy megyei község napjaira két sárkányrepülőt is hozott, amelyeken pilótatársaival együtt Vízaknai Sándor krasznai amatőr sárkányrepülősnek a község határában berendezett repteréről kétpercenként emelte a magasba a kíváncsiskodókat. „Felszállás előtt a repülni vágyók rendszerint elbizonytalanodtak, a levegőben viszont már azt csodálták, hogy milyen szép fentről a vidék, és az emberek tényleg nem nagyobbak a hangyáknál” – mesélte Ferinc. Tegnap délután a világbajnok élménybeszámolót is tartott, amelyet a magasban készített képes összeállítással tett szemléletesebbé.
A légi bemutató mellett a fogathajtóverseny is több száz embert vonzott a focipálya köré. Pop Imre polgármester elmondta, nemcsak helyiek vonultatták fel kétfogatos hintójukat: Magyarországról is jöttek versenyzők. Az ápolt, fényes szőrű lovaikra büszke hajtók irányítására a négylábúak sorra hagyták maguk mögött az akadályokat, előbb lassú tempóban, majd galoppban.
A babér ezúttal nemcsak a lovak fejére került, hanem a község napjain hét bográcsban főtt borjúgulyásba is. Főzőversenynek indult, ám mivel a zsűri nem tudta eldönteni, melyik bográcsban van a legfinomabb étel, mindegyik szakács főztjét kitüntették. Gecse Ibolya házigazdaként vezette körbe a betérőt az ünnepség alkalmából berendezett tájházban. Krasznai szőtteseket és bútorokat, háztartási kellékeket gyűjtött össze a községben, és a hagyományhoz hűen rendezte be a két helyiséget: a vendégek fogadására fenntartott „nagyházat”, azaz tisztaszobát és a konyhaként is használt lakott részt, a „kisházat”. Egy másik helyiségben a szövéshez használt eszközök, a tiló, a kerekes guzsaly és az osztováta sorakoztak. „A fiatalok már nem becsülik a régi holmit. Nekem is sok ilyen szőttesem van otthon, a lányom mindig azt mondja, add el anyu, nekünk nem kell egy darab se belőle!” – legyint szomorúan egyik, templomból hazafelé tartó néni, akit a tájház vezetője hamar meggyőz arról, hogy nem érdemes eladni, mert a szőttesek – főként szellemi – értéke egyre inkább nő. A tájházban megtekinthető népviselet az RMDSZ-székházban kiállított száz évnél is régebbi fényképekről köszön vissza: egyházi és faluünnepeken készült felvételeken mosolygó helybeliek elevenítik fel a község egykori rendjét, szokásait, életét. A község ünnepén magyar, roma és román táncegyüttesek léptek fel, zenélt a háromszéki rétyi fúvószenekar, a fiatalok szabadtéri koncerten szórakoztak. A legkisebbekre is gondoltak a szervezők: játszóteret avattak számukra, a rendezvény teljes ideje alatt pedig a Gyerekkuckó várta a kicsiket.