Sohasem késő

Közlése szerint a letűnt rendszer témakörében elindított nyilvános beszélgetéssorozat csupán kiindulópontja egy hosszú kifutású projektnek, amelynek keretében az elemzés legutóbbi meghívottja Tamás Gáspár Miklós, kolozsvári származású, Magyarországon élő filozófus volt.

Könczei Csilla magyarázata szerint bár Európa-szerte és a román nyelvű sajtóban is meglehetősen gyakran tematizált és kutatott kérdéskör a kommunista rendszer titkosított szerkezete, illetve története, „az erdélyi magyar kisebbség a mai napig próbálja elodázni az ezzel való szembenézést, azt a hamis látszatot keltve, hogy annak idején nem volt részese a rendszernek, hanem csak az áldozata”. A szakember szerint „ahogyan nem hozhatjuk fel érvként az idő múlását és a feledést a holokauszt vagy a világháborúk alatt történt egyéb bűnök feltárásával szemben, nem intézhetjük el az 1989 előtti időszak értékelését azzal, hogy már túl sok idő eltelt azóta”.

Könczei Csilla szerint ugyanis kemény bizonyítékok vannak arra, hogy milyen sok esetben és milyen súlyos mértékben sértették meg ebben a korszakban a keleti blokkban az emberi jogokat, nem beszélve a represszív hatalom által elkövetett jogi értelemben vett bűntényekről. Úgy véli: a múlt elhallgatása, tabusítása bizonyára szoros összefüggésbe van azzal, hogy a pártállami rendszer működési mechanizmusainak a feltárása és a morális vétkek vagy bűntények felszínre kerülése sérti azoknak az érdekeit, akik átmentették magukat a régi elitből a maiba. Ennek ellenére a kutató szerint a feltárást nem lehet elkerülni, mert bármilyen elképesztő mértékben át volt itatva a társadalom az egypárt és a Szekuritáté által működtetett besúgórendszerrel, a társadalom nagy része ebből a szempontból tiszta maradt. „Meg vagyok győződve, hogy az elkövetkező időben felerősödnek és megsokszorozódnak azok a hangok, amelyek számon fogják kérni az elmúlt rendszer morális vétkeit és bűntényeit” – összegzett Könczei Csilla.