Segítségre várva

„Nagyon sokan jönnek panaszkodni, nekünk pedig az a dolgunk, hogy kimenjünk a helyszínre, és meggyőződjünk: a panaszosoknak valóban nincs hol lakniuk, nincs miből élniük” – ecsetelte mindennapi munkáját az osztályvezető.

Marosvásárhelyen körülbelül 140 család él szociális segélyből, azaz kb. 420 személy. Ők egyenként havonta 100 lejt kapnak az önkormányzattól. De ha egy családban többen kapnak ilyen juttatást, akkor az öszszeg folyamatosan csökken. „Ezért a pénzért a felnőtteknek természetesen közmunkát kell végezniük. A baj ott kezdődik, hogy igen nehéz őket valóban hasznos munkára fogni, tevékenységüket megszervezni” – részletezte Major Márta. A szociális ügyosztály vezetője körülbelül 200 olyan marosvásárhelyi személyről tud, aki nem képes ellátni magát, nem azért mert öreg vagy béna, hanem mert nincs miből élelmet vásárolnia. Ők a szegénykonyháról kapják az ebédet.

Kaotikus a támogatási rendszer

A marosvásárhelyi önkormányzat már többször szerződést kötött és bontott különböző szövetkezetekkel, szervezetekkel, amelyek szegények számára fenntartott konyhát működtettek közpénzből. Jelenleg az Alpha Transilvania Alapítvány étkezdéje főz naponta 45–50 ingyenes ebédet önkormányzati támogatással. Györki Éva pszichológus, az alapítvány igazgatója szerint háromhavonta cserélődnek azok, akik tőlük viszik az ebédet, mivel a törvény úgy rendelkezik, hogy az érintettek évente három hónapig részesülhetnek ilyen szolgáltatásban. Az alapítvány más módon is próbál segíteni a rászorulókon. „Évek óta külföldi ruhaszállítmányokat kapunk. Régebben mi magunk állítottunk össze kisebb csomagokat, de rájöttünk, hogy az nem megoldás, mert általában mindenki elégedetlen volt a kapott holmival – magyarázta az alapítvány vezetője. – Most a külföldi szállítmányokat, valamint a helyi adományokat egy nagy helyiségbe gyűjtjük öszsze, és a hozzánk fordulók értékpapírokat kapnak, és maguk válogathatnak a készletből.”

Györki Éva arról is tájékoztatta lapunkat, hogy az Alpha Transilvania Alapítvány a Maros Megyei Tanáccsal, valamint a szociális és gyermekjogvédelmi igazgatósággal közösen feltérképezik, hogy Maros megyében kik a valóban rászorultak, az idősek, hozzátartozó nélküliek, hogy a falvakon és a városokban kiket, miért kell segíteni, és ezt milyen szervezet, hivatal, intézet vállalja fel. „Egyelőre káosz van ilyen téren: mindenki próbál tenni valamit, de nincs összehangolva, és nem ismerjük pontosan az igényeket” – állítja Györki Éva.

„Ünnepi” ebéd az ingyenkonyhán

Az élelmezés világnapja alkalmából a csíkszeredai önkormányzat szociális közszolgálata tegnap ünnepi ebéddel várta a rászorulókat a szociális konyhán. Minden évben megünneplik ezt a napot Csíkszeredában, az ebéden kívül pedig élelmiszercsomaggal is megajándékozták az embereket. A szociális közszolgálat munkatársaitól megtudtuk: naponta megközelítőleg 250 ember veszi igénybe az ingyenes szolgáltatást, közülük 107 gyerek. Tegnap sem volt ez másként, csupán a felszolgált ételek minőségéből lehetett érezni az ünnepi hangulatot. Kétféle ebédet főztek a konyhán, a menü fénypontját azonban a töltött káposzta jelentette.

Nagy Teréz rendszeresen ebédel a szociális konyhán, alacsony nyugdíja miatt őt is befogadták. „208 lej nyugdíjból élek, ezért havi nyolc ingyenebédet kaphatok. Nagyon meg vagyok elégedve az ételekkel, nagyon jól főznek itt, nagyon jó a hangulat is. Én mindig három órára jövök ide, amikor már az emberek egy része megebédelt. A havi nyolc ebédem mellett általában a maradékból is kapok, úgyhogy szinte mindennap itt ebédelek. Nagyon ritkán történik meg, hogy ne kapjak itt enni valamit” – mesélte Nagy Teréz.

Látogatásunkkor egy csapat gyerek is az ebédet várta, akik szintén elégedetten beszéltek a mindennapi ebédre vonatkozóan.

Összeírnák az alacsony nyugdíjból élőket

A hazai sajtót a napokban bejárta Ioana Roşca idős, máramarosi aszszonynak a története, aki mindössze havi 3 lej nyugdíjat kap az államtól. A Maros Megyei Nyugdíjpénztár igazgatójától, Morent Ilonától azt szerettük volna megtudni, hogy mifelénk mekkorák a legkisebb nyugdíjak. „Sajnos, erre a kérdésre nem válaszolhatok. Nem szabad tájékoztatást adnunk, ehhez csak az Országos Nyugdíjpénztárnak van joga” – világosított fel az igazgatónő. Szerinte félrevezető sajtókampány volt a hazai tévéállomások részéről az, ami az említett idős asszony járandóságáról szólt. „Az a hölgy életében nem volt munkaviszonyban, a férje rövid ideig tartó munkaviszonyából származó nyugdíjának egy részét kapja örökösként” – fejtette ki véleményét Morent Ilona. Szerinte azért kerül nyilvánosságra több megtévesztő adat, mert az országban sokan több forrásból különféle juttatásokat kapnak, és ha ezek közül kiragadunk egyet, s a többiről nem esik szó, akkor hamis képet adunk egyes személyek anyagi helyzetéről.

Azt követően, hogy a máramarosi

asszony esete nyilvánosságra került, a munkaügyi tárca országos projektet indított a nevetségesen kis összegű segélyből vagy nyugdíjból élő idősek összeírására. A szociális ankétot minden megyében el akarják végezni. A minisztérium illetékesei szerint a nehéz körülmények között tengődő személyek számára egy szociális nyugdíjalapot akarnak létrehozni.

Ugyanakkor a kormány keddi döntése értelmében 889 rendkívül hátrányos helyzetű családnak utaltak ki 1 264 000 lejt az ország 36 megyéjében, valamint a fővárosban. A kormányhatározatot követően a máramarosi Ioana Roşcának 2000 lejt utaltak ki.

Krónika

Közel egymilliárd ember éhezik világszerte

Az ENSZ közgyűlése 1992-ben nyilvánította október 17-ét A Szegénység Elleni Küzdelem Világnapjának. A gondolat a francia Joseph Wresinski atyától, az ATD-Negyedik Világ mozgalom alapítójától származik. A kezdeményezés gyorsan és sokakat ragadott magával, 1987. október 17-én tömegek gyűltek össze Párizsban annak a kőnek a leleplezésére, amelyre Wresinski szavait vésték: „Valahányszor férfiakat és nőket arra ítélnek, hogy súlyos szegénységben éljenek, emberi jogok sérülnek. Magasztos kötelességünk, hogy erőink egyesítésével biztosítsuk a jogok érvényesülését”. 2000-ben az ENSZ millenniumi csúcstalálkozóján a világ nemzetei nyolc fejlesztési célt fogalmaztak meg, ezek egyike szerint 15 év alatt felére csökkentenék a súlyos szegénységet, azaz a napi egy dollárnál kevesebből élők legalább egymilliárdos tömegét. Azóta az életszínvonal mérésénél napi 1,25 dollárnál húzzák meg a szegénységi küszöböt az alapvető cikkek drágulása miatt.

Az Oxfam brit segélyszervezet azonban ismét megkongatta a vészharangot. Csütörtökön közzétett jelentésük rámutat, az élelmiszerár-emelkedés miatt közel 120 millióval emelkedett az éhezők száma a világon, így összesen már csaknem egymilliárd ember nem jut elegendő ennivalóhoz. A brit segélyszervezet ugyanakkor felszólította a világ országait, hogy ugyanakkora elszántsággal küzdjenek a nyomor és a szegénység ellen, mint ahogy a pénzügyi válság következményeit igyekeznek elhárítani. A humanitárius szervezet rámutatott: az élelmiszerárak emelkedésével elsősorban nem a termelők jövedelme nőtt meg, hanem az élelmiszer-ipari nagyvállalatok haszna. Emiatt a harmadik világban továbbra is sok gazdálkodó kényszerül arra, hogy vidékről beköltözzön a városba, növelve a nyomornegyedekben élők számát. „A sok országban követett helytelen mezőgazdasági politika szakmai tanácsok híján, tisztességtelen kereskedelmi szabályokkal párosulva olyan helyzetet teremtett, amelyben a nagykereskedők és a szupermarketek profitálnak az árak emelkedéséből, míg a kistermelők és a fogyasztók csak veszítenek” – hangoztatta Barbara Stocking, az Oxfam vezetője. Kambodzsában, ahol minden második embernek a rizs a fő tápláléka, tavaly év elejétől idén áprilisig megkétszereződött a rizs ára. Szomáliában ugyanezen idő alatt 300 százalékkal nőtt a búza ára, míg Afrika déli részén 40–65 százalékkal lett drágább a kukorica, végképp ellehetetlenítve azokat, akik napi kevesebb mint két dollárból tengődnek. Az Oxfam megdöbbenését fejezte ki, hogy a nemzetközi közösség nem képes összehangolt választ adni az élelmiszerválságra; a szervezet szerint az ENSZ játszhatna ebben központi szerepet. Az idén Rómában rendezett rendkívüli donorkonferencián a részvevők által felajánlott 12,3 milliárd dollárnyi segélyből eddig alig több mint egymilliárdot fizettek ki ténylegesen.

B. E.