Sátorra cserélték a csöveket

Az önkormányzatnak ugyanis sikerült meggyõznie az ittélõket, hogy költözzenek be a Gutenberg utcai hajléktalanszálló udvarán számukra felállított katonai sátorba. „Legtöbben árvaházból kerültünk ki\" – meséli az utcában tanyázó hajléktalanok vezetõje. A nevét nem árulja el, és a fényképezõgéptõl is ódzkodik, mivel származott már bajuk abból, hogy írtak róluk. Négy éve került ki a belényesi árvaházból, és a Shakespeare utcai csövek mellett lelt „otthonra\" több Bihar megyei árvaházból kikerült társával együtt. Tizenhatan élnek az utcán, a legkisebb gyermek közülük hét hónapos, a legidõsebb pedig egy 66 éves asztmás, cukorbajos asszony. Valamennyien rokonoknak vallják magukat.

Ketten közülük kedden este Biró Rozália alpolgármesterrel ellátogattak a Gutenberg utcai hajléktalanszállóba. Március elsejéig ugyanis az udvaron felállított, a tûzoltóság által felajánlott katonai sátorban húzhatják meg magukat. Tegnap tizenhárman költöztek be, a három gyermek ugyanis jelenleg kórházban van. Ferencz István, a hajléktalanszálló vezetõje mutatta be a felajánlott lehetõséget a jövevényeknek. Az udvaron még karácsony elõtt felállítottak két katonai sátrat, ezekbe húzódhatnak meg a hideg elõl mindazok, akik személyi iratok hiányában nem éjszakázhatnak a szálláson. A sátrak kihasználtsága változó, ha hideg van, megtelnek – 12 illetve 8 fekvõhely van bennük –, enyhébb idõben kevesen vannak. Az új „lakók\" közül szemmel láthatóan az alpolgármestert következetesen „doamna directornak\" szólító fiatalember a szószóló, neki kellett a többieket is meggyõznie arról, hogy költözzenek be a sátorba. „A férfiak közül néhányan feketén dolgoznak\" – meséli a huszonéves fiatalember. A munkaadótól kaptak egy gázpalackot, azon fõzhetnek is maguknak. Arról is alkudozás folyik, hogy az egyik hajléktalan a kutyáját magával viheti-e a sátorba. „Én neveltem, én gondoztam, én is ölöm meg, de nélküle nem jövök\" – mondja. Miután az önkormányzat képviselõi megnyugtatták, hogy együtt maradhatnak, megegyeztek abban, hogy szerdán 11 órára összepakolnak, majd a holmijaikkal együtt átköltöznek a Gutenberg utcába. „Szociális felmérés készül róluk, pótoljuk hiányzó irataikat, és munkát is találunk számukra, például a köztisztasági vállalatnál\" – fejtette ki Biró Rozália alpolgármester.

Õk legalább hajlandók beköltözni, ecsetelte az elöljáró, a Petõfi parkban élõ hajléktalanok azonban kijelentették: nem mennek õk onnan sehová. Tegnap délelõtt javában csomagoltak, a teherautók pedig a közelben várakoztak arra, hogy elköltöztessék õket, és eltakarítsák a nyomukban maradt szemetet. Összetákolt kunyhók, matracok, bõröndök – a munkásoknak nincs könnyû dolguk –; több, feleslegesnek hitt holmiról kiderül, még szükség van rá. A szószóló érdeklõdésünkre elmondta, hogy a legrégebbi lakó kilenc éve tanyázik a fûtéscsövek mellett. Nehezen találnak munkát, pedig dolgoznának, meséli tovább. Ideiglenes személyi igazolványa mindeniküknek van.

A tervek szerint hétfõtõl a többi sátor lakóival együtt meleg ebédet kapnak a szociális konyháról. Idõközben az egyik hevenyészett kunyhóból a korcs kutya is elõkerül, amelyhez a fiatalember annyira ragaszkodik. Akarunk-e tudni még valamit – kérdezi még a hangadó. Mert ha nem, akkor õ is segít a pakolásban.