Romaoktatás: magukra hagyták a pedagógusokat

A tanulmány csíkszeredai roma gyermekeket oktató pedagógusokkal készített interjúkon alapszik, és a szerző szerint egy, a romaoktatással kapcsolatos átfogó tanulmány részét képezi majd. A kutató elmondta, több mint tízéves tapasztalata van a roma gyermekek oktatásának szervezésében. Tekintettel arra, hogy összetett problémáról van szó, elképzelhetetlennek tartotta a kérdőíves megközelítést, ezért döntött amellett, hogy mélyinterjúkat készít olyan csíkszeredai pedagógusokkal, akik hosszú ideje dolgoznak cigány gyermekek tanításával.

Sokkhatás és szervezeti szabályok

A kutató többek között arra volt kíváncsi, hogyan szembesültek a pedagógusok azzal, hogy teljesen vagy többségében roma gyerekekből álló osztályban kell tanítaniuk, és milyen problémákkal küzdenek. „Volt, aki sokkhatásként élte meg, mindenképpen teljesen új helyzetben találták magukat. Azok a módszerek, amelyeket eddig alkalmaztak, legtöbbször nem működtek. Meg kellett küzdeniük egy másik kultúrának a megnyilvánulásaival, hiszen ezek a gyermekek egy más közegben szocializálódnak. Például az időfogalom számukra gyakran ismeretlen, vagy ha van is, nem úgy működik, mint az iskola világában, ahol bejáratott szabályok vannak\" – magyarázta a tanulmány írója.

Hozzátette, az is problémát okoz a gyermekeknek és a pedagógusoknak, hogy a cigány gyermekek többsége nem járt óvodába, szervezeti szabállyal pedig először az iskolában találkoznak. „A gyermekeknek meg kell érteniük, hogy reggel bemennek az iskolába, délig bent kell maradniuk, meg kell érteniük az iskolának a szabályait. Ezek a szabályok teljesen idegenek tőlük, mert ők addig szabadon, kötöttség nélkül, nagy térben, többnyire kint az udvaron nőnek fel, semmilyen időhöz és kötelezettséghez nem kötve\" – mondta. Ráadásul nehéz kommunikálni velük, megértetni dolgokat, hiszen nagyon szegényes a szókincsük. A pedagógusok számára az is nagy gond, hogy egy kötött tantervhez, tananyaghoz kell igazodniuk, központosított, egységes elvárásokhoz, amely nem teljesen egyeztethető össze a valósággal.

A romaoktatás kapcsán felmerült, hogy ez mennyi pluszfeladatot ró a pedagógusra, hiszen gyakran az oktatónak kell gondoskodnia az étkeztetésről, a gyermekek füzetéről, ceruzájáról, ruházatáról. „Egy tanárnak nincs a munkakörében benne, hogy kenegeti a kenyeret, fogmosásra oktat, vagy arra, hogy hogyan kell orrot törölni, hogyan kell enni\" – nyújtott betekintést a roma gyerekeket oktató pedagógusok mindennapi munkájába Jakab Judit. A tanítók szerint fontos lenne, hogy óvodába is kezdjenek járni a roma gyermekek, hogy már kiskorban barátkozzanak az időfogalommal, megtanulják, hogy az iskolába tiszta ruhába kell jönni, és hogy be kell tartani az alapvető higiéniai szabályokat.

Másképp mérhető a teljesítmény

Ugyanakkor hozzátette, a pedagógusok munkája az egységes teljesítményközpontú értékelési rendszerben szinte láthatatlan marad. „Ezekben az iskolákban a teljesítményt nem lehet úgy mérni, mint egy átlagiskolában, mégis úgy mérjük, mert vannak országos felmérések, és azon mindenkinek részt kell vennie. Mivel az eredmények alapján gyengének minősül az iskola, a nem roma szülők gyakran elviszik más iskolába a gyermekeiket. Így valósul meg a spontán szegregáció\" – vázolta a következményeket a kutató. Hozzátette, egy ilyen iskolában a sikernek, az eredményességnek más mutatói vannak, „nem versenyre készítik a gyermekeket, hanem azt is sikernek könyvelik el, ha meg tudta fogni a ceruzát\".

„A pedagógusok tulajdonképpen semmilyen segítséget nem kapnak. Tőlünk nyugatabbra a tanárképzés tartalmaz romológiai képzést is, ahol ismerkednek a roma kultúrával, történelemmel, a néppel, az eltérő szocializáció következményeivel. Hogy milyen módszerek javasoltak, milyen eszközök segíthetnek, és nem nekik kell kikísérletezgetniük és felfedezniük mindent\" – mondta Jakab Judit. Egy másik hiányosság, hogy nincs délutáni tanulási lehetőségük a gyermekeknek, sokuknak otthon sem asztaluk, sem villanyuk nincs, ezért jó volna ezt iskolai program keretében megoldani.

„Társadalmi integrációra szükség van, hiszen ők is ugyanabban a térben kell éljenek, amelyben mi. Nem mindegy, hogy a tömeg, amely évről évre gyarapodik, iskolázatlan, munka nélküli, frusztrált tömegként kerül ki, vagy iskolázott, tudunk velük értekezni, vannak céljaik, igényeik\" – emelte ki az iskolázottság fontosságát a kutató. Ezzel párhuzamosan úgy véli, adott esetben, ha nagyon mélyszegény, gettósodott telepekről érkeznek a gyermekek, és óvodába sem jártak, akkor célravezetőbb, ha legalább az 1–4. osztályban együtt vannak, mintegy védettebb közösségben, amíg megtanulnak alapvető dolgokat és ledolgozzák hátrányaikat. Ekkor ötödik osztálytól már járható út, hogy vegyes osztályokba járjanak, találkozzanak másokkal, tapasztaljanak meg mást is, mint az a világ, amelyben eddig éltek.