Gondolkodást igényeltek, nem bemagolt válaszokat – pedagógus értékelte a magyar érettségi tételeket

A vers tartalmi mélysége ellenére a kérdések világosan megfogalmazottak voltak, és az értelmezési szabadságot is biztosították. A tanárnő úgy vélte, hogy „józan paraszti logika” is elég lehetett a kérdések megválaszolásához.

„Általában kedvelik Pilinszky Jánost” – ismertette tapasztalatait, megjegyezve, hogy a Pilinszky-féle spirituális, katolikus gondolatvilág sem áll távol a mai fiataloktól, még ha ez meglepőnek is tűnhet elsőre.

A szövegértés rétegei

A második tétel a szövegértési képességek felmérésére szolgált, és – ahogy az elmúlt években megszokottá vált – nem pusztán az információ-visszakeresést, hanem a szöveg mélyebb rétegeinek megértését is megkövetelte. A tanárnő szerint a feladat kifejezetten az értő olvasásra koncentrált, amelyre már a kilencedik osztálytól kezdve építeni kell.

„Különösen az anyanyelv birtoklása, a szöveg értelmes olvasása, megértése volt szükséges” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy

Bíró Sára rámutatott arra is, hogy a szövegértési tétel mögött nemcsak egy gyakorlati, hanem egyfajta nevelési szándék is húzódik: rávezetni a diákokat arra, hogy a világot – akár jogi, akár társadalmi, akár kulturális szövegeken keresztül – olvasással, elemzéssel lehet megérteni.

Az ilyen típusú feladatok, bár elsőre egyeseknek nehéznek tűnhetnek, a tanárnő szerint hosszabb távon fejlesztő hatásúak.

A szövegértési rész – akárcsak a többi tétel – differenciált volt: a humán tagozatos tanulók számára más jellegű feladatokat is tartalmazott, mint a reál szakon érettségizőké. Ez a különbség nem hátrányként, hanem természetes elvárásként jelent meg a tételben, figyelembe véve, hogy a humán profilú diákok nagyobb óraszámban tanulják a magyar nyelvet és irodalmat. A pedagógus szerint ez a különbségtétel nemcsak indokolt, hanem segít a képzési utak differenciálásában is.

Az emberi kapcsolatok mint központi téma az érettségin

A harmadik tétel témája az emberi kapcsolatok irodalmi megjelenítésére épült az epikus művekben, és Bíró Sára szerint a diákok ezt különösen inspirálónak találták.

„Hálás témának érezték a gyerekek” – fogalmazott, leszögezve, hogy az irodalmi példákban való választás szabadsága különösen pozitív élmény volt a vizsgázók számára, hiszen regénytől balladáig többféle műfaj is megfelelő lehetett. A székelyudvarhelyi pedagógus diákjainak visszajelzései alapján sokan választották Kosztolányi Édes Annáját, ami szerinte kézenfekvő választás volt a hierarchikus kapcsolatok bemutatására. Mások Tamási Áron Ábel a rengetegben című művére voksoltak, melyben a társadalmi viszonyrendszerek – például a csendőrrel vagy a pénzintézet képviselőivel való kapcsolat – jól szemléltette az emberi viszonyokat.

A tanárnő szerint ez azért is volt fontos, mert „az irodalom az életről szól, az emberekről szól” – a vizsga pedig azt várta el, hogy a tanulók képesek legyenek összekapcsolni az olvasmányokat a saját élettapasztalataikkal.

Bíró Sára elmondta, hogy inkább stimulációként kell tekinteni az ilyen feladattal való megbirkózást. Véleménye szerint a szövegértési fókusz hosszabb távon előnyös, mert nemcsak iskolai, hanem életvezetési szempontból is hasznosabb tudást biztosít. A memória szerepét nem tagadta, sőt kiemelte annak kulturális jelentőségét is, különösen kisebbségi helyzetben, de hozzátette:

Bíró Sára szerint a vizsgázókat nem érhette meglepetés, hiszen a tételsor és a felépítés megfelelt a korábbi próbák szerkezetének. Azok a tanulók, akik végigolvasták a tananyagot és értették az irodalmi szövegeket, magabiztosan indulhattak neki a vizsgának.