Otthon rászorulóknak

Örömkönnyeikkel küszködtek tegnap azok a kolozsváriak, akik több év várakozás után átvehették Emil Boc polgármestertől, illetve a városháza alkalmazottaitól az egykori Ószerpiac helyén felépült új negyed tömbházaiban számukra kiutalt lakrészek kulcsát. A 27 405 négyzetméteres lakónegyedet 54,2 millió lejes beruházással építette a helyi önkormányzat. Mint Emil Boc az avatóünnepségen hangsúlyozta, az 1989. decemberi rendszerváltás óta nemcsak Kolozsváron, hanem az országban ez az első olyan lakónegyed, amely kimondottan helyi önkormányzati pénzforrásokból épült.

Garzonok és kétszobások

A 271 lakrész többsége egyszobás, 38,6 négyzetméter lakterülettel. 85 lakás pedig kétszobás, ezek lakterülete 52,9 négyzetméter. A lakások frissen festve, szalagparkettel, teljesen felszerelt fürdőszobával várták tegnap a beköltözőket. Az egyik tömbház földszintjén napközit alakítottak ki a gyermekek számára, akik két csoportra osztva tanulhatnak az új intézményben. A gyermekek a haszonélvezői a tömbházak között kialakított 15 játszótérnek is, ahol hinta, csúszda, mérleghinta várja a kicsiket. Az új negyed lakosai számára orvosi rendelőt is kialakítottak. Egyelőre még csak 30 parkolóhely áll az autótulajdonosok rendelkezésére, ám Emil Boc tegnap ígéretet tett, hogy ezek száma a jövőben nőni fog.

A szociális lakásokba ötven 35 évet be nem töltött fiatal, továbbá 70 egykor államosított, majd visszaszolgáltatott ingatlanból kiköltöztetett ember, illetve 151 szegény család költözhet be. László Attila alpolgármester korábban úgy nyilatkozott, 1997. szeptember 15-étől idén május elsejéig 3900 igénylés érkezett szociális lakásra. A kimondottan az Ószer negyedi lakások elosztására létrehozott bizottság júniustól vizsgálta meg az igényléseket, hogy a gondok súlyosságát mérlegelve ossza ki az igényléseknek még tizedét sem kitevő lakrészeket.

Három generáció új otthona

„Megjártuk a hadak útját” – fogalmazott a Krónikának az új lakhelye kulcsára váró idős asszony. Családja háromévi hányattatás után jutott végre decens lakáshoz. „Ötven évig éltem a főtéri lakásomban, ám miután viszszaszolgáltatták egykori tulajdonosának, egyik napról a másikra lakoltattak ki. Azóta albérletből albérletbe költöztünk lányommal és két unokámmal” – idézi fel. Lánya – aki szintén türelmetlenül arra vár, hogy birtokba vehessék lakásukat – hozzáteszi: 27 éves testvére élete és édesanyja egészsége is ráment a meghurcoltatásra. Ugyanakkor valamennyi értékes festményüket, szőnyegüket, bútorukat el kellett adniuk, hogy az albérletet fizetni tudják. Hat év körüli kislány ugrál körülötte, majd amikor a lakásról beszélünk, megkérdi: „Amikor belépünk, le kell húzni a cipőt?” A nemleges válaszra felcsillan a szeme, mint édesanyja mondja, sok gondot okozott valamennyiük számára az albérletben eltöltött három év. Mivel mindig a legolcsóbb lakást keresték, olyan gondokkal kellett szembenézniük, hogy nem lehetett bevezetni a kábeltévét vagy internetet, és mindennapjaikba is beleszóltak a tulajdonosok. A fiatalasszony le is szögezi, már a napokban kérni fogja a szolgáltatót, hogy vezessék be az internetet, hogy 15 éves fiának ezzel örömet szerezzen.