Összefog a székely-mezőségi régió

Brassai azon vegyes települések román polgármestereire célzott, akik két évvel ezelőtt még támogatták a hat községet és közel másfél tucatnyi falut és tanyát átölelő kisrégió létrehozását, mára viszont nem kezelik prioritásként a kérdést.

Összhang nélkül szétesik a régió
Amennyiben nem sikerül összehangolni a kistérség gondjait és terveit, annak fejlesztését is nehezebb megvalósítani. A legjobb példával Pánczél Vilmos mezősámsondi alpolgármester szolgált, amikor elmondta, hogy a mintegy öt-hat kilométerre fekvő Mezőmadarast és Mezőbándot csak hatvan kilométeres vásárhelyi kerülővel tudják megközelíteni. Valamikor a három települést autókkal is járható út kötötte össze, mára ez a nyomvonal a lovasszekereket is jócskán próbára teszi. Akárcsak az úthálózat fejlesztésére, a víz- és csatornarendszer kialakítására is sokkal eredményesebben lehetne közösen pályázni. A mezőségi magyar elöljárók szerint addig kellene ütni a vasat, amíg meleg, hisz az utóbbi időben Maros megye két parlamenti képviselője, Borbély László és a Székelykövesdre kiköltözött Kelemen Atilla sokat segítette a térséget. Bizonyos román nemzetiségű polgármesterekkel és önkormányzati képviselőkkel szemben azonban nem lehet túlságosan magas elvárásokat támasztani. A Mezőség kapujában, a Marosvásárhellyel összenőtt Szentkirályon még a közigazgatási törvény betartását is leszavazta a helyi román többségű tanács. Miután a faluba költözött Markó Béla támogatásával sikerült új községházát építeni, a település elöljárói leszavazták az épület homlokzatára szánt kétnyelvű felirat kifüggesztését. „Nem olyan könnyű Marosszentkirályon boldogulni, hisz községi szinten kisebbségben vagyunk. Amikor néhány évvel ezelőtt a Kárpát-medencei Szentkirályok első találkozóját szerveztük, egy kifüggesztett magyar zászlóért és egy kiplakátolt Szent István-koronáért meghurcoltattak a PRM-s tanácsosok” – idézte fel a Krónikának az őt ért kellemetlenségeket Kádár György, a fele-fele arányú községközpont alpolgármestere.
A régió legnagyobb települése, a nemrég még városiasodási álmokat dédelgető Mezőbánd egyelőre letett a merésznek tűnő terveiről. Barta Domokos alpolgármester lapunk kérdésére elmondta, hogy a bándiak tanultak Nyárádszereda szomorú esetéből. „Együtt tettük le a vízhálózatra kiírt SAPARD-pályázatot. Mi megkaptuk az egymillió eurós vissza nem térítendő támogatást, ők elveszítették. Kérdem én, mi ér többet: a városi cím vagy a támogatás?” – tette fel a kérdést Barta.
Mezőbándon egyébként az egyik falurész a Mangalia, a másik a Bukarest nevet viseli – a két negyedet azért csúfolják így a helyiek, mivel azokat romák lakta putrik alkotják. Holland támogatással az idén 24 családi házat építenek számukra, viszont a község 1700, többnyire szegény és dolgozni nem óhajtó cigányának ez még nem oldja meg a gondját. A bándi romákat viszont nemigen zavarja környezetük állapota: nagyon jól tudják, hogy mindaddig, amíg a helyhatósági választásokon a mérleg nyelvének számítanak, őket meg környezetüket senki nem bántja.

Civil kezdeményezés a megtorpanás ellen
A politikai akarathiány eredményezte megfeneklésen különböző civil kezdeményezésekkel lehet túllépni: a székely-mezőségi térségben három erős szervezet is működik. Míg a 2002-ben létrejött Pro Regio „csak” a Kéve című kistérségi hetilapot adja ki, addig a másik két, nagyobb múltra visszatekintő egyesület és alapítvány gazdagabb megvalósítási lajstromot mondhat magáénak. A Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület többek között külföldön is hírnevet szerzett alkotótáborokat szervez, idéntől pedig hangszertábor rendezésére készül. A Panitban bejegyzett Monográfia Alapítvány a hagyományőrzés mellett évi tíz-tizenöt pályázattal bombázza a Communitast és az anyaországi közalapítványokat.
„Egyértelmű, hogy a mezőségi magyaroknak közösen kell lépnünk, különben arctalanságra, nemtelenségbe vagyunk kárhoztatva. A térség még nem is igazán Mezőség, de már nem Székelység. Ez olyan sajátosság is lehet, amelyet ki kell használni” – fogalmazta meg gondolatait Brassai Zsombor, az összefogás egyik lelkes szorgalmazója.


Első hagyományőrző folklórtalálkozó
Akkor szép az erdő, mikor zöld... címmel szombaton, július 22-én szervezik meg Mezőpanitban az első székely-mezőségi hagyományőrző folklórtalálkozót. A rendezvény célja a térség népi hagyományainak és kulturális értékeinek megjelenítése, illetve a térségi összetartozás szellemének erősítése. Az ünnep 10 órakor felvonulással kezdődik, és másnap hajnalig tartó táncházzal ér véget.