Országközép Szarvason

A határon túli magyarság tudatában talán csak egy takaros anyaországi, arborétumáról híres városkaként élő Szarvas lakóiból a ’89 előtti kommunista hatalom igyekezett kiirtani a tudatot, hogy településük lényegében a Trianon előtti Magyarország középpontja. Mihálfi József főgimnáziumi tanár 19. századi számításai alapján a szarvasiak egy szélmalommal jelölték meg a Kárpát-medence földrajzi közepét. A szélmalmot azonban száz évvel ezelőtt lebontották, helyét egy malomkő, később egy újabb, kis, malom alakú emlékhely vette át. A környékbeliek és a távolabbról érkezők a székely kapukkal övezett parkban, az ország valamikori közepén emlékeznek meg minden évben a trianoni csonkításról. Idén kettős megemlékezést tartottak a masszív szlovák kisebbségnek is otthonául szolgáló Szarvason: a trianoni békeszerződés aláírásának 87. és a felvidéki magyarság elüldöztetésének 60. évfordulójára emlékeztek.

A megemlékezések már tegnap megkezdődtek Magyarország több városában. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom idén is megtartotta hagyományos trianoni felvonulását a Regnum Marianum keresztjénél. Az Erdélyi Magyar Ifjak elnevezésű szervezet ma Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Sepsiszentgyörgyön szervez emlékrendezvényeket.

Olvassa el riportunkat!

Székely kapuk a világ közepén

„Európai polgárok vagyunk, de konzervatívak és lokálpatrióták. Enélkül a település csak lakhelyünk lehetne” – jellemzi röviden polgártársait Szarvas polgármestere, Babák Mihály. Az elöljáró szerint a Körös partján fekvő kisváros többnemzetiségű lakói a kölcsönös tiszteletről és az összefogásról, valamint a polgári értékek megőrzéséről híresek. „A település szerencséje, hogy valamikor nagyon sok kisiparosa volt, még a kommunista rendszerben is. Ezek az emberek önállóan gondolkodtak és cselekedtek. A polgári értékeket őrző lakóknak köszönhetően a település most dinamikusan fejlődik. Tőlünk nem messze olyan iparosított város fekszik, amely lakosságának jelentős részét vidékről betelepített panellakók képezik. Sokan közülük ma is az államtól várják a megoldást és a támogatást” – próbálja érzékeltetni egy hagyományosnak megmaradt kis város és egy mesterségesen felduzzasztott közepes település közötti különbséget Csasztvan András, a helyi szlovák színház igazgatója.

Abszolút középpont –Trianonig

Szarvas nemcsak a helybéliek számára jelenti a világ közepét. Mihálfi József főgimnáziumi tanár 1880-ban kiszámította, hogy a Kárpát-medence földrajzi közepe Szarvas térségébe esik. A helyiek rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a dolognak, melyet a kornak megfelelő eszközök segítségével büszkén népszerűsítettek. A Nagy-Magyarország mértani középpontját jelző Kreszan-féle szélmalmot azonban száz évvel ezelőtt lebontották, helyét sokáig mindössze egy malomkő jelölte. A jelenlegi szélmalmot Gödri István tervei alapján 1940-ben készítették el. A térséget természetvédelmi övezetté nyilvánították, amelynek célja megőrizni az egykori Magyarország kultúr- és természettörténeti egységét. Mihálfi később mások által is megerősített számításai szerint az ország közepe egybeesett az akkor még működő szélmalom helyével, ezért választották ezt a formát a Holt-Körös partján emelt emlékműnek. „Sajnos 1945 után az új rendszer által irredentának kikiáltott emlékművet megcsonkították, eltávolították a feliratait, és sorsára hagyták. Az évtizedek során elpusztult a mellvéd, majd a stilizált vitorla. A rendszerváltás után sikerült felújítanunk, azóta a trianoni évfordulón emlékünnepséget tartunk e helyen” – meséli Szenes János. A 90-es esztendők közepén félköríves oszlopos tölgysort telepítettek az új malom köré, és a védett területet a Körös–Maros Nemzeti Parkhoz csatolták. A helyreállított emlékműre az „Emlékezve a múltra, élve a jelent és bízva a jövőben” felirat került.

Az emlékparkot két székely kapu övezi. Ezeket a település erdélyi testvérvárosai, Barót és Szentegyháza önkormányzata adományozta. Szintén a testvériséget jelképezte a két – Csog József, Kelemen József, Buzogány Mózes és Sándor Attila által faragott – kapu hét évvel ezelőtti felszentelése is, amelyre Tempfli József római katolikus és Tőkés László református püspököt kérték fel. Az egymástól 1250 méterre álló kapukat a Nemzeti Történelmi Emlékút köti össze. Ez virtuális történelemkönyvként jeleníti meg a magyar nép történetének legfontosabb állomásait.

A park számos szobra mellett egy furcsának ható emlékmű is helyet kapott. A Bolza-kastély márványlépcsőjén közel egy évszázaddal ezelőtt, 1911-ben a római capitoliumi szobor hű mását, az anyafarkast helyezték el a két mondabeli városalapítóval, Romulusszal és Remusszal együtt.

Magyar–szlovák pozitív példa

A legutóbbi népszámláláskor Magyarországon mintegy 17 ezren vallották magukat szlovákoknak. A kisebbségi szervezetek némelyike viszont 50, sőt 100 ezer fölöttire taksálja a szlovákok számát. István Anna, a Szlovák Kultúra Háza igazgatója túlzottnak találja a 100 ezres létszámot, de azt sem tudja elfogadni, hogy 20 ezer szlovák sem maradt volna az országban. „Vannak, akik ma is rettegve emlékeznek a hat évtizeddel ezelőtti áttelepítésekre, amikor hetvenháromezer szlovák nemzetiségű magyar állampolgár volt kénytelen elhagyni az országot” – idézi fel ősei tragédiáját.

Bár Szarvason csak az idősek beszélik egymás között az utcán is a szlovák nyelvet, István Anna szerint a településen adottak a feltételek a kulturális értékek ápolására. Itt működik az ország legnagyobb kisebbségi tanintézete, ahol egy 8 évfolyamos, összesen 16 osztályos szlovák általános iskola, egy négycsoportos óvoda és a diákotthon működik. A település szélén szlovák tájházat hoztak létre. A városi kábeltévé-hálózat révén már évek óta fogható a szlovák állami tévéadó műsora, ugyanakkor Szarvas az egyetlen magyarországi település, amely hivatásos szlovák nyelvű színházzal rendelkezik. Az intézménynek nincs állandó társulata, a színészeket egy-egy darabra szerződtetik, de évadonként így is három-négy bemutatót tartanak. Legutóbb Jozef Holi Kubo című vígjátékát vitték színre.

„Jól megférünk egymás mellett magyarok és szlovákok, kölcsönösen tiszteljük egymás kultúráját és szokásait. Csak az a szomorú, hogy a térség szlováksága egyre inkább hajlamos a beolvadásra” – állapítja meg Csasztvan András. A színházigazgató akkor érzi igazán kellemetlenül magát, amikor a magyar–szlovák határ egyik vagy másik felén különböző incidensekre kerül sor. Bár a malomnál szervezett trianoni megemlékezések a magyar állam történelmének talán legfájóbb szakaszát idézik fel, a szarvasi rendezvény nem mérgezi a magyar–szlovák viszonyt.

A Főtér legfőbb városa

A szarvasiak jelenleg talán az Év települése címnek örülnek a leginkább, melyet polgármesterük által 2006 végén a Magyar Televízió Rt. elnökétől, Rudi Zoltántól vehettek át. A városka 2810 szavazattal győzött az MTV Főtér című műsorának országos szavazásán, amelyen a nézők választhatták ki az Év települését. Az 50 perces filmből az is kiderül, hogy itt található Magyarország legnagyobb örökzöld tölgyfája. Országos hírű nevezetessége a 84 hektáros arborétum, amelyet a 18. században telepített az olasz Bolza gróf. Magyarország legnagyobb gyűjteményében több száz különleges növényritkaságot gondoznak.

A szarvasiak rendkívül büszkék a cím megszerzésére. Mint mondják, csakis a lokálpatrióta szellem segíthetett egy kis települést a legtöbb szavazat megszerzéséhez. „Arról a lokálpatrióta szellemről van szó, amely 1722 óta folyamatosan erősíti az összetartozás érzését” – jegyzi meg Szenes János, a helyi közélet egyik szervezője, a Szarvasi 7 című hetilap főszerkesztője.

Sz. E.

Mi történt Trianonban?

A trianoni békeszerződés az I. világháborút Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között lezáró békeszerződés, amely többek között meghatározza Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb–Horvát– Szlovén Királyság közötti új határokat. A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének része. A szerződés értelmében Magyarország területének mintegy kétharmadát elveszítette. Az ország új határainak megállapítása mellett a szerződés 35 ezer főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. A diktátumot 1920. június 4-én írták alá a Nagy-Trianon kastélyban (egyes – téves – források szerint a Kis-Trianon kastélyban), a franciaországi Versailles-ban. A trianoni békediktátum nyomán a Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. A szerződés következtében mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain.