Népszámlálás: vállalni a magyar identitást

Nem kizárt, hogy az idei romániai népszámlálás során a számottevő magyar közösséggel rendelkező településeken kétnyelvű – magyar és román – formanyomtatványt használhatnak a kérdezőbiztosok, és cél az is, hogy a biztosok között minél nagyobb számban vegyenek részt magyar nemzetiségű személyek – hangzott el az október 22. és 31. között rendezendő romániai népszámlálás tárgyában tartott kolozsvári szakmai értekezleten.

Az RMDSZ ügyvezető elnökségének székházában rendezett megbeszélésen Kelemen Hunor kulturális miniszter elmondta, a szövetség aktív, „jó hangulatú” kampányba fog a népesség-összeírás kezdetéig, amelynek során arra bátorítja a romániai magyarokat, hogy vállalják identitásukat, büszkén vallják magukat magyar nemzetiségűnek. „Népesedési helyzetünk nem megnyugtató, de hamis és káros az a felfogás, amely a demográfiai folyamatokat a nemzethalál víziójával köti össze.

Az utóbbi két népszámlálás között a magyarok száma közel 200 ezer fővel csökkent, arányuk pedig Erdélyen belül 20,8-ról 19,6 százalékra csökkent. A 2011-es népszámlálás adatai viszont kimutathatják, hogy a magyarok arányvesztése mérséklődött, ehhez azonban a magyar identitás vállalása szükséges” – jelentette ki az RMDSZ-es politikus. Kelemennek az erdélyi magyarság népesedési kilátásaival kapcsolatos optimizmusát a jelen lévő társadalomkutatók támasztották alá.

Kapitány Balázs, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal, valamint Kiss Tamás, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet (KKI) tudományos titkára előadásában egyaránt rámutatott: az ezredforduló óta a termékenység, a gyerekvállalási kedv a magyaroknál meghaladja a románokét, miközben a többségi lakosság elvándorlása jóval nagyobb méreteket ölt a magyarokéhoz képest. Migrációs téren a leghangsúlyosabb a különbség.

A gazdasági válság előtt a románok körében óriási, békeidőkre egyáltalán nem jellemző kivándorlási hullám volt tetten érhető (a külföldön élő románok száma ma meghaladja a 2,5 milliót, a lakosság tíz százalékát), ehhez képest az erdélyi magyarok körében tapasztalt „menekülthullám” (1987–1991 között 85–100 ezer, 1992–2002 között több mint 100 ezer magyar hagyta el Romániát) az ezredforduló után lelassult. Kapitány előrevetítette, számolni kell azzal a potenciális negatív forgatókönyvvel, hogy Magyarországról idén májustól beindul egy kivándorlás Németországba és Ausztriába (a két állam ekkor megnyitja munkaerőpiacát), ennek következtében szerinte naivság lenne azt hinni, hogy a magyar állami akarat és a „piac logikája” nem a határon túli magyarokkal próbálja majd betölteni a keletkező munkaerőhiányt. „A védekezésnek egy útja van: az erdélyi magyarok érdeke a magyar–román nettó bérarány gyors, akár Románia versenyképességét nem támogató javítása” – jelentette ki a pesti szakértő.

Kiss Tamás a románok esetében hangsúlyosabb kivándorlási kedven túlmenően többek között a magyarok pozitív gyerekvállalási tendenciájával illusztrálta, hogy miközben a 2011-es összeíráson várhatóan 1,265–1,3 millió között alakul majd az erdélyi magyarok létszáma (2002-ben ez 1,42 millió volt), a közösség számaránya Erdélyben a tíz évvel ezelőtt mért 19,6 százalék körül marad. Míg 1964–2007 között magasabb volt a román nők termékenysége, mára ez a tendencia megfordult, sőt felmérések szerint a magasabban képzett magyar fiatalok több gyereket szeretnének, mint a román értelmiség, amelynél az egykézés a domináns modell. Ez a trendváltás kiegyenlíti a vegyes házasságok asszimilációs veszteségét, ami nem elhanyagolható: a magyarok közel 19 százaléka választ magának román házastársat, és az eme házasságokból születő gyerekek kétharmada román, egyharmada pedig magyar lesz.

Horváth István, a KKI igazgatója azt emelte ki, hogy 1992-höz képest idén teljesen más közhangulatban zajlik a népszámlálás, például teljesen nyitott lesz az etnikai hovatartozás kérdése, ami a posztkommunista rendszerben újdonság. A kincses városi intézet már lefordította magyarra a típusnyomtatványokat, amelyek alkalmazásáról, valamint a magyar nemzetiségű kérdezőbiztosok esetén az anyanyelven történő kommunikáció engedélyezéséről hamarosan döntés születik Bukarestben.

Székely István, az RMDSZ népszámlálási bizottságának vezetője alapvető kérdésnek nevezte, hogy az összeírás során vegyék figyelembe az etnikai-nyelvi sajátosságokat, e téren például interetnikus környezetben toborozzanak az összeírás lebonyolításával megbízott önkormányzatok magyar biztosokat is. Fontosnak tartotta kiemelni az erdélyi magyar felekezetekkel való együttműködést, hiszen az egyházak olyan népességi csoportokhoz – például az etnikai-nyelvi peremvidékeken élőkhöz – is eljutnak, ahová a politikai-közéleti szervezetek vagy a magyar nyelvű sajtó nem. „Azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy jó dolog, érték a magyar identitás vállalása, és abban bízunk, hogy a népszámlálás eredménye vissza fogja igazolni: megállt a magyaroknak a románokkal szembeni térvesztése” – szögezte le Székely István, aki szerint össztársadalmi projektté kellene kiszélesíteni a kommunikációs kampányt, amelynek gyakorlati lépéseit össze kell hangolni más politikai-közéleti szervezetek elképzeléseivel.

A tanácskozáson Szász Péter, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezetének alelnöke egyetértett az RMDSZ szakértőjével, hiszen az EMNT ugyancsak nemzetstratégiai ügynek tekinti a népszámlálást, amelynek sikeressége érdekében Magyarnak lenni jó! mottóval széles körű összefogást szorgalmazott.

A kolozsvári eszmecserén részt vevő neves szakemberek – többek között Péntek János nyelvész, Pozsony Ferenc néprajzkutató és Vetési László szórványügyi előadó – a „rejtőzködő magyarok”, az erdélyi magyar cigányok, a csángók vagy a partiumi svábok megszólításának fontosságát hangsúlyozták. Péntek János szerint arra kell biztatni mindenkit, hogy ha a magyar identitását nem is, legalább az anyanyelvét vállalja, Romániában ugyanis a magyar az egyetlen kisebbség, amelynek több az anyanyelvi beszélője, mint ahányan magyarnak vallják magukat.