Nemzetegyesítő kincsek: a magyar kultúra ünnepe Marosvásárhelyen

„Össze kell kapaszkodnunk most is, amikor a szomszédunkban még mindig háború zajlik, amikor Európa nyugati fele kulturális zsákutcába kormányozza önmagát, és amikor egyesek hol fondorlattal, hol pedig félelemkeltő nyomásgyakorlással meg akarják törni a magunkba és a közösségünkbe vetett hitünket” – jelentette ki. Hozzátette: a magyarok az összetartozást „kiállásként demonstrálják”, mert meg kell védeni a közösségeiket.

Emlékeztetett arra, hogy Kodály Zoltán is sokszor „dacolt a fősodorral”, és amikor a kommunisták le akarták cserélni a Himnuszt, ellenállt. Bátorságának is köszönhető, hogy ez „összetartozásunk legerősebb jelképe” – mondta.

Felhívta a figyelmet, hogy a magyar kormány számos területen tesz a nemzeti összetartozásért és a határon túli magyar kulturális, felsőoktatási, oktatási intézmények helyzete ugyanolyan fontos számára, mint az anyaországiaké. Az erdélyi, marosvásárhelyi magyarok is számíthatnak rá – mondta.

– foglalta össze a főkonzul.

Péter Ferenc, a Maros megyei közgyűlés elnöke is a közös örökség megélésének nevezte a magyar kultúra napját, az ünnepségnek helyet adó marosvásárhelyi Kultúrpalotáról pedig a közösség értékeként beszélt. „Az erdélyi magyar kultúra egyetemes értékeket teremt, és a mi feladatunk, hogy ezeket a nagyvilág számára is bemutassuk” – zárta beszédét az örökség ápolásának közös felelősségét hangsúlyozva.

Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere rámutatott, hogy a városban élő magyarok „képesek újra és újra megszerezni maguknak a kultúrát”, és úgy vélte, manapság továbbadni a legnehezebb ezt.

– húzta alá, a város egyediségét emelve ki. „Vagyunk annyira erősek, hogy a kultúra a hétköznapjainkat színezze” – fogalmazott.

A gálaesten Bogdán Zsolt kolozsvári színművész Bartis Attila író novellái közül adott elő válogatást Becsomagolni egy egész életet címmel. A marosvásárhelyi születésű szerző írásaiban az erdélyi város múltbeli hangulatát idézi meg. Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia Zenekara és Énekkara adta elő Pataki Adorján tenor és Horváth József karmester közreműködésével.