Mindent vissza? Megnyílik az új sós gyógyfürdő Marosújváron, ahol már csak áhított a monarchiabeli dicsfény

A fedett kezelőközpont 6400 négyzetméteren terül el, a kültéri medencék és a sportpályák – melyek megvalósítását az Országos Befektetési Alapból finanszírozták – pedig 40 ezer négyzetmétert foglalnak el. Nyáron naponta 700 vendéget tudnak fogadni a komplexumban, télen 400 fürdőző élvezheti a beltéri egységek szolgáltatásait. A karkötős rendszerben megoldott belépés ára egy felnőttnek hétköznap 60, hétvégén 70 lej egész napra, de a legtöbb négyórás ottlétért már csak 45 lejt kell fizetni.

A beruházás megvalósulását régóta várják a hatóságok: tavaly is arról szóltak a hírek, hogy nyáron megnyithatják a központot, ám végül nem így történt. Ion Dumitrel megyei tanácselnök szerint

Silviu Vințeler polgármester elismerte, óriási anyagi megterhelést jelentett a település számára a beruházás felének kifizetése, de valamennyi számlájukat rendezték, „a költségvetésből jut közvilágításra, egyéb javításokra is”. A liberális (PNL) elöljáró jelezte: hamarosan élményfürdő is épül a közelben, a megyei tanács által megvásárolt telken.

Azt is elárulta, hogy Marosújvár turisztikai adottságai jelenleg igencsak elmaradottak például szállásadás terén, de reméli, hogy a fürdők új panziók létrehozására serkentik a magánbefektetőket. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a helyi és a megyei tanács a jövőben uniós pénzalapokat is el tud érni egy szálloda létrehozására.

A település „ősidők” óta sóbányászatáról híres, már a rómaiak is kitermelték az értékes nyersanyagot, a „modern kori” kifejtés 1791-ben kezdődött. Széchenyi István 1821-ben „a legkiválóbb aknának” nevezte Marosújvárt, ahonnan – a vasút 1872-es megépüléséig – a kitermelt sót a Maros partján lévő raktárakban, bőrtömlőkben tárolták és hajókkal szállították az Alföldre.

A 20. század elején a fürdő teljes gőzzel működött – olvasható az említett tanulmányban. Közben Marosújváron szódagyárat építettek, amelyet a sóbánya tavaiból, később pedig szondák segítségével láttak el sós vízzel. A szódagyár szinte a teljes Magyarországot ellátta.

A sós strandot a hatvanas években felújították és a bánya elhagyott tárnáiban szanatóriumot rendeztek be az asztmás betegek részére. A fürdő átvészelte a kommunizmus éveit is – még a Ceaușescu-diktatúra végén is évente többezer vendég fordult meg benne –, majd a városi tanács átvette a bányatársaságtól. Az 1910-ben épült, egykoron impozáns, ám tönkrement fürdőépület végül magánkézbe került, és 2011-ben lebontották.

Marosújvárt a 2011-es hivatalos népszámlálási adatok szerint akkoriban 13 ezren lakták – a tavalyi cenzus részleges adatai szerint 12 480-ra csökkent a lakosok száma –, amelyből 9,4 százalék magyarnak vallotta magát.