Menedékül szolgáló emlékmű

A hét és fél tonnás sziklára ősszel helyezik el a Soproni Erdélyi Székely Kör és a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület jóvoltából az 1918-ban állított emlékmű kicsinyített mását, amelyet 1961-ben útmodernizálás ürügyén felrobbantottak.
Az Ojtozi-patak völgye Erdély egyik legfontosabb stratégiai jellegű kapuja volt a történelem folyamán. Itt tört be az évszázadok során tatár és török, és olyan nagynevű hadvezérek haladtak át rajta, mint például Batu kán, Mátyás király, Mihály vajda, illetve Bem József. A szoros az 1848–49-i szabadságharc idején, de a két világháborúban is véres ütközetek színhelye volt, a második világégés felrobbantott kazamatáinak a maradványai ma is látszanak. A magyar királyi 24-es határvadász zászlóalj és székely erődszázad 1942-ben boronafákból épült laktanyájának szállásépületei ma is állnak, ezekben ma óvoda és iskola működik.
A szoros révén a magyar hazát védő csaták egyik legvéresebbje volt az 1917. augusztus 8-án kezdődött ütközet. A Magyar Királyi Soproni 18-as Honvéd Gyalogezred négy napon át hősiesen tartóztatta fel az Ojtozi-szorosban a Magyarországra törő sokszoros orosz túlerőt. A véres csatában a honvédség állományának közel fele, a tisztikarnak pedig háromnegyede esett el – ennek a hősies helytállásnak az emlékére annak idején öt arany, 175 nagyezüst, 322 kisezüst és 852 bronz vitézségi érmet osztottak ki a katonák között, az ezredet pedig Ojtoz hősei címmel tüntették ki. Sopron városa ugyanakkor díszkürt adományozásával ismerte el a honvédek helytállását. A csata emlékére a szoros a Várhíd, avagy más nevén Rákóczi hídjától nem messze az út bal oldala felett magasodó sziklába egy fegyveres honvéd domborművét faragták bele, amely alatt a helybéliek szerint az „Itt járt 1918 nyarán a 18-as m. k. gyalogezred Sopronból” felirat volt olvasható. A soproniak szerint azonban minden kétséget kizáróan az évszám helyesen: 1917. A gyalogezred hősi helytállását megörökítő emlékjelt elrontották, az eredetiről azonban a Soproni 18-as Bajtársi Kör felkérésére a Rákóczi Honvéd Főreáliskola tanára, Dabóczy István szobrászművész másolatot készített „Ez az emlékmű hű mása annak az eredetinek, mely az Ojtozi-szoros sziklafalába vésve hirdette a Soproni 18-as honvédek vitézségét” felirattal. Ezt 1934. augusztus 5-én avatták fel Sopronban, az erdélyi hadi esemény tiszteletére pedig az akkori Gleinchenberg allét Ojtozi fasor névre keresztelték át a hűség városában. Dabóczy Istvánt 1951-ben a Rákosi-diktatúra hóhérai a hírhedt Recskre hurcolták, ahol a szobrászművész elhunyt. Benkő Levente, Erdély András