
Fotó: Szucher Ervin
„Erre az állomásra már ötven éve ráférne egy nagyobb tatarozás” – mondja a marosvásárhelyi vasútállomáson az egyik, peronon sétáló, neve elhallgatását kérő vasutas. A középkorú alkalmazott az egyetlen, aki valamit is hajlandó újságíróval közölni, miután az irodán rendszeresen azzal utasítják vissza a sajtó képviselőit, hogy „csak a brassói főnökök nyilatkozhatnak”. A Cenk alatti városban azonban csupán annyit tudnak, hogy kormányrendelet értelmében a közeljövőben 16 állomást korszerűsítenek.
A vásárhelyi nagyállomásra különösképpen ráfér az átalakítás. Aki ide érkezik, vagy innen indul, időutazásban is részesül. A megszürkült, koszos, bűzös épületekben az 50-es évek állapotai uralkodnak, azzal a különbséggel, hogy mára, különösképpen ilyenkor, télidőben egyre több hajléktalan húzódik meg a folyosókon vagy az egyetlen váróteremben. Tíz évvel ezelőtt kettő volt, azóta az első osztályút felszámolták. A megmaradt helyiség csak a kinti hideg előli meghúzódásra szolgál, aki a vonat indulásáig olvasni vagy rejtvényezni szeretne, annak elemlámpát is kell hoznia. „Akkor cserélhetünk villanyégőt, amikor a brassói főnökök megengedik” – vonja meg a vállát a vasutas.
A peronok most is ugyanolyan alacsonyak, mint hajdanán, csak az idő tette gödrösebbé őket. A jegypénztáraknál napjainkban is csak románul tudó, unott hölgyek szolgálnak ki, és a hangosbemondóból áradó hang is ugyanolyan érthetetlenül recseg-ropog, mint hajdanán. Az állomás környékén is mintha megállt volna az idő: düledező, koszos bódékban mérik az italt, amilyeneket a város többi részén rég lebontattak. Rendőrségi adatok szerint az állomás környékén történik a legtöbb bűneset.
Dorin Florea polgármesternek évek óta szándékában áll a bódék felszámolása, a parkolók átrajzolása és az egész Állomás téri gépkocsiforgalom átrendezése. Az elöljáró szándéka azonban a Román Vasúti Társaság (CFR) brassói vezetőségének ellenállásába ütközik. „A vasúti társaság mintha állam lenne az államban. Ráadásul nemcsak az állomás dolgaiba nincs beleszólásunk, de az előtte lévő hatalmas teret, amely rondítja a városképet, sem alakíthatjuk át úgy, ahogy mi akarjuk” – panaszolta a polgármester, hozzátéve: ő is meggondolja, bocsásson ki építkezési engedélyt a korszerűsítésre, vagy sem.
Aurel Trif városházi szóvivő szerint azonban a vasúti társaság képviselői eddig csak szóban közölték szándékaikat. „Az önkormányzat tudomásul vette, hogy építkezni szeretnének, de mi is elmondtuk a CFR vezetőinek, hogy az általános városrendészeti tervnek megfelelően előbb-utóbb el szeretnénk költöztetni az állomást a Maros túlsó partjára” – mondta el a Krónika kérdésére Trif. Ezt a szándékot még a ’89 előtti városvezetés is kinyilatkozta, a jelenleginek pedig vesszőparipájává vált. Legutóbbi sajtóértekezletén Florea már a Marosvásárhelyt érintő vasútvonal felszámolását is megpedzte, mondván, hogy már szinte senki nem használja. A város ugyanis a Székelykocsárd és Déda közötti, nem villamosított mellékvonal közepén fekszik, és naponta mindöszsze 21, többnyire félig üresen zötyögő személyvonat gördül ki az állomásról. A tanácsosok többsége azonban nemigen támogatja az állomás elköltöztetését, a vasút felszámolásáról pedig hallani sem akarnak.
Sepsiszentgyörgyön elsősorban a vasúti felszerelést, a vágányokat, a sorompókat, a váltókat, a peronokat újítják fel, de a tervben az épületek korszerűsítése is benne foglaltatik – közölte a Krónika kérdésére Czimbalmos Kozma Csaba városmenedzser. Mint mondta, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat már három évvel ezelőtt vállalta, hogy rendezi és felújítja a vasútállomás előtti teret, és teljesítette ígéretét: a tér felújítását az elmúlt év végére befejezték. A járdáról a szedett-vetett butiksort egy erre a célra kiképzett, korlátokkal ellátott szigetre költöztették, körforgalmat alakítottak ki, és új aszfaltréteget öntöttek.
A sepsiszentgyörgyi vasútállomás épületét 1891-ben adták át, de az ingatlant évek óta elhanyagolja a román vasúttársaság. Öt évvel ezelőtt a brassói területi központ még az információs irodát is megszüntette. Czimbalmos Kozma Csaba szerint korszerű szolgáltatások biztosítására alkalmas állomásépületre van szükség, a váróteremtől az illemhelyekig és a bérelhető kereskedelmi felületig mindent fel kell újítani.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
Csütörtöki ülésén fogadták el Arad megye költségvetését. Kidolgozásánál figyelembe vették a RMDSZ-es vezetésű önkormányzatok, a jelentős számban magyarok által lakta települések, a magyar történelmi egyházak és a magyar civil szervezetek igényeit is.
Súlyos szabálytalanságok sorát tárták fel a rendőrök Máramaros megyében, amikor egy traktort ellenőriztek Jód településen: a járművezető jogosítvány nélkül, ittasan vezette a járművet, miközben igazolatlan eredetű faanyagot szállított.
Különleges utazásra hívják az erdélyi tájak és a vasút szerelmeseit Szeben megyében május elsején és másodikán: gőzmozdony vontatta szerelvényen utazhatnak a kisvasúton, amelyet románul „mokanicaként” emlegetnek.
Kétnapossá bővült, gyerekek és felnőttek számára egyaránt izgalmas programokat kínál a Riszegtetői Ifjúsági Majális, amelyet május 1–2. között rendeznek Körösfőn. A több mint három évtizedes múltra visszatekintő rendezvényről a szervezőkkel beszéltünk.
Vasárnap avatják fel Petőfi Sándor egészalakos bronzszobrát Sepsiszentgyörgyön. Gergely Zoltán szobrászművész alkotása a székelyföldi város legújabb, a költőről elnevezett parkjában kap helyet.
Immár több mint 50 ezer utast regisztrált idén áprilisban a Brassó–Vidombák Nemzetközi Repülőtér, ami a létesítmény történetének eddigi legforgalmasabb hónapját jelenti.
Megkezdődött a Hargita megyei Küsmöd református templomának teljes körű felújítása – közölte a Teleki László Alapítvány csütörtökön.
A Kovászna megyei önkormányzat elnöke, Tamás Sándor szerint nincs rendjén, hogy a megyei hatóságoknak katonai létesítmények őrzését kell finanszírozniuk.
Nem szervezik meg ebben az évben a Szent László Napokat Nagyváradon, mindezt a szervezők jelentették be csütörtökön. A Szent László Egyesület forráshiánnyal indokolja a tizenhárom kiadást megélt fesztivál elmaradását.