Marosvásárhelyi újságosbódék több ezer euróért

Vállalkozásukat a szakadék szélére taszítja, a magyar újságokat és folyóiratokat pedig rendkívül nehéz helyzetbe hozza az az önkormányzati döntés, melynek értelmében Marosvásárhelyen hamarosan elkezdik a régi sajtóstandok felszámolását, és új bódék bérlésére kötelezik a lapterjesztőket – állítják az egyik helyi szakcég társtulajdonosai, Fazakas Csaba és Nemes Gabriella.

A Difprescar vezetői úgy érzik, igazságtalanság volna újabb befektetésbe kényszeríteni a vállalkozókat, mihelyt az önkormányzat 1998-ban, hasonló meggondolásból, új és rendkívül drága alumínium bódék építésére kötelezte őket. „Az addigi pultokat a városháza által megtervezett alumínium bódékra kellett cserélnünk. Óriási költségbe vertük magunkat, de nem volt mit tennünk, azt mondták, hogy olyan újságárudákra van szükség, melyek beilleszkednek a belváros környezetébe. Kérdem én, hogy van az, hogy egy, az önkormányzat által tervezett bódé alig másfél évtized után már nem illeszkedik be a környezetbe?” – tette fel a kérdést Nemes Gabriella.

Eközben nem nyújt különb látványt a főtéri virágóra mellett hónapokig zajló almavásár vagy az egykori ferences templom meghagyott, műemlék jellegű tornya tövében felállított fagylaltosbódé sem. Bizarrnak tűnnek a Bingó szerencsejátékot forgalmazó mozgópultok is, és az is érthetetlen, hogy a kövesdombi üzletsorok elé miért szükségeltetik egy táskákat és bőröndöket forgalmazó bódé. Nemes elismerte, hogy a belváros peremén kívül valóban vannak különböző terjesztővállalatok tulajdonában lévő elhanyagolt bódék, azonban határozottan állítja, hogy ezek tönkretétele nem a véletlen műve.

Állandó megújulásra ítélt árusok

A lapterjesztők nem csak a gyakori cserét, a bódék árát is kifogásolják. Szerintük nem etikus egy négy négyzetméteres létesítményért 11 ezer eurót kínálni, a tizenegy négyzetméteresért pedig 17-et. Még akkor sem, ha ezekbe bevezetik a vizet, amit mellesleg az árusok fölösleges flancolásnak tartanak.

„Látszólag mindezt az önkormányzat állja az adófizetők pénzéből, de a tanácsi határozat értelmében, bér formájában rajtunk hajtaná be. Nem elég, hogy a helyért fizetnünk kell, most a méregdrága bódékért is legombolnának egy csomó pénzt. Érdekes, a legutóbbi tanácsülésen arról döntöttek, hogy az egyik szállítási vállalkozónak közvetlen haszonbérbe adjanak egy 38 négyzetméteres területet a város tulajdonából. Nekünk is éppen ennyire lenne szükségünk tizenkét munkahely teremtésére, de nem lehet, csak versenytárgyalás nyomán” – sorolta kifogásait Nemes Gabriella.

Hangsúlyozta, nem csak az ő vállalkozása, de egyetlen marosvásárhelyi lapterjesztéssel foglalkozó cég vagy magánszemély sem engedheti meg magának, hogy a városháza által megszabott feltételek mellett működjön tovább. Amennyiben életbe lép, a mostani intézkedés a magyar nyelvű lapokat és olvasóikat érintené leginkább, ugyanis a terjesztők kimutatása szerint a város magyar lakossága sokkal több pénzt áldoz újságvásárlásra, mint a románok.

Ezért a vállalkozó sokkal méltányosabbnak tartaná, ha a polgármesteri hivatal és a lapterjesztő cégek között korrekt együttműködési szerződés születne. „Mi szívesen és ingyen vállalnánk például a buszjegyárusítást vagy különböző reklámok kifüggesztését. Tudomásom szerint efféle kölcsönös szolgáltatások léteznek Sepsiszentgyörgyön, Ploieşti-en és az ország más városaiban” – hozott fel néhány példát Nemes Gabriella. Mint mondta, amíg a hatóságok hagyták dolgozni, az újságárulás mellett cégük könyveket és marosvásárhelyi képeslapokat is kiadott.

Aki még emlékszik, tudja, hogy a ’90-es években is nagy vitát váltott ki az addigi mozgópultok bódékra cserélése. Az intézkedés ellen tiltakozó Fazakas Csabát, a város legrégebbi újságárusát – aki rögtön a ’89-es fordulat után, a Színház-téri buszmegállóban és a főtéri gyógyszertár előtt kezdte pályáját –, a helyszínre vezényelt rendőrök a tévékamerák előtt brutálisan bántalmazták, megbilincselték és elhurcolták. Cége hét évig „nyögte” az akkor kényszerből vásárolt 13 újságosbódé kifizetését, ő maga időnként még most is fájdalomra panaszkodik az ütések miatt.

Egyik alpolgármester akarja, a másik nem

Peti András alpolgármester szerint a bódék kicserélése régóta időszerűvé vált, hiszen rontják a városképet. Példaként néhány elhagyatott vagy tönkretett létesítményt is felhozott, melyeknek a Bernády György általános iskola vagy az Unic üzlet mellett már a környékbeliek is kérték az eltávolítását. Mint mondta, ezek az elhagyatott újságárudák valóságos fertőzőgócokká váltak, szemét és rágcsálók lepték el ezeket.

„Egyesek évek óta nem fizettek bérleti díjat, most meg elvárják, hogy szemet hunyjunk e fölött csak azért, mert magyarok. Ez nem így működik” – szögezte le Peti. Azon felvetésünkre, hogy az önkormányzat akár egy garzonlakás árát is kifizetné egy-egy új bódéért, befektetését pedig utólag a bérlőn hajtaná be, az elöljáró rámutatott: a tanácsi határozat csak irányárakat tartalmaz. A végleges összeget a közbeszerzési folyamat fogja megszabni, ami az eredeti árnak akár a fele is lehet, tette hozzá.

Az új egységeket a városháza közművesítené, vízzel és árammal látná el. Kérdésünkre, hogy miért éppen az újságárudákkal kezdik, miközben a város szinte minden sarkában számos oda nem illő, gusztustalan zöldséges és közélelmezési bódé létezik, Peti András azt válaszolta, ez csak a kezdet, a többinek is felmérik az állapotát és létjogosultságát. „Különben Brüsszelben is, Amszterdamban is, mindenütt vannak bódék” – érvelt az RMDSZ-es tisztségviselő.

Dan Sânpălean helyi önkormányzati képviselő szerint nem is annyira a bódécserékkel van gond, mint inkább annak módozatával. „Nem értem, miért kellett egy olasz cég ajánlatát elfogadni, mihelyt az felér egy garzonlakás árával. Mi azt javasoltuk, hogy ha már feltétlenül ki kell cserélni a bódékat, akkor kérjünk ajánlatot hazai, lehetőleg vásárhelyi cégtől is” – magyarázta lapunknak a tanácsos.

A város másik alpolgármestere, Ionela Ciotlăuş egyenesen fölöslegesnek tartja az újságosbódék kicserélését. A nemzeti liberális párti (PNL) politikus megjegyezte, erre azok is rájöhettek, akik két hónappal ezelőtt a tanácsra erőltették a határozattervezetet, ugyanis a január végén megszavazott 2014-es költségvetési tervből kihagyták az előreláthatóan közel 130 ezer eurós tételt.