Marosvásárhelyen eltemették a magyar dráma kiválóságát

A dorongos támadásra több szónok is kitért beszédében. A Román Írószövetség üzenetét hozó Mircea Dinescu úgy vélte, most kellettek volna az autóbuszok, hogy az író koporsója mellé hozzák a falvakról a virágcsokros megemlékezőket. Dinescu szerint a román irodalomnak nem volt olyan rangú drámaírója, mint Sütő András. „Melyik nemzet tartaná már-már természetesnek, hogy páratlanul szépszavú írója gyertyás, könyves tüntetés élén menetel, majd a bajban is legelöl már-már életével fizet az övéi szabadságáért. Melyik nemzet várja el írójától, hogy műve és élete egymásra rímeljen, szavai és tettei ugyanazt üzenjék” – sorolta a költői kérdéseket Markó Béla. Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, Sütő Andrásnak igazán lett volna oka sötéten látni a jövőt, lett volna oka arra, hogy 1990-es tapasztalatai után búcsút intsen Erdélynek, és áttelepedjék Magyarországra. „De ő hazajött, itt élt tovább, itt reménykedett, itt biztatott minket, itt éreztük a szeretetét” – világított az író élete példázatára Markó.
„Könnyű lesz-e az álma? Ezt Isten majd rendezi. De könnyű lesz-e a mi álmunk? Ő biztosan azt mondaná: igen” – parafrazálta az Anyám könnyű álmot ígér könyvcímet Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke. Kubik Anna színművész, több Sütő-dráma színpadi előadásának női főszereplője az írói utasításokról beszélt. Ezek közé sorolta azt is, hogy a színészek nevében gyászbeszédet mond a koporsó mellett. Görömbei András debreceni irodalomtörténész „a magyarság égtartó emberének” nevezte az elhunyt írót, akinek életműve ebben a közösségi felelősségtől menekülő világban a közösségi sorsvigyázás példája.
A gyászoló gyülekezetben sokan küszködtek a könnyekkel Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök gyászbeszéde alatt. A püspök egy szellemi lovagrend tagjaként idézte Sütő Andrást. Mint mondta, e lovagrend tagjai abban különböznek az értelmiségi bérmunkásoktól, hogy tudják, van nemzetük, van múltjuk, van egyházuk. Sütő András úgy írt, hogy szavainak íze volt. „Ahhoz azonban, hogy a só ízet tudjon adni, ki kell bányászni, meg kell őrölni” – utalt az író őrlődéseire a püspök, aki egy másik metaforájában Sütő Andrást gyertyának, Erdélyt gyertyatartónak láttatta.
A vártemplom egyébként szűknek bizonyult az emlékezők számára. A gyászoló gyülekezetből több százan a templom külső falainál elhelyezett hangszórókból hallgatták a beszédeket. A gyászszertartás előtt az RMDSZ vezető politikusai álltak díszőrséget a koporsó mellett, és pártállástól függetlenül jelentek meg a temetésen a magyarországi politikusok, közéleti személyiségek is. Szili Katalint, Dávid Ibolyát és Németh Zsoltot több politikustársa elkísérte Marosvásárhelyre, de ott ballagott a gyászmenetben Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. Sütő Andrást a marosvásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírjára több száz koszorú került.