Magánosítás kötőféken

A Romsal az ország hét működő sóbányája 2200 alkalmazottjának 97 százalékát tömöríti. Romániában jelenleg Désaknán, Marosújváron, Parajdon, Cacicán, Târgu Ocnán, Slănic Prahován és Râmnicu Vâlceán zajlik sókitermelés, a bányák a bukaresti székhelyű Salrom Rt. jogi személyiség nélküli kirendeltségeként működnek. Összesen 3 millió tonna sót termeltek ki 2006-ban, a Salrom éves forgalma megközelítőleg 150 millió lej. A privatizálásra azonban legfeljebb jövő évben kerülhet sor.

A szakszervezet nem örül, de elfogadja a bányák magánosításának tervét. Ahhoz viszont ragaszkodik, hogy a majdani vásárlókkal maga egyeztessen a munkahelyek biztosításáról, a bérekről és kedvezményekről – és akár a fejlesztésekről is. Tegnap a Salinen Austria AG, a legnagyobb osztrák sókitermelő vállalat – mellette további 9 cég jelezte vásárlási szándékát, köztük indiai, belga és izraeli vállalatok – képviselőivel kezdett tárgyalást Bukarestben a Romsal, az osztrák cég ugyanis vásárlási szándéknyilatkozatot nyújtott be az Állami Vagyonértékesítő Hatósághoz (AVAS), és a szakszervezettel is egyeztetni kívánt, mielőtt a tulajdonos állammal egyezkedne az eladásról. „Tőkeerős szakmai, és nem pénzügyi beruházóra van szüksége a román sóbányászatnak ahhoz, hogy lábra álljon, és versenyképes legyen. Korábban a Salinen AG szakszervezetével is egyeztettünk, most a cég vezetésével a kollektív munkaszerződésről tárgyalnak a jogászok, reményeink szerint hasonló lesz az osztrák bányászokéhoz. Teljesítménytől független bruttó alapbér – várhatóan 2500 lej –, lakásépítés, egészségügyi kezelés, a bányafelszerelések teljes cseréje, nem javítgatása” – sorolja Oros a szakszervezet elvárásait. Elképzeléseik szerint a bányákhoz kötődő idegenforgalmi és egészségügyi létesítmények nem kerülnének a majdani beruházó érdekeltségébe, ezeket továbbra is a szakszervezet működtetné.

Szoros gyeplőszáron

A sóbányák vezetői szakmai szempontból a szakszervezet partnerei lehetnének a magánosítás előkészítésében, ám teljes tétlenségre vannak kárhoztatva, mivel másfél hónapja a Salrom vezetősége a nyilatkozás jogát is megvonta tőlük. A szakszervezettől kapnak néha információmorzsákat a magánosítási tervekről, a döntés-előkészítésbe azonban egyetlen bányaigazgatót sem vontak be. „A szerződéseket Bukarestben kötik, mi csak a megrendeléssel szembesülünk, a vásárló elvárásait nem ismerjük, esetleges új piacok, igények felkutatására sem jogunk, sem anyagi keretünk – nyilatkozta lapunknak az egyik bánya vezetője. – Megkeresnek érdeklődő cégek, hiszen nem feltétlenül minden beruházó vásárolna hét bányát, azonban még az elvi-technikai egyeztetésig sem jutunk, hiszen évek óta csak lebegtetik az értékesítést, de semmit nem lehet arról tudni, hogyan kívánják piacra vinni a vállalatokat.”

A désaknai sóbánya vezetői évekkel korábban kísérletet tettek arra, hogy kitörjenek ebből az állapotból. A cég állandó megrendelője ugyanis a Borsodi Vegyi Kombinát (BVK), számukra a só mennyisége és minősége alapján is vonzó beruházási célpont lenne Désakna. A központ elleni „lázadásnak” fizetéslevonás és súlyos megrovás lett a vége. Leginkább azt fájlalják a helyi vezetők, hogy a Salrom szoros gyeplőszáron tartja a termelést, és a befolyó bevételből pedig nem a helyi elképzelések, igények szerint juttatnak a halaszthatatlanná vált fejlesztésekre.

Nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal

De nemcsak a bányák vezetői tehetetlenek, a Romsal is legfeljebb ajánlásokat fogalmazhat meg, de remélik, ezeket legalább figyelembe veszik majd az új tulajdonos kiválasztásakor. A Salrom egyedüli tulajdonosa ugyanis a román állam. A tulajdonosi jogokat az állami tulajdonrészeket kezelő és értékesítő iroda (OPSPI) révén 2006 decemberéig a gazdasági minisztérium gyakorolta a Salromnál. A kormány a 2006/101-es sürgősségi rendelettel az OPSPI-t megszüntette, és 41 céget átadott az AVAS-nak, amely a rendelet szerint az állami tulajdon értékesítésére felhatalmazott egyetlen intézmény lett. Az átadásra a kormány indoklása szerint azért volt szükség, mert az Európai Unióval kötött csatlakozási egyezmény előírja: a piactorzító intézkedések elkerülése érdekében a román államnak meg kell válnia a legtöbb cég tulajdonjogától. Az átadott 41 cég között van az áram- és gázszolgáltató vállalatok és a bánya- és hadiipari cégek többsége is, amelyeket az ellenzék stratégiai fontosságúnak ítél, ezért ellenzi a magánosításukat, és a sürgősségi kormányrendelet jóváhagyása ellen szavazott. A kormánynak márciusban még sikerült elfogadtatnia a rendeletet a szenátus plénumában, a képviselőház szakbizottsága azonban áprilisban már visszautasította annak jóváhagyását, a végső döntést így a két ház együttes ülésének kell majd meghoznia. „Az AVAS-nak a sóbányák privatizációja legelőnyösebb, legtöbb haszonnal járó módját kell kidolgoznia. Egyenként, esetleg regionális csoportosításban vagy a teljes Salromot értékesítjük” – mondta el a Krónikának Gyerkó László, az AVAS alelnöke, aki szerint a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványok miatt politikai döntés várhatóan csak ősszel születik a kérdésben. A magánosítás így csak jövőre várható.

Politikai beavatkozások

A politikum a Salrom vezetésébe is beleszólt: 2007. május 30-án egy hónapos felmondási idővel felmentették az AVAS eddigi vezérigazgatóját, Marcel Octavian Nicolaescut, aki a Konzervatív Párt bukaresti hatodik kerületi szervezetének elnöke is. Az új, Kanty Cătălin Popescu 2000 és 2004 között a Szociáldemokrata Párt Vrancea megyei képviselője volt, idén januártól lépett be a Nemzeti Liberális Pártba. Popescu július elsejétől vehetné át a cég vezetését, azonban Nicolaescu júniusban beteget jelentett, betegállománya idejével pedig meghosszabbodik a felmondási ideje, tehát a régi elnök már nem, az új még nem vezetheti a céget július 1-jétől.

Marcel Octavian Nicolaescu nem kívánt lapunknak nyilatkozni. További terveiről, elképzeléseiről egy belga galambászlapnak azonban nyilatkozott, Nicolaescu ugyanis „civilben” Románia egyik legnagyobb postagalamb-tenyészetének is tulajdonosa, és május elején Belgiumban járt. Állítása szerint szakmailag csúcson van, hiszen korábban a Román Posta igazgatótanácsának volt tagja, most a Salrom elnöke, az idén az európai parlamenti képviselőségért, jövőre pedig a bukaresti főpolgármesterségért kíván indulni a választásokon, és azt sem tartotta kizártnak, hogy négy év múlva az államelnöki széket is megcélozza.

Kanty Cătălin Popescunak kétségei vannak afelől, hogy elfoglalhatja-e a Salrom vezérigazgatói tisztét. „Politikai egyezség eredményeként született a kinevezésem, és a mai ingatag helyzetben ez semmit nem jelent” – mondta el a Krónikának. Vízügyi építőmérnökként nincs bányászati tapasztalata, de véleménye szerint nem is ezt várják tőle, menedzserként megállná a helyét, állítja. Kanty Cătălin Popescu két hete nyitotta meg 350 ezer eurós Sapard-támogatásból felépített dísznövény-kertészetét Focşani-ban. Állítása szerint a nevéhez fűződik Románia legrövidebb ideig tartó diplomáciai kiküldetése is: 2004. december 12-én a leköszönő PSD-kormány kinevezte a marokkói román nagykövetségre miniszteri rangú tanácsadónak, a hivatalba lépő Tăriceanu-kormány pedig 2005. január 27-én fel is mentette.