Lóvész, ahol elfogy az út

A Dan Voiculescu konzervatív pártelnök október 8-i látogatása nyomán rövid időre a figyelem középpontjába került Csíkszereda közeli román település elöregedett, szegény falu. Bucur úgy gondolja, tennie kell valamit, mivel a községi tanács „elforgatja”, kizárólag Csíkszentmihálynak juttatja a község pénzét, annak ellenére, hogy egy 2004-es tanácsi határozatban leszögezték: minden évben a község egy-egy faluját támogatják kiemelten. Mint arról beszámoltunk, Dan Voiculescu október eleji látogatását követően az ország nyilvánossága előtt hangoztatta: a románokkal szembeni diszkrimináció jele a románok lakta település elhanyagoltsága, szegényessége, ezt bizonyítja az iskola állapota, illetve, hogy az utat csak a magyarok lakta Ajnád utolsó házáig aszfaltozták le. A pártelnök azt is sérelmezte, hogy a lóvészi iskola a községi magyar iskolához tartozik. Megígérte, felvirágoztatja Lóvészt, befektetőket hoz a faluba, Zsil-völgyi gyerekek betelepítésével állítja meg a lakosság fogyását, valamint azt is, hogy törvénymódosítással biztosítja az iskola önállóságát, hogy az ne a községi Arany János-iskolához tartozzon. A konzervatív pártelnököt az éhségsztrájkra készülő Alexandru Bucur hívta segítségül. Viszont a lóvésziek nem szeretnék nemzetiségi síkra terelni problémáikat. Mint mondják: a szomszéd falusi magyarokkal jó kapcsolataik vannak, gondjaik abból adódnak, hogy elöregedett településükről megfeledkeznek a hivatalos szervek.

„Nem állítom, hogy diszkriminációról van szó, de Voiculescunak mégis csak lehet igaza, hiszen olyan itt a helyzet, olyan látvány fogadja az ide látogatót, hogy felmerül a megkülönböztetés gyanúja – mondja Alexandru Bucur, Lóvész egyik konzervatív párti önkormányzati tanácsosa dicséretes magyar nyelvi választékossággal. – Sokat tett a tanács a faluért, de többet is tehetett volna. Segítenie kellett volna, hogy a faluba a vizet, a gázt bevezessék, megjavítsák az utat. Ha jó lenne az út, többet érnének a területeink is, hiszen most a lóvésziek olcsón elfecsérelik a birtokaikat, és a semmivel maradnak.” Szerinte a lóvésziek meg tudnának élni állattartásból, de a tanács nem segít, hogy az általuk termelt javakat megfelelően tudják hasznosítani.

Iskola különleges engedéllyel

„Fogy a lakosság, de nemcsak itt, a falvakban általában. Lóvész lakosságának problémái, nehézségei körülbelül ugyanazok, mint bármelyik más elöregedett, szegény, félreeső falunak. Voiculescu ittjártakor sem panaszkodtunk diszkriminációra, megkérdezte, mi a gondunk, erre elmondtuk, hogy az út, az iskola épületének állapota, meg hát a szegénység” – fejti ki az iskola igazgatója.

Livia Bucur szerint azonban nem érdemes nemzetiségi síkra terelni a kérdést. „Jó a kapcsolatunk a szomszéd falusi magyarokkal, a csíkszentmihályi iskolával, nem mondhatom, hogy el voltunk hanyagolva, annyi támogatást kaptunk, mint bármelyik más kis létszámú falusi iskola – mondja az igazgatónő. – Engem nem zavar, hogy a magyar iskolához tartozunk.”

A lóvészi óvoda és 1–8. osztályos iskola, amelyben jelenleg 57 gyermek tanul, különleges engedéllyel működik. Nem megoldható ugyanis, hogy naponta szállítsák a gyerekeket a legközelebbi román iskolába, Csíkszeredába vagy Balánbányára. A szétszórtan élő faluban túl időigényes vállalkozás lenne összegyűjteni a gyerekeket, így is legtöbbjük 7 órakor kell, hogy elinduljon, hogy esetenként 4-5 kilométerről idejében beérjen az órákra. Az intézményi önállósághoz kétszáz gyereknek kellene lennie, de Lóvészen annyira kevés a gyermek, hogy idén első osztály sem indult, csak a 8. osztályban vannak tízen, a 2–4. és 5–7. osztályokat összevonták. Az iskolát önkormányzati pénzből tavaly újrafedték, a belső újításokhoz, a központi fűtés, megfelelő illemhely kialakításához is hozzálátnak – ott jártunkkor a kútásásnál tartottak, ez biztosítja majd az ivóvizet –, ezekre a munkálatokra 150 ezer lejt utaltak ki az iskolának. Az igazgatónő reményei szerint ebből a pénzből még egy játszóteret is létesíthetnek az óvodások számára.

Politikai éhezés?

A Zsil-völgyi gyerekek betelepítéséről szóló voiculescui ígéretet sem a polgármester, sem az igazgatónő nem tartja megvalósíthatónak. „Jó lenne, de ez nem ilyen egyszerű, a gyerek nem tárgy, hogy ide-oda tegyük” – csóválja a fejét Livia Bucur. A falubelieknek már régebben felvetette az ötletet, hogy fogadjanak örökbe árva gyermeket, de nem vállalták. Alexandru Bucur tanácsos azonban bizakodóbb, már elkezdte összeállítani azon családok listáját, akik fogadnának gyermekeket. Eddig a sajátjával együtt hét család jelentkezett, ők összesen 15-16 gyermeket vállalnának. Bucur úgy gondolja, az árvíz sújtotta vidékekről és más szegény területekről származó román gyerekeket telepítenének Lóvészre, semmiképpen nem romákat, őket ott sem fogadnák szívesen.

A lóvésziek nagy problémája, hogy nem tudják rendezni birtokleveleiket, állítja a tanácsos. Hiába rendelkeznek adásvételi szerződéssel, a kommunizmus idején ott nem volt kollektivizálás, így területeiket nem telekkönyvezték. Azt mondja, éppen a tulajdonjog rendezése érdekében készül éhségsztrájkba lépni. „Csak politikai húzás az éhségsztrájk, valójában Bucur sem tudja, mit akar – kommentálja Andre Mihály, Csíkszentmihály polgármestere a tanácsos tervét. – Alexandru Bucur visszakapta a neki járó területeket, hiszen a 247-es törvény lehetővé teszi, hogy a nem telekkönyvezett területek tulajdonosai is megkapják birtoklevelüket. Ő viszont olyan területet is bekerített, ami nem az övé.”

A polgármester tájékoztatása szerint ugyanakkor a települések egy-egy évi kiemelt támogatásáról szóló 2004-es tanácsi határozat a művelődési házak javítására vonatkozik. A község többi falvai, Vacsárcsi, Csíkszentmihály művelődési házát már felújították, Ajnádon most dolgoznak, jövőre hozzákezdenek a lóvészi új művelődési ház megépítéséhez is. „A tervek majdnem készen vannak, viszont nem tudunk megegyezni abban, hogy hova is épüljön. Bucur az egyetlen, aki nem akarja elfogadni, hogy az iskola udvarán építsük, bár a faluban felmérést végeztünk, és mindenki egyetértett abban, hogy az iskola mellett lenne a legmegfelelőbb” – mondja el Andre Mihály.

Diszkriminatív göröngyösség

Bár a lóvésziek és a csíkszentmihályi polgármester szerint sincs nemzetiségi probléma a két falu között, a falu határát jelző tábla magyar feliratát valaki fehérre mázolta, csak a Livezeni felirat olvasható. Hogy ki és miért tehette, arra nincs válaszuk sem az elöljáróknak, sem Livia Bucur igazgatónőnek. Az első táblát 2001-ben állították, de néhány nap után eltűnt. Egy hónapja került vissza a helyére, de valaki gyorsan lefestette a magyar feliratot. Műveltség kérdése az ilyesmi, állítja Alexandru Bucur és Viorel Voşloban – utóbbi Lóvész liberális tanácsosa, mindkettőjük szerint butaság ilyet tenni. „Nem firtattam, hogy miért festették le, inkább ne bolygassuk” – hangzik a polgármester álláspontja.

Andre Mihály elmondta, mindig igyekezett érzékenyen kezelni a lóvésziek problémáit, de ennyire telik, hiszen a dombos területen szétszórtan épült házakhoz nem lehet „kivezetni” a vizet. A megyei út mentén részben megoldott a vízellátás, a többire is elkészültek a tervek, gázt viszont nem igényelnek a lóvésziek, mivel azt saját költségből kellene bevezetni.

Az út viszont mindenkinek fontos Livia Bucur szerint már csak azért is meg kellett volna javítani, hogy ne merülhessen fel a diszkrimináció gyanúja. „Valami mégiscsak lehetett, mert a szomszéd faluban, Nagyrákoson is ott ér véget a jó út, ahol a románok házai kezdődnek” – mondja sokat sejtetően az iskolaigazgató. Az egykoron csordahajtónak számító utat községi pénzből javították meg, így Ajnád és Nagyrákos között van egy jobb minőségű út is. „A községi utak szerteágazásáig javítottunk, ezért alakult így. Igaz, addig van jobb út, ahol kezdődnek a románok házai, de azon túl is laknak magyarok” – magyarázza Andre Mihály.

A rossz útra panaszkodik Lóvész egyik boltjának eladója is. Kiderül róla, hogy magyar, 30 éve él Lóvészen, felvette férje ortodox vallását is. Románokkal szembeni diszkriminációt ő sem tapasztalt a faluban. „Az út miatt panaszkodik mindenki, tavaly is kértük a megyei tanácsot, hogy amint lehull a hó, küldjenek hókotrókat, úttakarító gépeket, hiszen olyankor csupa jég az út, az árut sem hozzák ki a boltba. De minden hiába, ezért érezzük mi, lóvésziek kitaszítottnak magunkat” – panaszkodik a névtelenség mögé bújó boltos.

Idén 3 millió lej jutott a községnek útjavításra, s a polgármester szerint Lóvész azért nem került még sorra, mert először a leaszfaltozott, de időközben tönkrement utakat javították meg. „Tudtam, ha jön Voiculescu, felvetődik a diszkrimináció kérdése, de csak ennyire futotta a pénzből” – fejtegeti Andre Mihály. A lóvészi út javítására azonban már megszületett a határozat: 400 ezer lejt utalt át erre a célra a megyei tanács.

Sz. Z.

Állattartástól a vasútig

A Csíkszeredától a Gyimesek irányába 30 kilométerre fekvő Lóvészt ma körülbelül ötszáz, nagyrészt nyugdíjas korú ember lakja. A románok az 1700-as években telepedtek meg Lóvészen, ebből az időből származnak az első anyakönyvi bejegyzések. Eleinte valószínűleg állattartással foglalkoztak, valamikor a Sándor család állatait, lovait őrizték, talán innen a Lóvész falunév is. Családnevüket is a magyaroktól kapták, a Bucur a Bokor, az Almăşan az Almási románosított változata, a Voşlobanok pedig Vasláb településről kapott nevüket románosították. Az utóbbi fél évszázadban a falu lakóinak 90 százaléka a vasútnál dolgozott, sokan elköltöztek, elsősorban Csíkszeredában keresve boldogulásukat.