Locsolóversek

Ma van húsvét napja,második
hajnala,
Melyben szokott járni az ifjaktábora.
Serkenj fel ágyadból,cifra nyoszolyádból,
Add ki hímesedetaranykosaradból.
Add ki most szaporán, ne késsünksokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen továbbis.
Hogyha belőle bár kettőt-kettőtkapunk,
Finom rózsavízzel szépenmeglocsolunk!

Nem tagadom, lusta ember vagyok,
De a virágot kedvelem, akára nagyok.
De a virágok közülcsak egyfajtát ismerek,
Mely azt mondja, évi egylocsolást igényelek.
Itt van már az idő, nemkéslekedem,
És ha szabad, márisintézkedem. 

Kinyílt az ibolya húsvéthajnalára,
Csepegjél, rózsavízerre a kislányra.
Rózsavíztől, majdmeglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe pirostojást teszel?

Üdvözlöm e szentünnepet, a ház minden lakóit,
Kívánom, hogy töltsékvígan ennek minden óráit.
Vagyon itt egy szép virágszál,aki, tudom, öntözést vár,
Mert víz nélkülminden plánta, úgy gondolom,
elszáradna!
De hogy ő soká viruljon, széporcája is piruljon,
Megöntözöm piros vízzel,fogadja el tiszta szívvel!

Az erdei kék ibolya,
Szép, mint a lányokmosolya.
De mindkettő tovább szépül,
Ettől az illatos víztől.
Látod, még megvan a fele,
Megöntözhetlek-e vele?

Húsvét reggelénazon jár az eszem,
Hogy locsoló puskám akezembe
vegyem.
Mert várnak a lányok,szép piros
tojással,
Egy-két pohár borral ésfinom
pánkóval.
A legszebbik kislányt jobbanmegöntözöm,
És a piros tojást szépenmegköszönöm.
És ezzel azt mondom, boldogünnepeket,
Boldog húsvétot e háznépének.

Verset kéne mondani mostan,
Persze rögtön itt, s nyomban.
Lenne benne nyúl, tojás,
Kölnivíz meg egyebek,
Hogy a hallgatók boldogaklegyenek.
De ha már ezt felsoroltam,
A szót tovább minek isnyújtassam?
Felteszem inkább a kérdést,
S lezárom ezzel a kérést:
Szabad-e locsolni?

Fakadó rügy, szellőhozta,
Madár szállt azablakunkra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Jó szagú a rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
Soha el ne hervadjál.