Letérdelni, kezet csókolni?! Hivatalos „ünnepnapon” kényszerítenék a román nemzet tiszteletére a magyarokat

Erről A nyelvharc Erdélyben (Der Sprachenkampf in Siebenbürgen) című röpiratában ír. Adrian Cătană szerint Stephan Ludwig Roth „az igazság és egyenlőség elveiért hozott felsőbbrendű áldozat modellje”, akit árulás miatt halálra ítéltek 1849-ben. „Kivégezték demokrata meggyőződése, a románok jogaiért folytatott harc és az erdélyi etnikai sokszínűség tiszteletben tartása miatt” – áll a törvénytervezet leírásában.

Amely szerint november 24. az etnikai kisebbségek román nemzet iránt kifejezett tiszteletének napjaként történő elismerésével Stephan Ludwig Roth emléke előtt is tisztelegnének, „aláhúzva az etnikumok közötti kölcsönös tisztelet fontosságát, népszerűsítve a kulturális sokszínűséget és elismerve valamennyi közösség hozzájárulását társadalmunk történelméhez és fejlődéséhez”. Ezáltal pedig elismeréssel adóznának egy olyan vezéregyéniség érdemei és áldozathozatala előtt, aki az egyenlőségért és a különböző etnikai közösségek közötti tiszteletért kardoskodott.

Egyébként Stephan Ludwig Roth említett röpiratának magyar nyelvű, a Pont Kiadó által 2021-ben kiadott változatának ajánlójában azt olvashatjuk, hogy

„Stephan Ludwig Roth mártírként él a (a mára nagyon lecsökkent számú) erdélyi szászok emlékezetében. Lexikon-adat: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során (...) Kossuth Lajos utasítására a Csányi erdélyi kormánybiztos által felállított rögtönítélő bíróság »a magyar haza, alkotmánya, polgári szabadsága és független állása« elleni tevékenység vádjával halálra ítélte. Kivégzése sokat ártott... – felsorolni is nehéz volna, hogy kinek. St. L. Roth 1842-ben született röpirata azonban máig izgalmas olvasmány, hiszen »a helyzet folyamatosan adott«, és a ma hasonló gondokkal küszködő erdélyi (vagy más »illetőségű«) magyar olvasó átélheti, hogy mit érzett, miként érvelt ugyanebben a helyzetében az erdélyi szász. A mai olvasó a kárhoztatott »magyarosítással« már összevetheti (a honnan hová jegyében) a románosítási folyamatok elmúlt évszázadát” – olvasható a könyvajánlóban.

A tervezetben használt megfogalmazás kötelezi a felsorolt intézményeket bizonyos eseményeket szervezni a hivatalos napon, miközben a korábban Romániában elfogadott számos hasonló tematikus dátumhoz – például Olténia napja vagy a kerékpározók napja – köthető események szervezését csak ajánlják, nem kötelezik. Viszont Cătană tervezetének elfogadása esetén valamennyi önkormányzatnak szerveznie kell valamit, ott is, ahol nem élnek kisebbségek.

A Fanatik emlékeztet: nem ez az első eset, amikor olyan törvénytervezet kerül a parlament elé, amelyet szándékosan a hangulat felkorbácsolása érdekében dolgoztak ki, a nacionalizmus kártyáját kijátszva.

De egy másik AUR-képviselő is benyújtott már egy olyan – még el nem fogadott – törvénytervezetet, amely a június 26-ai nemzeti lobogó napján amellett, hogy mindenkit haptákba állítana, hazarendelne a nyári vakációban, arra kötelezné valamennyi polgármestert – természetesen a magyarokat is –, hogy megcsókolják a román zászlót: ellenkező esetben pénzbírságra, sőt bűnvádi eljárásra is számíthatnának.