Ablonczy Balázs számára nagy élmény volt néhány bukaresti történész nyitottsága Fotó: Youtube
Bár vannak olyan román kollégák, akik nyitottak a Trianonnal kapcsolatos magyar érzelmek megértése iránt, a hivatalos közeledésre jelenleg nem lát sok esélyt Ablonczy Balázs történész, a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja keretében működő Trianon 100 kutatócsoport vezetője. A szakértő a Krónikának adott interjúban elmondta, az ilyen közeledések elsősorban a politikumon múlnak, és ha a politika is úgy akarja, elkezdődhet. A Trianon ügyében a magyar köztudatban élő mítoszok kapcsán a történész úgy véli: azok népszerűsége annak tudható be, hogy az egytényezős magyarázatok mindig nagyon jól használhatók identitáspolitikai küzdelmekben.
2020. június 01., 08:252020. június 01., 08:25
– Immár negyedik éve működik a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja keretében a Trianon 100 kutatócsoport, amely a száz évvel ezelőtt aláírt békeszerződés politikai, társadalmi, gazdasági jellemzőit, előzményeit és következményeit elemzi. Hogyan értékeli a testület eddigi tevékenységét, eredményét?
– Nyilván mindig lehet jobban csinálni, és én magam is érzem, hol voltunk lanyhábbak: jobban rá kellett volna feküdni az idegen nyelvű publikációkra. Ebből most is bőven van, csak azoknak sokkal hosszabb az átfutásuk, és kevesebb energia jutott volna a magyar nyelvű megjelenésekre.
– Van-e olyan, a csoport tagjai által elért kutatási eredmény, amelyet kiemelkedőnek, akár korszakosnak nevezne?
– Révész Tamásnak a magyar állam 1918–1919-es katonapolitikájáról írott monográfiája biztosan ilyen. Bódy Zsombor vagy Tomka Béla írásai a közellátás vagy a gazdasági talpra állás témakörében ilyen jelentőségűek. És nyilván fontos a magyarul még meg nem jelent diplomáciai dokumentumok kiadása, és szerintem ilyen lesz Romsics Gergely monográfiája a magyar külpolitikai gondolkodásról.
– Milyen érdeklődés övezi a szakmában a csoport tevékenységét? Gondolok itt elsősorban a nemzetközi – és nem utódállami – történészekre?
– Járjuk a konferenciákat, vannak nemzetközi kapcsolataink, a hátteremből adódóan nekem nyilván a frankofón világban: épp áprilisban lett volna egy konferenciánk a Sorbonne-on, ez a járvány miatt elmaradt, de novemberben talán pótolni lehet. Ahogy az általunk szervezett júniusi, nagy, háromnapos konferencia is őszre tolódik. Kollégáim és én is jelen vagyunk a nagy nemzetközi, Kelet- és Közép-Európával foglalkozó konferenciákon (ASEEES, BASEES). A környező országok nyilván más eset, de megjártuk Ljubljanát, Bukarestet, Kolozsvárt, a szlovák–magyar vegyes bizottságot, és vannak kimondottan jó személyi kapcsolataink, ebből születő rendezvények és publikációk. De ez alapvetően személyi alapú, nem intézményi.
– Hogyan reagált a szakmán kívüli, „laikus” közvélemény? Így a diktátum századik évfordulóján nőtt a nagyközönség érdeklődése a téma iránt?
– Érzékelhetően nőtt. A járvány ezt megakasztotta, de ha csak a honlapunk látogatottságát, a nekünk érkező visszajelzéseket és a Facebook-kommentek hevületét, illetve a logónk illetéktelen használata miatt írott levelek számát nézem, egyértelmű az érdeklődés.
– A csoport – és többek között személyesen ön is – sokat tett azért, hogy publikációiban, kutatásai során megpróbálja eloszlatni a Trianonnal kapcsolatos legendákat, téveszméket. Hogyan látja, mennyire sikeresek ezek az erőfeszítések? Sikerült legalább részben bevinni a köztudatba az objektív, fölösleges önviktimizálástól mentes megközelítést? Mennyire hajlandó elfogadni a magyar nagyközönség, hogy egyrészt a korabeli magyar elit sem teljesen bűntelen, másrészt a közkedvelt mítoszok ellenére nem igazán lehetett volna megakadályozni az országcsonkítást? Mekkora az ellenszél?
– Akinek szilárd meggyőződése van ilyen témában, az nyilván nehezen fogad el bármi újat. És az egytényezős magyarázatok mindig nagyon jól használhatók identitáspolitikai küzdelmekben. De nem akarok pesszimistának tűnni:
– Miért van szükség egyáltalán a száz évvel ezelőtti történések mitologizálására?
– Mert így lesz egy nagyon bonyolult nemzetközi jogi és belpolitikai eseménysor felfogható a nagyközönség számára.
– Ha már centenárium: nem lehet szó nélkül elmenni az utódállamok – elsősorban Románia – Trianonnal, illetve magával a Trianon 100 kutatócsoporttal kapcsolatos reakciói mellett. Ioan Aurel Pop, a Román Akadémia amúgy történész elnöke már három éve kirohanást intézett a csoport ellen, a magyar kormány Románia-ellenes szervének próbálva beállítani. Hogyan sikerült ennek ellenére együttműködni a román szakmával? Van legalább a fiatal román történészgeneráció soraiban olyan, aki hajlandó túllépni a román nemzeti mitológián, és legalább elfogadni, hogy ez a kérdés magyar szempontból semmilyen pozitívumot nem hordoz?
– Nem is kell annyira fiatalokat keresni. Nekem nagy élmény volt néhány bukaresti kolléga nyitottsága: neveket nem mondanék, mert nem biztos, hogy akarnák. Pop elnök úr véleményét nem kommentálom. De az egész ügyet nem habosítanám: nem mondom, hogy nem ütött meg, de úgy tűnik, az ilyesfajta hangulatkeltés immár a mesterségünk része.
– Lát lehetőséget arra, hogy a közeljövőben valamilyen közeledés legyen a kérdés magyar és román megközelítése között? Főleg annak fényében, hogy Romániában hivatalos ünnepnappá nyilvánították június 4-ét.
– Nem tudok nagyon sok vidámat mondani: nem nagyon látom a lehetőséget a közeledésre.
– Van-e még olyan aspektusa Trianonnak, amit nem vizsgáltak eléggé vagy egyáltalán? Mik a további tervek?
– A kutatócsoportnak van egy éve még, jönnek még kötetek, így remélhetőleg Szűts István Gergellyel íródó könyvünk a menekültekről, okmányközlések, tanulmánykötetek, angol nyelvű kötet a földrajztudomány és Trianon viszonyáról. Engem személy szerint nagyon megfogott a magyarországi Erdély-kép kiépítésének történetisége, az egyháztörténeti vonatkozások, illetve a Monarchia kulturális örökségének felosztása, az arról való gondolkodás. És a menekültek témája úgyszólván kimeríthetetlen.
Ablonczy Balázs
Történész, Budapesten született 1974. június 26-án. Kutatási területe a két világháború közötti Magyarország története. PhD-fokozatát 2004-ben szerezte, Teleki Pál a két világháború között (1921–1938) témában. 2002-től 2007-ig a Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Intézetének munkatársa, 2004-től tudományos főmunkatársa volt. 2002 és 2006 között a Pro Minoritate, 2006-tól a Kommentár című folyóirat főszerkesztője. 2007-ben rövid ideig a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársa Szentendrén, majd a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa. 2008 óta az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. 2011. március 1-jén négy évre a párizsi magyar intézet igazgatójává nevezték ki. A trianoni béke történetét kutató Lendület-csoport 2016-ben jött létre a vezetésével. Az MTA Lendület-pályázatán 2016-ban ötéves támogatást elnyert Trianon 100 Lendület Kutatócsoport Trianon 100 év után: kontextus, lokalitás, régió című pályázata azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a legfrissebb történeti tudást, új tudást teremtve és a meglévőt mozgósítva rávilágítson a trianoni békeszerződés új oldalaira, megvilágítsa a döntés megszületésének egyes, eddig árnyékban hagyott vagy esetleg félreinterpretált oldalait.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Zsolnay kerámiával burkolják be a vajdahunyadi vár restaurálás alatt álló Lovagtermének padlózatát, csakúgy, mint bő 130 évvel ezelőtt.
Több mint háromezer erdélyi fiatalnak mutat irányt a cserkészet a képernyők uralta világban. Az időtálló értékekre épülő mozgalomról, a Romániai Magyar Cserkészszövetség 35 évéről, kihívásairól és terveiről beszélgettünk Bálint Lajos Lóránt elnökkel.
Segesvár polgármestere pénteken bejelentette, hogy a közlekedési minisztérium kiadta a Maros megyei város több mint 13 kilométer hosszú terelőútjának megépítésére vonatkozó engedélyt.
Etikai vétséget követett el és valótlanságot állított Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) szerint azáltal, hogy egy munkahelyi konfliktust „metoo” bántalmazásként terjesztett a közösségi médiában.
Hargita megye síterületeinek többsége ezen a hétvégén is nyitva marad, ám az idő felmelegedése miatt jövő héttől várhatóan csökkenhet a működő sípályák száma.
Érkeznek a gólyák a Székelyföldre is: Csíkszentsimon polgármestere a közösségi oldalon jelentette be, hogy megérkezett a településre a tavasz hírnökeként az első vándormadár.
A kolozsvári polgármesteri hivatal az illetékes intézményekkel együttműködve elemezni fogja, milyen megelőző intézkedések szükségesek ahhoz, hogy elejét lehessen venni a magyarellenes incidensek megismétlődésének a városban – írta Emil Boc.
A városvezetés visszásnak nevezi azokat a törvényeket és azokat a civil szervezeteket, amelyek és ahogy a madarakat védik a szárnyasok életmódját elszenvedő lakosokkal szemben.
Újabb engedély kipipálva Erdélyben a Brassó–Bákó autópálya projektjében: a Brassó Megyei Tanács kibocsátotta az önkormányzathoz tartozó nyomvonal területrendezési tanúsítványát.
Az Arad megyei iskolákban létrehozott, a rendbontó vagy erőszakos viselkedést tanúsító diákok elkülönítésére és felügyeletére szolgáló termek többsége üresen áll, csak két tanintézményben használták azokat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!