Kilépne a közszférából az orvosok többsége, a színészek óvatosabbak

 Minőségibb lehetne az orvosi ellátás

Jó elképzelésnek tartja Demeter Ferenc, a csíkszeredai megyei sürgősségi kórház menedzsere azt, hogy a kórházi alkalmazottak szolgáltatásuk fejében kapjanak juttatást, és ne közalkalmazottként tevékenykedjenek. „Mi egy szolgáltatást biztosítunk a lakosságnak, amelyet az egészségbiztosítási pénztáron keresztül fizetnek ki az emberek” – hangsúlyozta Demeter. Hozzátette, noha az állam támogatja a kórházak felújítását, fenntartását, már régóta szorgalmazza az alkalmazottak körében a biztosítópénztáron keresztüli bérezési rendszert. Csíki Csongor orvos-igazgató eközben úgy véli, a legfontosabb jelen pillanatban az lenne, hogy rend legyen az egészségügyi szférában. „Tudathasadásos állapotban vagyunk, hiszen szolgáltatásainkért már évek óta a biztosító fizet” – fogalmazott. Hozzátette, fizetésüket aszerint kapják a szakhatóságtól, hogy hány beteget és milyen diagnózissal láttak el. „Lévén, hogy a szolgáltatásainkat közpénzből fizetik, csupán logikai csúsztatással vagyunk közalkalmazottak” – fejtette ki Csíki, aki úgy véli, a szolgáltatásaik utáni bérezés lenne megfelelőbb.

Albert István, a sepsiszentgyörgyi kórház kardiológus főorvosa is úgy látja, hogy a kórházi orvosoknak nem kell feltétlenül közalkalmazottaknak lenniük, hiszen az orvosi hivatás is szabad foglalkozás, szolgáltatói szerződéssel akár állami kórházban is dolgozhatnának. „Egy tisztességes szerződéses viszony az orvos, a beteg és az intézmény érdekeit is szolgálhatja. A szerződő szakember megfelelő bért és feltételeket alkudhat ki magának, ugyanakkor a közkórház megfogalmazhatja elvárásait a szolgáltató orvossal szemben. Egy ilyen viszonyból mindenképpen a beteg nyer, hiszen a szerződő felek kölcsönösen minőségi szolgáltatást várnak el egymástól” – szögezte le Albert István.

Adrian Marc, a Szatmárnémetiben működő megyei sürgősségi kórház igazgatója is elképzelhetőnek tartja, hogy szerződéssel foglalkoztassák az orvosokat, ám szerinte ezt a rendszert nagyon körültekintően kell kidolgozni. „Mivel nem akármilyen szolgáltatásról beszélünk, meg kell teremteni a pontos törvényi hátteret. Hoszszú és lassú folyamat, amíg a mai állapotokból eljuthatunk az ötlet optimális kivitelezéséig” – véli a kórházmenedzser.

Ellenzi eközben a felvetést a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanára. Ábrám Zoltán szerint az orvosok esetében nem lenne ésszerű kötelezővé tenni az átállást, a medikusokat inkább választás elé kellene állítani. „Romániában az a nagy gond, hogy bármilyen változtatást indítanak el, az itteni reformokat nem helyezik stabil alapokra” – vélekedett az egyetemi oktató. Meglátásában a hazai egészségügyi rendszernek nem kell feltétlenül az amerikait követnie, ahol az orvosok többsége a magánszférában dolgozik, és ahol a kórházaknak is mindössze egyharmadát tartja fenn az állam. Ellenpéldaként az angliai nemzeti egészségügyi rendszert hozta fel, ahol a fehér köpenyesek csaknem 97 százaléka állami alkalmazott. „Ne feledjük, hogy Anglia az az európai ország, ahol a legjobban keresnek az orvosok” – érvelt a brit rendszer mellett Ábrám.

Kétkedőbbek a színészek

Keresztes Attila, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeti vezetője jó ötletnek tartja ugyan a színművészek szolgáltatás alapú, szerződéses alkalmazását, ám szerinte a rendszer optimális működéséhez bizonyos alapvető feltételeknek kell teljesülniük. „Magyarországon már bevált ez a módszer, ám nálunk jelenleg a közalkalmazotti státus nagyfokú biztonságot ad a színészeknek. Abban az esetben, ha szerződéses alkalmazottakká válnak, a mindenkori színházfenntartó azt mondhatja, hogy nincsen anyagi fedezete csak 3-4 színész alkalmazására, és a többieket elbocsátja. Ez ellehetetleníti a munkát, és semmilyen biztosítékot nem ad arra, hogy állandó munkatársakként dolgozhatnak a színészek” – adott hangot aggodalmának a társulatvezető.

Dálnoky Csilla, a Csíki Játékszín társulatának színésze is úgy véli, hogy bár anyagilag kedvezőbb lenne, ha munkáját szolgáltatásként fizetnék ki, felmerül annak a lehetősége, hogy „kispórolják” a pénzeket. „Gondolkodtam már ezen többször, de sok utánajárással jár, amihez nem értek” – hangsúlyozta a művésznő.

A csíkszeredai társulat másik színésze, Kosztándi Zsolt elmondta, már sokan alapítottak közülük egyéni vállalkozást, hiszen adott erre a lehetőség, azonban megnehezíti a dolgukat. Mint mondta, repertoárszínházként nem biztos, hogy ezzel a módszerrel fenntartható egy társulat. „Nem színészre jellemző feladat, hogy járja az adóhivatalokat, még akkor sem, ha képes rá” – jelentette ki Kosztándi.

Kolcsár József, a kézdivásárhelyi Városi Színház igazgatója, aki egyben a sepsiszentgyörgyi Tamási  Áron Színház művésze lapunk kérdésére úgy fogalmazott, az államelnök nem fejtette ki pontosan, milyen alternatíva váltaná fel a színészek közalkalmazotti státusát. „A kultúra ritkán önfenntartó, ezért a teátrumokat továbbra is a művelődési minisztériumnak, az önkormányzatoknak vagy a mecénásoknak kell támogatniuk. A színésznek kihívás lehet, ha szabadúszóként dolgozik, hiszen a különböző társulatoknál más a műsorpolitika, az elvárások, a közönség, a körülmények, azonban a gyakorlatban csak a befutott, nagynevű művészek engedhetik meg maguknak, hogy ne tartozzanak egy társulathoz” – részletezte aggályait Kolcsár. Hozzátette, az is gondot jelentene, hogy ha a színészek egy évadban több társulatnál játszanának, nehéz lenne úgy összeegyeztetni a próbák és előadások időpontját, hogy az mindenkinek megfeleljen. Éppen ezért szerinte a teátrumnak is érdeke, hogy valamilyen módon magához kösse a színészeit. Kolcsár József hangsúlyozta, a színészek előbb-utóbb nem lesznek állami alkalmazottak, de pontosan kidolgozott jogállásnak kell felváltania a jelenlegi közalkalmazotti státusukat.

Eközben Kárp György, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze és egyben gazdasági igazgatója egyáltalán nem érti, hogy miért kellene módosítani a színészek jogállásán. „Mi közszolgálatot végzünk, tehát jogunk van közalkalmazottaknak lenni. Ezt tovább is lehetne ragozni: a Nemzeti Színház művészei a nemzetet szolgálják. Miért kellene ezen most változtatni?” – tette fel a költői kérdést a marosvásárhelyi színművész. Kárp úgy érzi, a színészek kivonása a közszférából újabb csapás lenne a művészemberek számára. Mint hangsúlyozta, anélkül hogy visszasírná a kommunista rendszert, Gheorghe Gheorghiu-Dej idejében a román állam sokkal inkább megbecsülte a színészeit, mint manapság. „Akkoriban adókedvezményekkel járó magas rangú állami kitüntetéseket osztogattak, és munkakönyveinkben minden ledolgozott év után 15 hónapot számoltak” – emlékeztetett a több mint negyvenéves pályafutást maga mögött tudó színész.

Fiatalabb kollégája, Kilyén László árnyaltabban vélekedik az elnök felvetéséről. Szerinte jó lenne, ha a színész többé nem lenne közalkalmazott, ám az átállást nehézkesnek vagy akár lehetetlennek tartja. „Nem hinném, hogy a mai körülmények között a színésztársadalom egyik napról a másikra képes lenne átállni. Pedig valahol ez lenne a normális” – jelentette ki lapunknak az 55 éves színművész.

Nem zárkóznak el a szaktárcavezetők

Nem idegenkedik Traian Băsescu ötletétől Cseke Attila egészségügyi miniszter. A szaktárca vezetője azonban a Krónika megkeresésére leszögezte, lehetetlen egyik napról a másikra megvalósítani az átállási folyamatot. „Ezt nem lehet huszárvágással megoldani, mert akkor összeomlik a rendszer. Előbb tehát a rendszert kell átszervezni” – részletezte Cseke, aki már hónapokkal ezelőtt megfogalmazta, hogy az orvosoknak nem kell feltétlenül közalkalmazottaknak lenniük. Mint lapunknak elmondta, a napokban Ilie Bolojan nagyváradi polgármesterrel is tárgyalt a témáról, a partiumi városban kicsiben megvalósulni látszik az államfő ötlete, ott ugyanis az önkormányzat szerződést kötne az orvosokkal, akiknek bérezése is teljesítményorientálttá válna.

Hasonlóképpen jó ötletnek tartja az államfői felvetést Kelemen Hunor művelődési miniszter. „A romániai színházi rendszerben van egy ballaszt, amelyet el kellene tüntetni. Olyan színészekről van szó, akiket szovjet mintára bebetonoztak” – szögezte le lapunk kérdésére a szaktárcavezető, aki szerint éppen emiatt sok színház nem tud új művészeket alkalmazni, miközben a társulat valamennyi tagjának biztosítania kell a bért, akár dolgoznak, akár nem. A közalkalmazotti státus megszüntetése szerinte azzal a pozitív hozadékkal is járna, hogy könnyebben kapnának szerepet azok a színészek, akik most valamely társulatnál kevésbé népszerűek, kevésbé foglalkoztatottak. Kelemen azonban fontosnak tartotta kiemelni, hogy a színészeket nem lehet kitenni a piaci körülményeknek, az intézményeket továbbra is a minisztériumnak, illetve az önkormányzatoknak kell támogatnia.