Kilátás a tó fenekéről

Egy fehér sisakos férfi szalad a gátra, hogy az elsők között vehesse szemügyre, mennyire volt eredményes a detonáció. Távcsövet emel a szeméhez, majd csóválni kezdi a fejét. Ismét megszólalnak a hangszórók: el lehet engedni az autókat. Aki járt már a Kolozsvártól mintegy 30 kilométerre fekvő tarnicai vízierőműnél, nagyon meglepődik, amikor az ívelt gát tetején haladó útra hajt.

Korábban csak a gát bal oldalán tátongott több mint kilencvenméteres mélység; a jobboldali víztükör csak néhány méterrel simult a gát pereme alatt. Most azonban jobbról is félelmetes a mélység. Meredek, sziklás hegyoldal látható. Víz csak egy kevés látszik a völgy mélyében, az sem zöldes, mint máskor, hanem zavaros, sárgásbarna. A gát jobb oldalától mintegy száz méterre emelődarú fordítja karját a völgy felé. A horgára akasztott platón munkások lifteznek a mélybe. Mintegy tízemeletnyit ereszkednek, addig a keskeny peremig, ahol sárga kotrógép áll. A gátról nézve úgy tűnik, bármikor beeshetne az alatta tátongó szakadékba, de ez csak optikai csalódás, a gépet a robbanás sem lökte le a peremről. Ablakait és sérülékenyebb részeit vaslemezekkel védték meg a robbantók. „A következő robbantáshoz öt kiló dinamitot tömködnek be a sziklafalba fúrt lyukakba” – világosít fel Dan Macavei robbantómester, akinek kis bőrtáska csüng az oldalán. Megmutatja, ebből a táskából lehet egy afféle slusszkulcs elfordításával áramot küldeni a robbanófejbe, mely levegőbe röpíti a lyukakba tömködött dinamitrudakat.

Szamosvizet küldenek Zilahra

A gát mellé felállított hirdetőpannón az áll, hogy az uniós forrásokból finanszírozott tízmillió eurót meghaladó értékű beruházást 2009. március 5-éig kell elvégezni. A munkálatokat a Szamos Vízügyi Társaság rendelte meg, a tó vizét augusztus elsején kezdték leengedni. A kolozsvári ivóvizet szolgáltató társaság eddig elsősorban a Tarnica alatti két vízgyűjtő tóból merített. Ezek a tavak azonban sokkal kisebbek. Ráadásul felteltek hordalékkal, világosít fel Victor Lucian Croitoru, a társaság szóvivője. A vízszolgáltató viszont nemrég regionális szerepet kapott, és arra készül, hogy Dés és Zilah vízellátását is a Meleg Szamosból biztosítsa. Ehhez azonban az szükséges, hogy a Tarnicát is megcsapolják. A robbantásokkal tulajdonképpen azt a helyet próbálják kialakítani, ahol a méteres vastagságú cső szippanthat a tó vizéből. A vezeték alsóbb szakaszai már el is készültek. A csöveket az alább fekvő tavak fenekén vezették el. „Ez volt a legegyszerűbb megoldás” – magyarázza kérdésünkre Cosmin Alb mérnök, a Hidroconstrucţia Rt. munkálatokat végző csapatának a vezetője. Kérdésünkre, hogy mikor lehet ismét feltölteni a Tarnicát, a csoportvezető mérnök előbb szeptember végét említi, aztán miután egy kollégájával tanácskozik, azt mondja, 45 nap a munka, és további 45 nap a beszerelés. Ha azonban lezárják a gát zsilipkapuit, akkor is időbe telik, míg a régi szintre emelkedik a víztükör. „Naponta egy méternyit emelkedhet a vízszint – magyarázza Cosmin Alb – de ez nagymértékben függ az időjárástól, no meg attól, hogy a Tarnica fölötti bélesi tóból mennyi vizet eresztenek le.” A mérnök megjegyzi, ez idő alatt a medret is ki lehetne takarítani, de ez már nem az ő dolguk. Talán a gyalui önkormányzatnak és a vízierőművet működtető Hidroelectrica Rt.-nek kellene arról elbeszélgetnie, hogy kinek lenne ez a feladata. Tény, hogy ha a Tarnica is ivóvízforrássá minősül, szigorú jogszabályok előírásainak kell megfelelnie.

Szeméthegyek az ivóvízben

A medertakarítás valóban ráférne Tarnicára. A gát két oldalán felgyűlt szemét mennyiségét száz köbméterekben lehetne mérni. A szárazra került egyvelegben pillepalackok milliói keverednek földdel, autógumikkal és fatörmelékkel. Hasonló a látvány feljebb is. Az egyik befolyó patak völgye fölött átívelő híd legalább 40 méteres pilléreinél egy valamikor bezuhant autó bádogmaradványai láthatók.

A kiürített meder más látványosságokat is tartogat. Helyenként 70 méteres magasságban sziklafalakon csüngenek a kikötött csónakok. „Tudtuk, hogy leeresztik a vizet, mégsem készült fel mindenki a következményeire”– jegyzi meg Stranszky Sándor, aki azon kevesek egyike, akinek az irataiban is a tó melletti állandó lakhely szerepel. Hozzáteszi, korábban a tóból szívott vízzel látták el a házat, most azonban messze kell menni a vizesbödönökkel. Kolozsvárról fuvarozta a vizet a betonkeveréshez egy, a közelben dolgozó kőművescsapat is.

„Most lehet látni, hogy a tó köré épített hétvégi és lakóházak tulajdonosai közül kik vezették a tóba a szennyvizüket, kik dobták a vízbe az építési törmeléket” – jegyzi meg Stranszky. A középkorú férfi elsősorban a halak pusztulását fájlalja. Megjegyzi, nélkülük a víz sem lesz olyan tiszta, mint eddig volt. „Naponta látunk vadállatokat is, amelyek megpróbálnak a vízhez jutni, de belesüllyednek az iszapba, és az életben maradásukért kell küzdeniük” – teszi hozzá. A tó tisztaságának a megőrzését tartja a legfontosabb kérdésnek Sárkány Attila biológus is, aki elmondja, hiába készült el a térségi területrendezési terv, továbbra sem épült ki az ivóvíz- és szennyvízhálózat. Megítélése szerint azonban a gondatlan turisták szennyezik a legnagyobb mértékben a tavat. A víz ugyanis a hegyoldalban hagyott szemetet is a Tarnicába sodorja. Sárkány Attila azt is elmondja, a szennyezések ellenére sem reménytelen a helyzet. Nemrég nemzetközi expedíció ment végig a Szamos folyásán a forrástól a Tiszáig, és azt állapította meg, hogy a Tarnicából merített víz ugyanolyan tiszta és oxigéndús, mint a Szamos forrása.