Ketyegő bomba a romaügy

 A közigazgatási és igazságügyi tárca politikusa a Kinek a dolga? Cigányság – Egyházak – Erdély – Románia című konferencia keretében fejtette ki álláspontját. Mint hangsúlyozta, a cigányság kérdéskörében ketyeg az óra, de akár úgy is lehetne mondani: ketyeg a bomba. Balog egy viccel jellemezte a posztkommunizmust.

„Mi lehet rosszabb annál? – tette fel a kérdést. – Az, ami utána következik.” Az államtitkár rámutatott, míg a 80-as években a magyarországi cigányság csaknem 85 százaléka dolgozott, ma már ugyanekkora a munka nélküli romák aránya, ami komoly társadalmi konfliktusokhoz vezetett. Szerinte hiába ítélkezünk a szociális segélyét cigarettára vagy italra váltó cigányok fölött, a megdorgálásuk még nem vezet oda, hogy másnaptól tejport vagy tornacipőt vásároljanak gyermekeiknek. „A belső tartást kell megváltoztatni” – vélekedett a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár.

Cigányügy mint lehetőség

A lelkész-politikus szerint ugyanakkor a cigányügyben nemcsak bizonyos problémák forrását kell keresni; ellenkezőleg, lehetőségeket is kell látni. Példaként az iskolamegtartás vagy az anyanyelvmegtartás ügyét hozta fel, melybe az a 150 ezer roma is hathatósan besegít, akik Erdélyben magyar anyanyelvűnek vallották magukat. Erről beszélt Kari Attila, a Hargita megyei tanfelügyelőség kisebbségi oktatásért felelős szaktanfelügyelője is, mondván, a romák jelenléte nagyon fontos a vidéki magyar osztályok fenntartásában.

Hargita megyében 209 olyan iskolai osztály, illetve óvodai csoport működik, amelyben a magukat cigánynak való gyerekek aránya meghaladja a 25 százalékot. A kérdéskör még inkább felértékelődik a következő tanévtől a fejkvóta bevezetésével. Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke úgy véli, valóságos pedagógusi hadjáratokra számíthatunk majd a létszám kiegészítése érdekében.

A magyarokkal szemben
kiállták a hűség próbáját

A romániai cigányság az utóbbi kilencven év alatt az erdélyi magyarsággal szemben kiállta a hűség próbáját – állapította meg Szász Tibor András felsősófalvi református lelkipásztor. Római katolikus kollégája, Székely János, az Esztergom-Budapest Főegyházmegye segédpüspöke rámutatott, már 1476-ban a nagyszebeni cigányok privilégiumi levelet kaptak Mátyás királytól. A cigánypasztorációval is foglalkozó pap szerint a Kárpát-medencei roma közösség sokkal többet, például egy magyar–cigány ünnepnapot is megérdemelne a naptárban.

„Nekünk, papoknak a legfontosabb kötelességünk leszállni a magas lóról, és bemenni a cigányok közé. Amikor első látogatásomat tettem a közösségükben, futótűzként terjedt a hír, hogy az új pap bement az egyik cigány családhoz. Percek alatt összegyűlt a közösség, ünnepi beszédet tartottak, énekelni, táncolni kezdtek” – idézte fel a történetet a magyarországi segédpüspök, aki szerint a szakadékot a papságnak kell átlépnie.

Az egybegyűlt egyházi méltóságok abban egyetértettek, hogy a neoprotestánsoknak könnyebben sikerült közös hangnemet megütniük a roma közösségekkel. A statisztikák szerint mind Magyarországon, mind Erdélyben különösképpen a pünkösdisták karolták fel a leginkább a cigányokat. Szász Tibor András szerint nem kell feltétlenül veszteségként felfogni a neoprotestáns egyházak térhódítását. „Ebből mindenki nyerhet, de a neoprotestáns egyházak és a történelmi egyházak között az a különbség, mint a sprinter és a távfutó között. Hosszú távon mi győzünk” – vonta le a következtetést a református lelkész.

Arról, hogy az egyház nem veheti át az állam szerepét, de mindenképpen kiegészítheti, Fosztó László és Toma Stefánia, a Kolozsváron működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet két fiatal szociológusa értekezett. Utóbbi szerint az egyház leginkább a közösségek közti kapcsolatok megteremtésében és ápolásában, illetve a kulturális önkifejezés fejlesztésében vállalhat meghatározó szerepet.