Kedden eldőlhet a nagyernyei kastély jövője

Állításuk szerint ha a községi elöljáró tiszteletben tartja az alkotmány által szavatolt tulajdonhoz való jogot és az ország törvényeit, a család már rég birtokába vehette volna a kastélyt és a hozzá tartozó melléképületeket, földterületet és halastavat, s akkor azok nem azt a lehangoló képet nyújtanák, mint amivel ma fogadják az Ernyébe látogatókat. Az elöljáró viszont azt állítja, a településnek is érdeke, hogy Bálintitték mielőbb visszakapják ingatlanjukat, mert akkor az önkormányzat végre nekiláthat a kastély környékének rendbetételéhez. A felek között zajló per következő tárgyalására kedden kerül sor a marosvásárhelyi táblabíróságon.

Jánosi: érdekünk lenne a restitúció

„Nekünk érdekünk lett volna visszaszolgáltatni az épületet, hogy végre valaki kezdjen már valamit vele és tegye rendbe. A kastélyt is, a környékét is. De az örökösnek nem adhattuk vissza, mert nem rendelkezett román állampolgársággal. Így szólt a 2001-ben megjelent 10-es törvény. Miután módosították, a báróról kiderült, hogy nem tudja bizonyítani azonosságát, mert a 40-es évek végén, amikor elszökött az országból, iratokat hamisított. Még ezt is elnéztük, sőt javasoltuk, hogy pereljenek be, és bírósági ítélettel szerezzék vissza az épületet” – állítja Jánosi Ferenc nagyernyei polgármester.

Az idős nemes egyébként megfogadta Jánosi tanácsát, csakhogy a polgármester szerint azóta is egyik pert a másik után indítja. A községházán úgy tudják, a törvényszék egyelőre használati jogot adott Bálintitt Károlynak, aki 50 ezer lejért azt továbbadta Bethlen Anikó Marosvásárhelyen élő grófnőnek. „Óvoda, iskola, minden kiköltözött onnan. A kastély idestova négy esztendeje üresen áll, napról napra megy tönkre. Felhívtam Bethlen Anikó nénit, és felajánlottam, hogy megvesszük a falunak, de ő hallani sem akar arról, hogy az épület a miénk legyen.

A múltkor egy kínai csoportot hozott ide, nem tudom, inkább nekik adná el?” – háborog a polgármester. Jánosi szerint Ernyének nemcsak hogy szüksége lenne a kastélyra, azt büszkén tatarozná és ügykezelné. Az épületből kiköltöztetett óvoda ideiglenes jelleggel, idestova két éve, a sportcsarnok öltözőiben kényszerült meghúzódni.

Bethlen: a polgármester hazudozik

Bethlen grófnő szerint korántsem úgy állnak a dolgok, ahogy Jánosi Ferenc vázolja. „Úgy hazudik ez az ember, mint a vízfolyás! – vádolja a nagyernyei községgazdát Bálintitt unokahúga. – Nem igaz, hogy a százéves nagybátyám ne tudná bizonyítani a kilétét. Csak hát egyesek nem hiszik el, hogyha valakit a magyar világban Károlynak kereszteltek, akkor az Amerikában Charlie is lehet. Legutóbb abban is kételkedtek, hogy ez az ember él-e még. Százévesen neki kellett elbattyognia a közjegyzőhöz, és bizonygatnia, hogy még nincs a túlvilágon. Pedig tudtommal azt szokás papírokkal bizonygatni, ha valaki már nem él.” Bethlen Anikó szerint ha a polgármesterben lett volna egy csöppnyi jóérzés, az elveszített perek után nem fellebbezett volna mindegyre. Ugyanakkor azt is a helyhatóság szemére veti, hogy lehetővé tette, hogy egy hatalmas vendéglátó-ipari egység épüljön a kastély alá, az ingatlanhoz tartozó tó partjára.

Az ügyvéd derűlátó

A pereskedések immár hat éve, 2006 óta tartanak. Bálintitt Károly nemcsak a kastélyra tart igényt, de a főútról jól látszó tavat, valamint a hathektáros területet is visszaköveteli. A legközelebbi tárgyalásra kedden, április 3-án kerül sor a marosvásárhelyi táblabíróságon. „Mi már kétszer nyertünk, és meggyőződésem, hogy harmadszorra is sikerül” – bizakodik a családot képviselő Mihai Moldovan.

Az ügyvéd derűlátását az is fokozza, hogy a polgármester azok után adta ki a visszaszolgáltatást elutasító 2006/320-as rendeletet, miután már négy évvel korábban eltörölték a külföldi állampolgárokra vonatkozó szorításokat. Kérdésünkre, hogyha enynyire nyilvánvaló minden, akkor mégis miért kell hat éve pereskedni, a jogász elmondta, hogy egy formai hiba miatt téves helyrajzi szám került a keresetbe, így a kastély helyett lényegében egy mezőn fekvő házat jelöltek be.