Jövendőt építő asszonyok – Adománygyűjtő kastélynap Bonyhán

A valamikori patinás kastély szép kertjében szombaton reggel már álltak a Bethlen Kata hagyatékát bemutató sátrak, a hangosítást is kipróbálták, s minden készen állt az első alkalommal megszervezett kastélynapra.

Az erdélyi református nőszövetség, a küküllői egyházmegye önkéntesei és a bonyhai reformátusok már hetek óta takarítottak, fákat, bokrokat metszettek, füvet nyírtak, programokat állítottak össze, hogy méltóképpen fogadják az Erdély minden részéről érkező vendégeket.

Legtávolabbról az anyaországiak és a sepsi egyházmegyéből érkezők jöttek, utóbbiaknak még éjszaka el kellett indulniuk, hogy odaérjenek a megnyitóra, többen közülük népviseletben érkeztek. „Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének” – énekelték a jelenlévők, valóban hálatelt szívvel, hogy a rövidebb-hosszabb út után megérkezhettek, és a nagy fák árnyékában letelepedve együtt lehettek.

A szolgáló asszonyok

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében az asszonyok önzetlen szolgálatáról, kitartásáról beszélt, kiemelve: az asszonyok mindig jobban megértették Jézus üzenetét, most is református egyházunk alapjait jelentik, s bár a férfiak sokszor háttérbe szorítják őket, ők mégis kitartóan szolgálnak a családban és a gyülekezetekben is.

„Árva Bethlen Kata egész élete jó példa arra, hogy egy törékeny asszony hogyan tud Istennek és embertársainak szolgálni. Bethlen Fruzsina ősei példáját követte, amikor a református egyháznak átadta a visszakapott kastélyt, erdőket. Amikor a kastély átadásáról döntöttem a nőszövetség részére, sokan mondták, hogy meggondolatlanul cselekszem, mert az asszonyok nem tudják azt felújíttatni, kihasználni. De az ige tükrében láthatjuk, hogy igenis érdemes az asszonyokra bízni ezt a nagy értéket, hiszen tudjuk, hogy jól fognak sáfárkodni vele, kellő odaadással fogják gondozni a drága ajándékot” – fogalmazott a püspök.

A köszöntések során Borsos Melinda, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke feltette a kérdést, hogy miért ünnep számukra egy málló vakolatú kastély parkjában istentiszteletet tartani, énekelni, találkozni. Válaszában azt hangsúlyozta, azért, mert a közös ünnep megszervezéséből mindenki kivette a részét, és az erdélyi reformátusok, amikor eljöttek Bonyhára, bebizonyították, hogy lelkükből még nem halt ki az „együtt, közösen érzés” megélésének igénye, fontos számukra a közösség.

„Ma együtt, közösen tanúi lehetünk a múltnak – ezt jelképezi az épület –, és építői lehetünk a jövendőnek azáltal, hogy adományainkat a perselyekbe tesszük, téglajegyeket, vagy az asszonyok által készített kézművestárgyakat vásárolunk, így segítve ennek a több mint 450 éves épületnek a felújítását, a telek bekerítését.

A nőszövetség szándéka helyreállítani ezt az épületet, múltunknak e kincsét, hogy majd otthonra leljen benne, és otthont teremtsen olyan intézmények számára, amelyeknek missziója református öntudatunk erősítése, örökségünk védelme, hátrányos helyzetű embertársaink megsegítése’” – hangoztatta beszédében az elnöknő.

„Hiszünk a csodában”

A köszöntések után, amelyek során a település román polgármestere is felszólalt, támogatásáról biztosítva a nőszövetséget, népdalok hangzottak el, majd Fehérvári Bálint helyi református lelkész a Bethlen családról tartott előadást. A jelenlévők megtekintették az Árva Bethlen Kata örökségét bemutató sátrakat, egyikben a grófnő által varrt úrasztali terítőt is kiállították, és megismerték az egyházmegyék asszonyainak munkáját.

A bonyhai Harangvirág táncosai ismét a színpad közelébe csalták a vendégeket, fellépésükkel bizonyítva: ismerik és őrzik hagyományainkat. Az egyházmegyék egy-egy gyülekezete által sütött házi kenyerek díjazása is nagy érdeklődésnek örvendett, az értékelés után a kenyereket felvágták, és szétosztották a résztvevőknek.

Igazi csodára van szükség, hogy ez a kastély újra használható legyen – mondta egy idős aszszony a kastélylátogatás során, a bálterem beszakadt mennyezetét nézve. „Sok mindent elloptak, tönkretettek, de nézzék csak meg az épségben megmaradt, ma is a régi pompáról árulkodó ajtó- és ablakkereteket, és a csodával határos módon az elmúlt évtizedeket túlélő óriási tükröt” – mutatott rá az idegenvezetést felvállaló fiatalember, aki bemutatta azt a nyolcszögű, a kastély parkjára panorámakilátást biztosító szobát is, amely a feljegyzések szerint Árva Bethlen Kata kedvenc helyisége volt.

„Jó volt mindezt látni, hiszen ezután, amikor a bonyhai Bethlen-kastélyról beszélnek, gyűjtenek, tudjuk, hogy miről beszélnek, magunkénak érezhetjük” – mondták a kastélylátogatók. Az egész napos programot a szászrégeni Sófár zenekar koncertje zárta.