Jelentés: csak részben garantált a magyar nyelv használata Romániában

A romániai törvénykezés a magyar nyelv használatát tekintve csak részben garantálja a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának 8. paragrafusa által előírt rendelkezéseket – állapították meg árnyékjelentésükben a Marosvásárhelyen székelő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) munkatársai.

A civil szervezet két éven keresztül végzett felmérései, kutatásai, esettanulmányai rámutatnak arra, hogy a pontos jogi szabályozás hiányában a magyar nyelv használata a közigazgatásban és az oktatási intézményekben esetleges maradt. Felsőbb szintről érkező pontos utasítások hiányában mind a charta, mind a 2001/215-ös közigazgatási törvény lehetőséget biztosít az intézményvezetőknek, hogy maguk döntsék el, gyakorlatba ültetik, vagy sem a magyarnyelv-használatot célzó rendelkezéseket.

„Az intézményvezetők vagy alig-alig, vagy egyáltalán nem ismerik a törvénykezést. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájáról például egyik sem hallott, arról sem, hogy Románia aláírta volna azt. A tíz évvel ezelőtt megjelent 215-ös, közigazgatási törvényt még úgy-ahogy ismerik, de kényük-kedvük szerint alkalmazzák” – vázolta a Krónikának a Maros megyében tapasztalt helyzetet Szigeti Enikő. A kuszás helyzetért a Cemo szerint nem feltétlenül a polgármesterek, iskolaigazgatók és intézményvezetők a hibásak. „Azt szeretnénk, ha ezeket a kérdéseket központilag orvosolnák, mivel a metodológiai hiányosság miatt csorbul a nyelvhasználati jog” – fűzte hozzá a Civil Elkötelezettség Mozgalom ügyvezetője.

Szigeti Enikő továbbá elmondta, a 106 oldalas, angol nyelven megírt, az országjelentéshez kapcsolódó árnyékjelentés nem afféle kritika, mint inkább többletinformációt tartalmazó kiegészítő anyag kíván lenni. A Cemo által kidolgozott dokumentáció mind a közigazgatási, mind az oktatásügyi szférában ismerteti az időszaki jelentés készültekor érvényes jogi hátteret, majd röviden áttekinti a nyelvi jogok alakulását az adott területen. Ami az észrevételeket illeti, a szervezet kötetlen megközelítést választott: egyes esetekben reagál az időszakos jelentés megállapításaira, más helyzetekben esettanulmányok, statisztikák, kísérletek, interjúk és nyelvi tájképelemzés alapján nyújt képet a nyelvi jogok gyakorlati alkalmazásáról.

Válasz nélkül hagyott magyar kérvények

A polgármesteri hivatalok és közintézmények nagy többsége nincs felkészülve a kétnyelvű működésre, így nagyszámú magyar nyelvű kérvény komoly fennakadásokat okozhat a működésükben – állítják jelentésükben a Cemo-önkéntesei.  További problémaként értékelik, hogy nem léteznek kiforrott, a romániai közigazgatási, jogi és gazdasági terminológiát híven tükröző magyar szakkifejezések – emiatt, illetve a világos utasítások hiánya miatt az apparátusban dolgozó magyarok nem fogalmaznak magyar nyelvű válaszokat a magyar nyelvű megkeresésekre.

A Cemo több kísérletet végzett annak kiderítésére, hogy hogyan is működik a többnyelvűség a közigazgatásban: magyar nyelvű kérdőíveket, leveleket küldött ki a 20 százaléknál nagyobb arányú magyar kisebbséggel rendelkező polgármesteri hivataloknak és más közintézményeknek. A 77 közintézmény alig egynegyede (19 intézmény) fogalmazott a törvény által előírt, kétnyelvű válaszlevelet, míg egyes intézmények (11) azzal utasították el a válaszadást, hogy a kérdések nem a román állam hivatalos nyelvén íródtak. A címzett intézmények fele (33) válaszra sem méltatta a szervezet levelét. A Cemo egyik önkéntese a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt tesztelte. Az első, magyar nyelvű levelekre román nyelvű választ kapott, a további megkeresésekre viszont már nem is reagáltak. Az önkéntes ezután ugyanazt a kérdést tette fel, ezúttal románul: erre a levélre a 30 napos határidőn belül válaszoltak.

Magyarórák – románul

Az árnyékjelentés szerint gyakran találkozni olyan esetekkel, amikor magyar nyelvű osztályokban a kiegészítő és opcionális tantárgyakat – mint például az angol, német, francia, zene, sport vagy informatika – román ajkú tanárok tanítják. A Cemo saját, Marosvásárhely-szintű statisztikái szerint a kiegészítő és opcionális tárgyak 40 százalékát olyan tanárok tanítják, akik nem beszélik a magyar diákok anyanyelvét.

Két évvel ezelőtt, 2009 januárjában a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség a Cemóval közösen tiltakozást indított a 2009–2010-es beiskolázási tervvel kapcsolatban. Ha ugyanis a tervezetben szereplő beiskolázási számok megvalósultak volna, akkor 462 Maros megyei magyar kilencedikes nem tanulhatott volna anyanyelvén. A beiskolázási terv a szükséges 1862 helyett (enynyien végezték el a nyolcadik osztályt) pusztán 1400 helyet tartalmazott, míg a román diákok számára 4200 hely lett fenntartva a szükséges 3700 helyett. Ezzel a beiskolázási tervvel a Maros megyei tanfelügyelőség megsértette a charta 8. paragrafusát, miszerint „a középiskolai továbbtanulást lehetővé kell tenni a fontosabb regionális vagy kisebbségi nyelveken”.

A civil mozgalom önkéntesei által átfésült Maros megyei iskolák közül ugyanakkor alig néhánynak (7 százalék) a homlokzatán olvasható kétnyelvű felirat. A megvizsgált 21 iskola weboldala közül csupán négynek van magyar nyelvű tartalma. Az összesen 182, a diákok számára fontos információkat iskolai faliújság közül 17-en (9 százalék) olvasható magyar nyelvű felirat. Az iskolák falain látható különféle poszterek és egyéb hirdetések nagyrészt román nyelvűek – mutatnak rá tapasztalataikra a civilek.

Alulreprezentált a magyar nyelv a nagyváradi könyvtárban

Mindössze tizennyolc százaléka magyar nyelvű a nagyváradi Gheorghe Şincai Megyei Könyvtár könyvállományának, ami ahhoz képest, hogy Bihar megye lakosságának csaknem 27 százaléka magyar ajkú, igen kevésnek számít – szögezte le csütörtöki sajtótájékoztatóján az Erdélyi Magyar Ifjak városi szervezetének elnökségi tagja, Csomortányi István. A megyei könyvtár a második olyan közintézmény, amelyet a nagyváradi EMI a nyelvi jogok biztosítása terén megvizsgált – az első a helyi önkormányzat által fenntartott közösségi rendőrség volt. Csomortányi egyebek közt a könyvtár anyagáról kért kimutatást nyelvi szempontokat figyelembe véve. Mint kiderült, a 642 544 könyvtári tételből 114 929 magyar, 447 204 román, a többi pedig német, illetve egyéb nyelveken íródott. Az intézmény honlapja csak román nyelven érhető el, magyar formanyomtatványok nincsenek. A meghatározása szerint multikulturális intézményben álkétnyelvűség uralkodik: az épület homlokzatán ugyanis még szerepel a magyar elnevezés, a közönség által látogatott helyiségeket, folyosókat azonban már csak román feliratokkal látták el. Egyedül az adminisztrációs épületrészben, az irodák ajtóin szerepelnek magyar szavak, de ott is csak a román és az angol megnevezést követően. A könyvtárban 78 személy dolgozik, és éppúgy, mint a közösségi rendőrség esetében, az EMI-sek itt is az intézménytől kértek kimutatást arról, hányan beszélnek közülük magyarul. A vezetőség állítása szerint 16-an ismerik a nyelvet, de Csomortányi szerint nem biztos, hogy ez a szám megfelel a valóságnak, hiszen korábban az ifjak ellenőrzései során kiderült, hogy a főnökeik szerint magyarul tudó rendőrök fele sem beszélte a nyelvet valójában. A Gheorghe Şincai Megyei Könyvtárnak 89 időszakos kiadványra, újságra és magazinra van előfizetése, ezek közül 8 magyar – a Krónika például nincs köztük. Csomortányiék gyanítják, hogy a teljes könyvállomány magyar része is csak azért érheti el a 18 százalékot, mert annak nagy részét még olyan időszakban szerezték be, amikor sokkal nagyobb volt a magyar lakosság aránya a megyében és a megyeszékhelyen. Tavalyelőtt a közel 7000 beszerzésből 313 volt magyar nyelvű – CD, DVD egy sem –, 2010-ben pedig az 5802-ből csak 245. Az EMI-sek nem számították beszerzésnek azt a vaskos hagyatékot, amelyet dr. Mózes Károly hagyott a könyvtárra: a 3790 könyvnek valamivel több mint a fele magyar. Csomortányi István egyebek közt azt javasolja, hogy a szerinte diszkriminatív helyzet megszüntetésére hozzanak létre önálló magyar könyvtárat a megyében.