Ilona-völgyi csoda védettség nélkül

Mesébe illően gazdag a Nagy-Homoród mentén fekvő Ilona völgyének élővilága: biodiverzitás szempontjából egy igazi tündérkert a meredek dombok és szelíd lankák közt kígyózó patakvölgy.

A Homoród hűs vizében Petényi-márnák, kőfúró csíkok és ördöghalak élnek, hódok és vidrák osztoznak az égeres ligeterdők árnyékolta vizes élettéren, a part mentén pedig jégkorszakból fennmaradt virágfaj nő. A fenyvesek és lomberdők fái közt barna medvék és farkasok járnak, felettük védett ragadozómadár-fajok vadásznak. A patak azonban egyre több sebből vérzik.

Imecs István biológus tanulmányt készített a Homoród Ilona-völgyi szakaszának élővilágáról. Ebből az is kiderül, hogy a hód és a vidra is állandó lakójává vált a keskeny völgyben csobogó vizeknek. A kutató szerint kiemelkedő az élőhely minősége. „Talán egész Hargita megyében nincs még egy ilyen érintetlen állapotban megmaradt patakvölgy, mármint a halpopuláció és a parti növényzet szempontjából, egy tízes skálán elérné a nyolc, kilenc pontot” – fogalmazott a biológus, de megemlítette azt is, hogy a patakba valószínűleg sok helyen belefolyik a szennyvíz, értékelése pedig a víz minőségére nem is terjed ki.

Part menti kincsek

Meglepő, de a völgy egyik legnagyobb természeti értékét a part mentén fellelhető égeres ligeterdők képezik. Imecs István elmondása szerint ezek Natura 2000 prioritású élőhelyek, Európa-szerte nagyon ritkának számítanak, ezért az EU annyira kiemelt figyelemmel kezeli védelmüket, hogy egy égerfás ligeterdő kivágásának ügye az Európai Bizottságig is eljuthat.

A biológus szerint egyébként a vizsgált terület biodiverzitása annyira gazdag, hogy ha most zajlana Romániában a Natura 2000-es területek kijelölése, probléma nélkül védelem alá kerülhetne az Ilona völgye is, hiszen nagyon sok olyan Natura 2000-es terület van, amelyen negyedannyi védett állat- vagy növényfaj sincs.

A kutatás során – ami elsősorban a patak élővilágára koncentrált – az alig több, mint tíz kilométeres szakaszon tíz halfaj jelenlétét dokumentálták, ezek közül három is védett: az ördöghalnak is nevezett botos kölönte, a Petényi-márna és a kőfúró csík. Ezek mellett megtalálható két keszegféle – a sujtásos, valamint a szélhajtó küsz –, a fejes domolykó, a kövi csík, a paduc, a fürge cselle és a fenékjáró küllő is.

Állandó lakói már a pataknak a hódok és a vidrák is, a megfigyelések alkalmával a kutatók egyértelmű nyomokat találtak mindkét faj jelenlétéről. Valószínűleg csak egy hódcsalád él az Ilona völgyében, ami átlagban hat egyedet jelent: az életük végéig egy párt alkotó szülőket, valamint egy- és kétéves utódaikat.

A hódok a völgy alsó szakaszán telepedtek meg, de életterüket egyre inkább kiterjesztik a felsőbb szakasz irányába. Vidrát egyelőre a hódnál is ritkábban látni a vízmosta kövek közt alázúgó patak medrében, a nyomok alapján mindössze egy-két példány élhet belőlük az Ilona völgyében. Pontos számukat nehéz felbecsülni, mert a vidra egyetlen éjszaka alatt is nagy távolságokat képes megtenni – mondta el Imecs István.

A bő vizű borvízforrásokat rejtő, erdőkkel borított, meredek dombok közt kígyózó szűk völgy egy ökológiai folyosót képez, amit a szigorúan védett nagyvadak, barna medvék és farkasok egyaránt használnak egyelőre viszonylag zavartalanul, hiszen a völgyben nincs aszfaltút, a patakkal párhuzamosan futó erdei úton gyér a forgalom. Noha a kutatás elsősorban a patak élővilágára irányult, több védett madarat is feljegyeztek a kutatók a terepszemlék során.

A völgy titokzatos erdeiben uráli baglyok is élnek. A méltóságteljes ragadozó a legnagyobb baglyok egyike, hossza a fél métert is meghaladhatja, szárnyfesztávolsága pedig az egy métert. Két másik védett madár, a hegyi billegető és a fehértorkú vízirigó jelenlétét is feljegyezte a tanulmányban a biológus, de a Natura 2000-es madárvédelmi terület közelsége miatt valószínűleg más védett madárfajok is feltűnnek időnként a patakparti fák ágain.

Nem kevésbé izgalmas a völgy növényvilága sem. Ki gondolná például, hogy a patakparti virágok némelyike a jégkorszak óta itt él? Ilyen a szibériai hamuvirág, amely egy jégkorszaki maradványnövény. „Nagyon érdekes, hogy van egy olyan folt a patak mentén, ami a megfelelő mikroklímának köszönhetően egy ritka, jégkorszakbeli növénynek biztosít élőhelyet” – magyarázta a biológus, aki szerint valószínűleg több helyen is megtalálható a védett növényfaj a patak mentén.

Felhők gyülekeznek a völgy fölött

Csakhogy az emberi tevékenység, a civilizációs beavatkozások szinte pillanatok alatt véget vethetnek a természet által ősidők óta dajkált paradicsomi állapotnak: a tanulmány készítője több veszélyforrást is azonosított, ezek némelyike eltűnéssel fenyeget egyes halfajokat, a patakot pedig kiszáradással.

A patakba engedett szennyvíz mellett a nyaralótulajdonosok által elvégzett mederátalakítások jelentik a legnagyobb veszélyt a vízi élővilágra. Mederlépcsőket építenek, kibetonozzák, kikövezik a patakpart falait, ez felgyorsítja a víz folyását, eltűnnek a kövek, megszakad a kapcsolat egyes patakszakaszok között, emiatt pedig a halak nem tudnak felúszni a felsőbb szakaszokra – vázolta az összefüggések láncolatát a szakember, hozzáfűzve, nem lát bele abba a kérdésbe, hogy ki ad engedélyt a patakparti építkezésekre, de arra jogi háttér biztosan nincs.

Egyébként a völgy alsó szakaszán elvégzett medermunkálatok miatt már most tapasztalható az Ilona völgyében, hogy felgyorsult a patak. Emiatt a víz szintje a megfelelő mérték alatt van, mintha szárazság lenne – mondta el Imecs István. Ha ebből a vízhozamból a homoródfürdői törpe vízi erőművel még kivennének 70-80 százalékot, amennyiről a helybéliek beszéltek, teljesen eltűnne a patak – tette hozzá.

A megépítése miatt korábban nagy civil felháborodást keltő vízi erőmű még akkor is gondot okoz, ha be sem indítják: az oldalába épített hallépcső a rendeltetése szerinti használatra alkalmatlan, így a biológus szerint számolni kell azzal, hogy a gát fölött egy-két éven belül eltűnhetnek egyes halfajok, mert ha lesodródnak a vízzel, többé már nem tudnak felúszni. Az már csak ráadás, hogy az erőmű jobb oldalán fogják be a patak vizét, és az a gát alatt ugyanazon az oldalon folyik tovább, a hallépcső viszont a bal oldalon van, így a sodrást követő halak meg sem találják az amúgy is használhatatlan vízlépcsőt – fűzte hozzá a szakember.

A szaporodó veszélyforrások miatt a vizes élőhelyek megőrzése egyre nagyobb kihívást jelent Hargita megyében is: a patakok szemétlerakóként és szennyvízcsatornaként történő használata, gátakkal felfogása, betonmedrekbe terelése, az illegális kőkitermelések, kotrások miatt a károk halmozódnak, hatásuk pedig néha nemcsak összeadódik, hanem többszöröződik. Az átgondolatlan mederszabályozások, de néha még a szakhatóság által végzett árvízvédelmi munkák során is jelentős környezeti károk keletkeznek, a környezetvédelmi szervek pedig gyakran már csak nyugtázni tudják a romlást, megakadályozni nem.