Hivatalosan magyarul

Szatmárnémeti magyar ajkú lakosai alig élnek a közigazgatási törvény által szavatolt nyelvhasználati jogukkal. A város önkormányzata ez év tavaszán nyitott ügyfélfogadási irodát, így a hivatalhoz folyamodóknak nem kell a különböző osztályokat felkeresniük. Mint kiderült, az új közönségszolgálati iroda hét alkalmazottja közül kettő jól beszél magyarul, egyikük pedig németül is el tudja igazítani a hozzá fordulókat. Bár a város magyarságának aránya megközelíti a negyven százalékot, furcsán tekintenek az emberre, ha magyarul szeretne kérvényezni valamit. „Senki sem akart még nálunk magyar nyelvű beadványt letenni, de azért próbálja meg, hátha az illetékes osztályon van olyan személy, aki magyarul tud majd válaszolni – mondta az iroda egyik alkalmazottja. – Szép számmal fordulnak hozzánk olyanok, akik magyar nyelven érdeklődnek, viszont az írásbeli kérvényeket vagy egyéb hivatalos beadványokat már mindenki román nyelven fogalmazza meg.” Az iktatóban az is kiderül, nemcsak a hivatalos ügyintézésben nem használják a szatmárnémetiek a magyart, de még az önkormányzat magyar polgármesterének címzett leveleket is többnyire az állam nyelvén fogalmazzák. „Havonta 20–30 levél érkezik hozzánk, viszont szinte kivétel nélkül román nyelven – közölte az iktatós. – Évente csak egy-két magyarul írott levelet kapunk, melyekre a hivatal a választ is magyar nyelven adja meg. Még a külföldről érkező levelek is többnyire kétnyelvűek, eleve csatolják hozzájuk a román változatot.” A magyar levelezők úgy tűnik, inkább kedvelik a drótpostát, mint a hagyományos levélírást. Az önkormányzat honlapjának magyar nyelvű változatát böngészve ugyanis kiderül, az elektronikus levélírásban kevésbé idegenkednek a magyar nyelv használatától.

A román verzió azonban a honlapon is jóval látogatottabb, és az ide érkező levelek száma is többszöröse azokénak, amelyek más nyelven íródnak. Nem is meglepő már, hogy a román nyelvű levelek szerzői között is szép számmal akadnak magyarok. „Azért fogalmaztam románul a panaszomat, mert láttam, hogy az önkormányzat honlapjának román nyelvű változata jóval látogatottabb, és közérdekű dologról lévén szó, azt akartam, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon az ügy – magyarázta az egyik románul író magyar. – Úgy vettem észre, hogy ezt a sajtó is szemlézi. Volt már rá példa, hogy a panaszok egy-két nap elteltével megjelentek a helyi újságokban.” Mint kiderült, a magyar nyelven fogalmazott levelekre az önkormányzat alkalmazottai magyarul is válaszolnak. „Kapunk magyarul is leveleket, viszont úgy tűnik, hogy a hivatalos ügyintézésben használatos nyelvezet kifejezéseinek magyar nyelvű megfelelőit többnyire nem ismerik a hozzánk folyamodók – nyilatkozta Várna Levente, a szatmárnémeti polgármester tanácsnoka. ˜– Eléggé „csángóul” írják a leveleket, ugyanis a magyar szövegben gyakran használnak román szakkifejezéseket.”

Ki fizeti a fordítást?

„De nem tudná esetleg románul is megírni?” – kérdez vissza ékes magyar nyelven a tordaszentlászlói községházán az egyik közhivatalnok, amikor kézbe veszi a magyar nyelven megírt kérvényünket. Amint megjegyzi, nem találkozott még hasonlóval az 51 százalékban magyarok lakta Kolozs megyei község polgármesteri hivatalában. A közhivatalnokok többsége magyar anyanyelvű, de a kérvényt a román nemzetiségű jegyzőnek is láttamoznia kell, így hát le kell neki fordítani a dokumentumot. Ráadásul a községi tanács nyolc magyar és öt román képviselőjének kell a végső döntést meghoznia, közülük sem beszél mindenki magyarul. E háttérmagyarázat ellenére iktatószám kerül a beadványra, és azt ígérik, a nyelv nem hátráltatja majd az ügyintézést.

A nemrég felújított községházán egyébként valamennyi terem ajtaja fölé román és magyar felirat is került, a bejárati ajtóra viszont már csak románul írták ki, mikor van fogadóórája a polgármesternek az alpolgármesternek és a jegyzőnek.

„Csak román nyelvű űrlapokat használunk, és ha valaki nem igazodik el a kitöltéssel, inkább segítünk neki” – jegyzi meg az iktatóban dolgozó hivatalnok. Hozzáteszi, a magyar hivatali nyelv bizony még neki is nehezen menne. Csak az elemi iskolát végezte anyanyelvén.

Tamás Gebe András polgármester elismeri, nem jelent könnyebbséget a községházán az anyanyelvi ügyintézést lehetővé tevő immár hat éve hatályos törvény. Azokat a magyar nyelvű beadványokat ugyanis, amelyekről a tanácsnak kell határoznia, a községházán kell románra fordítani. A határozatok is románul születnek. Ezeket ugyanis román nyelven kell felküldeni láttamoztatás végett a kolozsvári prefektusi hivatalba. „Pénzkidobás lenne, hogy minden iratot hiteles fordítóval fordítsunk román nyelvre. Így is szűkös a költségvetés” – magyarázta a polgármester. Így hát eleve románul fogalmaznak. Hozzátette, azoknál az ügyeknél, amelyek saját hatáskörben intézhetők, természetes a magyar nyelv használata.

Magyarul csak szóban, panaszban

A sepsiszentgyörgyi városháza szociális irodájánál már a bejárat előtt magyarul kérdezik, milyen ügyet szeretnék intézni. Az ügyfélfogadóban várakozó fiatalasszony, B. Réka a nemrég született kisfia után járó gyermeknevelési támogatást intézi. „Nekem nem jelentene gondot, ha románul kellene megszólalnom, de jólesik, hogy anyanyelvemen intézhetem hivatalos ügyeimet” – mondja. Hozzáteszi, korábban már járt a szociális irodánál, akkor a bejárati magyar és román nyelvű hirdetőtábláról jegyezte le, hogy milyen dokumentumokat kell bemutatnia. „Az ügyfélfogadó dolgozóival is magyarul beszélgettem, de a gyermeknevelési támogatáshoz szükséges formanyomtatványokat román nyelven kellett kitöltenem” – mondja a fiatal anya.

Tankó Vilmos, a szociális iroda vezetője mosolyogva válaszol kérdésemre. „Tudja, itt Sepsiszentgyörgyön már azelőtt is magyarul beszéltünk az ügyfelekkel, hogy ezt a törvény lehetővé tette volna. Másképp nem is működhetne az intézmény, hiszen olyan rászorulók is vannak, akiknek a nyomtatott nagybetűk írása is nehézséget okoz. Ezért úgy segítjük őket, hogy anyanyelvükön adunk útbaigazítást” – ecseteli Tankó. Elmondja, azokat a kéréseket, amelyek kizárólag az iroda vagy a városháza hatáskörébe tartoznak, két nyelven lehet benyújtani, ilyenek többek között a lakásigénylésre vagy tűzifaigénylésre vonatkozó kérések, amelyekhez magyar és román formanyomtatványokat is készítettek. „Bár a magyar nyelven beadott írásos kérések nem nyelvtani remekművek, az a fontos, hogy megértjük belőle mit akar a kérvényező” – magyarázza az irodavezető. Hozzáteszi: gyermeknevelési támogatásokra vagy a fűtéstámogatásra vonatkozó kérések csak román nyelven tölthetőek ki. Azokat szintén az iroda gyűjti be, de a Kovászna Megyei Népjóléti Igazgatóság hagyja jóvá, ezért az a tapasztalat, hogy gyorsabb és hatékonyabb az ügyintézés, ha az állam nyelvén írják a kéréseket.

A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal ügyfélfogadó irodájában csak szóban él a kétnyelvűség. „A tájékoztató iratokhoz mindkét nyelven hozzá lehet férni, de minden formanyomtatványt román nyelven kell kitölteni” – tájékoztat Rákosi Ildikó, a városrendészeti osztály ügyfélfogadója. Hozzáteszi, ennek gyakorlati oka van, ugyanis ügyfeleik nagy többsége, így a magyarok is csak román nyelven ismerik a szakkifejezéseket, ezért lényegesen gyorsabban halad az ügyintézés, ha a nyomtatványokat románul töltik ki. Útbaigazítást azonban a hozzájuk fordulók 70 százaléka magyarul kér.

Csak a kézzel írott panaszok többsége magyar nyelvű. Ezek a levelek a túlságosan hangosan nyávogó macskáról, a szomszéd törvénytelen építkezéséről szólnak. Az ilyen levelekre a hivatal is a panaszos által használt nyelven válaszol. n

Elmélet és gyakorlat

„Vannak dolgok, amelyek elméletben gyönyörűek, a gyakorlatban viszont nem működnek” – jegyezte meg a hivatali nyelvhasználati gyakorlat kapcsán Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvész. Megítélése szerint több oka van annak, hogy az emberek nem élnek az anyanyelvhasználat jogával. Egyfelől, úgy szokták meg, hogy ami hivatalos, azt románul kell írni. De annak sem érzik az örömét, hogy magyarul írhatják, ha tudják, ezzel nehézségeket okoznak a hivatalnak. A nehézségek – Szilágyi N. Sándor szerint – abból fakadnak, hogy a törvényhozó elfelejtett a fordításról, a fordítási költségekről rendelkezni. Márpedig a szakképzett fordító igénybevétele fontos lenne; különben a magyar nyelvű folyamodványt benyújtó személy akár kárvallottja is lehet a rossz fordításnak. A nyelvész szerint az is baj, hogy a romániai magyarok többsége nem ismeri a magyar hivatali nyelvet. Bár az iskolában ma már tanítják, hogy miként kell megfogalmazni egy kérvényt, az intézményneveket nem sikerült egységesíteni. Mint megjegyezte, sok esetben a tanár sem tudja, hogy a néptanácsnak, a polgármesteri hivatalnak vagy éppenséggel az önkormányzatnak kell címezni a kérvényt. „Sokat segítene, ha legalább a romániai magyar sajtó egységesen nevezné meg az intézményeket. Ezt a célt szolgálta a közigazgatási szótár kidolgozása; a szerkesztőségek többsége azonban nem veszi figyelembe a nyelvészek által javasolt megnevezéseket” – tette hozzá Szilágyi N. Sándor, aki szerint az lenne megoldás, ha a magyar nyelv is hivatalos nyelvvé válna legalább azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben többségben van a magyarság. Erre vonatkozó törvényjavaslatát azonban annak idején még az RMDSZ is elvetette.

Mit mond a törvény?

A 2001/215-es Helyi Közigazgatási Törvény értelmében minden olyan közigazgatási egységben (településeken, illetve megyékben), ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a kisebbségi nemzet tagjainak jogukban áll anyanyelvüket is használni az önkormányzattal való kommunikáció során. A helyi önkormányzatok kötelesek biztosítani, hogy a lakosok az anyanyelvükön kaphassanak szóbeli felvilágosítást. Kötelesek továbbá írásban is a kisebbség nyelvén válaszolni, amennyiben a beadványokat ezen a nyelven fogalmazzák. A jogszabály azt is előírja, hogy a képviselő-testületi ülések napirendi pontjainak, illetve határozatainak tartalmát is az anyanyelvükön hozzák a 20 százalékot meghaladó kisebbség tagjainak tudomására. Amennyiben egy képviselő-testületben a kisebbségi nemzethez tartozó tagok létszáma meghaladja a testület létszámának egyharmadát, az üléseken lehet használni a kisebbség nyelvét is. A fordító, illetve tanácsülések alkalmával a tolmács biztosítása a polgármester, illetve a megyei tanács elnökének a feladata.