Hermann Mark Christian: tartja partnerségi ajánlatát a POL

– A megválasztása óta eltelt tíz hónap alatt egyértelműen ön volt az a városi tanácsos, aki a legtöbb port kavarta a marosvásárhelyi önkormányzatban. Egyesek nagyon szeretik önt, mások nem kifejezetten kedvelik. Jó ez így?

– Erre azt mondaná az öreg székely, ha muszáj, hát muszáj. Komolyabbra fordítva a szót, igyekszünk a kollégáimmal együtt tisztességesen elvégezni azt a munkát, amelyért bizalmat kaptunk: az átláthatóság biztosítását, a közpénzek méltányos, igazságos, észszerű elköltésének szorgalmazását. A régi-új városvezetés ugyanis rengeteg pénzt elherdált az elmúlt években, a járdák rossz minőségű piskótázásától a közpénzből szervezett „ingyen koncertekkel” dúsított tömegrendezvényeken át a kiszolgáltatott időskorúak rendszeres etetéséig-itatásáig, a négy kivételezett sportklub megkérdőjelezhető finanszírozásáról nem is beszélve. A rendszeres közérdekű adatigénylésekkel és ezek közvitára bocsátásával, valamint az általunk elindított közigazgatási perekkel valóban felkavartuk az állóvizeket, akarva-akaratlanul is a felszínre hozva furcsábbnál furcsább dolgokat.

– Egy ideig azt érzékeltük, hogy a POL valami újszerűt próbál hozni Marosvásárhely közéletébe, hónapok óta viszont azt látni, mindegyre és mindenért a helyi három nagy politikai alakulatra, az RMDSZ-re, a Szociáldemokrata Pártra (PSD) és a Nemzeti Liberális Pártra (PNL) mutogat.

– Nem szeretném minősíteni mások munkáját, inkább annak mikéntjére térnék ki. Mindamellett, hogy a konstruktív kezdeményezéseinket rendszeresen megpróbálják elszabotálni, jó ideje látható, hogy bizonyos pártok felett átívelő politikai és üzleti érdekcsoportok körvonalazódtak városunkban. Az egyik politikai alakulat a tavaly például egy olyan polgármesterjelölttel rukkolt elő, akinek „szabadítsuk fel a várost a korrupciótól” volt a főszlogenje. Ehhez képest mit tapasztalunk? Azt, hogy a polgármester holdudvarának képviselőivel zárt ajtók mögött egyezkednek, pont azokkal, akiktől állítólag fel akarták szabadítani Vásárhelyt.

– Néhány héttel ezelőtt viszont éppen a POL volt az, amely Claudiu Maiorral, a polgármester tanácsadójával egyeztetve arra a következtetésre jutott, hogy a katolikus iskola ügyében nem lenne hasznos csatlakozni az RMDSZ kezdeményezéséhez és bojkottálni a tanácsülést. A POL segítségével fogadta el az önkormányzat a Dorin Floreáék által kidolgozott költségvetést.

– Mi nem egyeztettünk semmit Maiorral! Sőt kimondom nyíltan: akit már két jogerős bírósági ítéletben összeférhetetlennek nyilvánítottak, eltiltva bármilyen köztisztviselői állás vagy választott tisztség betöltésétől, azzal nincs mit tárgyalnom. Azon kívül, hogy a polgármestert ellátja tanácsaival, neki nem áll jogában, hogy legitim köztisztviselőkkel és demokratikus úton megválasztott városi tanácsosokkal egy asztalhoz furakodva irányítson, utasítson és fegyelmezzen bennünket. Hovatovább, miután több tanácsülésen kinyilvánítottam emiatt a nemtetszésemet, kiderült, hogy rajtunk kívül ezt az etikátlan magatartást senki sem nehezményezi. Ami az elfogadott költségvetést illeti, a szakbizottságokban azért keresztülhúztuk a polgármester néhány számítását.

Az ülés bojkottjával vagy a költségvetési tervezet visszautasításával kapcsolatosan semmilyen hivatalos megkeresés nem érkezett az RMDSZ részéről, és arra sem volt garanciánk, hogy az általunk kidolgozott módosító indítványokhoz nem fognak az utolsó pillanatban hozzányúlni. Értem én az RMDSZ rációját, hogy bizonyos helyzetekben erőt és kohéziót kell felmutatni, azt viszont már kevésbé, miért kell egy tanfelügyelőségi döntés miatt a tanács munkáját bojkottálni.
Egy hétig látástól vakulásig dolgoztunk a büdzsén és annak módosításán. Hogy csak egy példát említsek: a protokollra és reklámcélokra előirányzott 9,2 millió lejből sikerült 7 milliót lefaragnunk, és azt az összeget az iskolákhoz átcsoportosítanunk.

– Mi a garancia arra, hogy az önök által elfogadtatott módosításokat a hivatal be is tartja? Dorin Florea polgármester 2000 óta azzal dicsekszik, hogy az ő golyóstollán múlik minden.

– Garanciánk nincs erre, hiszen Dorin Florea önkényes stílusát ismerve, tudjuk, hogy soha nem úgy hajtotta végre a költségvetést, ahogy a tanács azt megszavazta. Ez viszont nem jelenti azt, hogy fel kellene adnunk az elveinket és terveinket, teret engedve a közpénz további elherdálásának, a klientúra kiszolgálásának, az imázsépítésre és propagandára szánt millióknak. A következő időszakban ezért figyelmesen követni fogjuk a költségvetés végrehajtását, számonkérve a tanács döntéseinek teljesítését. A tanács nem Florea gittegylete, hanem a város törvényes és legitim döntéshozó szerve, ennek az arrogáns, diktatórikus és lekezelő városvezetési stílusnak pedig véget kell vetni egyszer s mindenkorra.

– Talán éppen ezért nem lenne hasznosabb, konstruktívabb, ha a POL a maga két és fél magyar tanácsosával az RMDSZ-szel szövetkezne?

– Én már a tavaly óta szorgalmazom, de sajnos süket fülekre találtam. Ugyan nem koalíciót javasoltam, hanem stratégiai partnerséget néhány alapkérdésben. Az RMDSZ 2008-ban elvesztette a többséget a marosvásárhelyi tanácsban, most meg képtelen felismerni, hogy itt a nagy lehetőség visszavenni a gyeplőt. Ez év februárjában sikerült kihasználni ezt az előnyt, amikor előzetes egyeztetés nélkül sikerült azt az iskolahálózatot elfogadni, amely a katolikus iskolát is magábafoglalta.

Rá kellett volna ébredniük, hogy a magyarság számára fontos kérdésekben, ebben a testületben nem a PSD vagy a PNL lesz a partnerük, hanem mi vagyunk az egyedüliek, akikre számíthatnak. Ezeket az ügyeket ugyanis nem lehet úgy rendezni, hogy ma erőt mutatnak fel, holnap pedig újra egy tálból cseresznyéznek a jelenlegi városvezetéssel. Dsida Jenőt idézve: „Krisztusnak és Pilátusnak, / farizeusoknak és vámosoknak, / zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet.”