Gonosz szóra jót várnak

A Krónika-karaván november 11-i, egerbegyi találkozóján a részvevők közül többen elmondták: a gyülekezet szekértáborokra szakadt, a megosztottság miatt rokonok, szomszédok, korábbi barátok nem köszönnek egymásnak. Elhangzott: a viszálykodásnak köszönhetően a 6200 lelkes, román többségű község majdnem 1100 lelkes református gyülekezetéből nem az erő, hanem a gyengeség sugárzik.

Állítás és tagadás

A találkozón megfogalmazottakat Péter Ferenc István terjedelmes levélben is eljuttatta szerkesztőségünkbe. A nyugdíjas férfi Gede Sándor lelkészt teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Állítása szerint a lelkész nem látogatja a betegeket, a presbitérium jóváhagyása nélkül vásárolt és rendelt bútordarabokat az egyházközségi irodába, és egyéves halogatás után helyezte el a bankban azt a 42 millió lejnyi összeget, amelyet a holland hittestvérek hoztak az egerbegyi gyülekezetnek segélybe. Péter Ferenc István állítása szerint, amikor a presbiterek felszólították a pénz bankbeli elhelyezésére, a lelkész kihívta az egyházi pénzügyi ellenőröket, akik megrovásban részesítették a presbitériumot, amiért nem az egyházközség nevére helyezte el a pénzt a bankba. Péter szerint a lelkész 2002 júliusában rendőrséget hívott ki, amikor az egyik gyülekezeti tag a parókián „megnyomta az ajtót”, amely kinyílt, de sem a zár, sem az ajtó nem rongálódott meg, az ügy miatt mégis a rendőrségre hívatták a presbiterek egy részét. Az idős férfi úgy véli, a sok hercehurcának köszönhető, hogy a presbiterek egymás után mondtak le, 2003 januárjában pedig szabálytalanul kellett tisztújító közgyűlést tartani, miután senki sem vállalta a presbiteri megbízatást. Péter Ferenc István felrója, hogy több ízben szabálytalan pénzkezelés történt, a lelkész miatt mondott le a harangozó, és előfordult, hogy Gede Sándor a presbitérium értesítése nélkül távozott a községből. A lelkész szerint mindezek az állítások nem fedik a valóságot. A Krónikának felelevenítette, hogy miután a presbitérium meghívására 1995. november 19-én az egyházközség közgyűlésének 157 jelenlévő tagja egyhangúlag megválasztotta lelkipásztorává, 5-6 évig Péter Ferenc István csillagos tízessel „osztályozta” prédikációit, azóta fordult a kocka. Péter Ferenc István állításait cáfolva elmondja, hogy a betegeket látogatja, az ifjúság nem távolodik el az egyháztól, a pénzkezeléssel kapcsolatos félreértéseket tisztázták. Állítása szerint az egyházkerületi pénzügyi ellenőröket nem ő, hanem a presbitérium hívta ki. „A 2002. október 24-én végzett kivizsgáláskor bebizonyosodott, hogy alaptalanok az ellenem felhozott vádak, viszont a bizottság elmarasztalta a presbitériumot, mivel törvénytelenül kezelte a közösségi pénzt. 40 millió lej volt Balázs Győző Balázs kántor és Bíró Sámuel akkori presbiter nevén a CEC-ben, a kereskedelmi bankban határidős letétben 19,7 millió, látraszóló letétben pedig 5,9 millió lej. Az igazoló iratok Bíró Sámuelnél, valamint Péczi Balázs számadógondnok birtokában voltak, nem az egyházközségnél” – szögezi le Gede Sándor lelkész, aki szerint a hollandiai Putten testvérgyülekezete nélkül aligha építhettek volna gyülekezeti termet. „Így volt, a pénz a mi nevünkön szerepelt a takarékpénztárban, ahonnan átkerült a kereskedelmi bankba” – erősít rá Gede Sándor szavaira Bíró Sámuel volt presbiter is. A parókia ajtajának a „megnyomásáról” a lelkész úgy nyilatkozik: 2002. július 30-án, távollétünk alatt az egyik akkori presbiter tulajdonképpen betörte az ajtót, amit jelentett a rendőrségen, de mihelyt kiderült, hogy a házból semmi sem tűnt el, visszavonta a bejelentést. Gede Sándor szerint ugyanakkor a Péter Ferenc István által emlegetett 2003. január 19-i tisztújító közgyűlés minden előírásnak, törvényességnek megfelelően zajlott le.

Rossz hangzású kórusügy

Az egerbegyiek szerint a vitát az 1883-ban alakult kórus önállósulási szándéka hozta felszínre. Ennek alapszabályára hivatkozva Péter Ferenc István azt állítja: a kórus „fennállása óta soha sem tartozott az egyházhoz, önálló dalkör volt, de szükség esetén képviselte az egyházat”, Gede tiszteletes viszont „állandóan fékezte, fékezi tevékenységét, bezárta a próbaterem ajtóját”, a presbitérium pedig a levélíró fiát, ifjabb Péter Ferencet, a kórus elnökét kizárta soraiból. Péter Ferenc István sérelmezi, hogy a dalárda abban a gyülekezeti teremben nem tarthat próbákat, amelyet – konyhával és vendégszobákkal együtt – 1993-94-ben a gyülekezet azzal a céllal épített, hogy „bármiféle magyar összejövetelnek helyet biztosítson”.

A községi képviselői, valamint helyi RMDSZ-elnöki tisztséget is betöltő ifjabb Péter Ferenc szerint azért jegyezték be jogilag az Aranyosegerbegyi Árvalányhaj Vegyeskórus nevet felvevő kart, hogy önálló jogi személyként pályázhasson támogatásra. Gönczi Tibor egyházközségi főgondnok és Ferenc József presbiter viszont erre azzal replikázik, hogy „a kórus egyházi csoportként is pályázott és kapott támogatást, csakhogy akkor az egyháznak el kellett számolni”. Szerintük nem baj, hogy az ifjabb Péter Ferenc vezette kórus önállósult, de akkor ne követeljen próbatermet. Gede Sándor lelkész egy 2004. február 5-i keltezésű írásos megegyezést mutat fel, amely szerint az egyházközség és a dalárda vezetése megegyezett: amíg a csoport református dalárda név alatt szerepel, aláveti magát az egyházközség vezetésének és szabályainak, a pályázati úton szerzett pénzről pedig az egyház vezetősége beszámolót kér; ha viszont a dalárda függetlenné alakul, az egyház megvon tőle minden támogatást, beleértve a próbaterem biztosítását is. Gede Sándor szerint mivel az Árvalányhaj kórus nem volt hajlandó együttműködni a gyülekezeti munkában, a 2004. február 5-i megegyezés értelmében, az egyház megvonta tőle a támogatást. Ezt a kórus elnöke, ifjabb Péter Ferenc akkori presbiter is elfogadta, és aláírásával megerősítette.

Gede Sándor a próbaterem falaira mutat: megalakulása óta a csoport református énekkarként határozta meg önmagát, ezt tanúsítják a mindenkori oklevelek is. „Ha az önállóság mellett döntöttek, legyen. Mi a maradék tizenhat taggal tovább működtetjük a kórust” – mondja a lelkész.

Bíró Sámuel volt presbiter szerint a kórus névválasztása okozta a kiszakadást. „Amikor felmerült a jogi bejegyzés gondolata, hiába érveltem: a kórus elnevezésében rögzítsük, hogy református kórus, leszavaztak. Ha az elnevezésben a református szó is bent marad, ma semmilyen viszály nem lenne Egerbegyen” – szögezi le Bíró Sámuel, aki éppen a kibontakozó vita elején mondott le kóruselnöki tisztségéről. Utóda, ifjabb Péter Ferenc szerint „a javaslatok között szerepelt, hogy legyen református kórus, de a női énekesek leszavazták. Nem szálltam szembe velük, mert nem akartam, hogy úgy járjunk, mint az aranyosgyéresiek. Ott ugyanis hasonló viták miatt megszűnt a kórus”.

Titokzatos háttérmunka

Gede Sándor lelkész nyomdafestéket nem bíró gyalázkodó leveleket mutat, valamint az ő nevében és telefonszámával a nagy példányszámú Piaţa reklámújságban ismeretlenek által feltett hirdetéseket: Hollandiából származó hűtőt, fürdőszoba-felszerelést és számítógépet adományoz fiataloknak… Gönczi Tibor és Ferencz József szerint a szűk érdekcsoport eszközei közé tartoznak még az éjszakai telefoncsengetések és zaklatások is. „Elhatárolódom, és elítélem az ilyen módszereket. A kórusunknak ehhez semmi köze” – jelenti ki ifjabb Péter Ferenc. Azt mondja, ő kész a párbeszédre, és meg is lehetne egyezni, csak akadna olyan semleges ember, akire mindkét fél hallgat. Bíró Sámuel szerint „a legnagyobb baj, hogy nem ültünk le emberi módon beszélgetni. A vitában minden gonosz szóra gonosz szó a válasz. De minden jó szót jó szó követhet. Biztos vagyok benne, hogy ha mindkét fél csak egy kicsit engedne, sikerülne közös nevezőre jutni”.