A függőség gyógyítói Magyarózdon: R. Szabó István intézményi lelkipásztor és McAlister Magdolna terápiás munkatárs
Fotó: Orbán Orsolya
Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy éppen az emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Maros megyei Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában több mint húsz éve próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek. Az erdélyi református egyház mentőmissziójából kinőtt intézményben nem elvonókúrát kínálnak: a bentlakóknak hónapokon át kell szembenézniük múltjukkal, függőségükkel és önmagukkal. A gyógyulás útjáról két érintettel, valamint az intézmény lelkipásztorával és egyik terápiás munkatársával beszélgettünk.
2026. november 15., 19:012026. november 15., 19:01
2026. november 15., 19:012026. november 15., 19:01
A magyarózdi terápiás otthonban első pillantásra semmi rendkívüli nincs: a bentlakók dolgoznak a gazdaságban, főznek, takarítanak, közösen étkeznek, beszélgetnek. A mindennapoknak pontos rendjük van, amelyhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Csakhogy az itt élő férfiak számára a reggeli felkelés, az elvégzett munka vagy egy őszinte beszélgetés is komoly erőfeszítést jelenthet. Többségük olyan élethelyzetből érkezett, amelyben az alkohol, a kábítószer vagy más függőség vette át az irányítást életük fölött.
A terápiás otthonban tett látogatásunk alkalmával két bentlakó is vállalkozott arra, hogy elmesélje történetét. Nevezzük őket Andrásnak és Péternek, hiszen az otthonban kiemelt fontossággal bír a bennlakók kilétének konfidenciális kezelése, viszont fontosnak tartják tapasztalataik megosztását, hiszen így talán másoknak is segíthetnek felismerni, hogy a függőségből vezethet kiút. Az Egészségünkre című egészségügyi videós riportsorozatunk újabb részében betekintést nyertünk a terápiás központ hétköznapi életébe.
A Bonus Pastor Alapítvány története jóval korábban kezdődött, mint ahogy a magyarózdi intézmény megnyitotta kapuit. R. Szabó István intézményi lelkipásztor szerint az erdélyi társadalomban régóta jelen lévő alkoholfogyasztási szokások és az ezekből fakadó súlyos problémák késztették cselekvésre a református egyházat. A fordulópontot 1993 jelentette, amikor az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének, Csiha Kálmánnak a kezdeményezésére létrejött a református mentőmisszió, amelynek vezetésével Horváth Levente fiatal lelkipásztort bízták meg. Ezzel párhuzamosan Székelyudvarhelyen egy fodrásznő, akinek férje alkoholproblémákkal küzdött, önsegítő csoportot szervezett, és Marosvásárhelyen a Ludasi utcai református gyülekezetben szintén ez idő tájt indult el a szenvedélybetegeket segítő csoport.
A magyarózdi terápiás otthon egy erdélyi magyar arisztokrata család által adományozott birtokon jött létre
Fotó: Orbán Orsolya
Horváth Levente és néhány munkatársa a magyarországi Református Mentő Misszió által működtetett 2 hetes terápiás program mintájára elindították Erdélyben is a tizenkét napos rövid terápiás programot és pár éven belül több erdélyi városban is elindult az utógondozást biztosító támogató csoport, egyéni lelkigondozással és párterápiával kiegészítve.
A 12 napos terápiás programot ma is évente három-négy alkalommal megszervezik, és a több mint három évtized alatt szenvedélybetegek és hozzátartozóik ezrei vettek részt rajtuk. Idővel azonban világossá vált, hogy a súlyosabb függőségekkel küzdők számára hosszabb, bentlakásos rehabilitációra van szükség.
A lehetőséget egy visszaszolgáltatott magyarózdi birtok felajánlása teremtette meg.
Azóta több mint 750 férfi fordult meg az intézményben. A rövid terápiás programokban nők is részt vehetnek, a magyarózdi bentlakásos otthon azonban férfiakat fogad.
A terápiás otthon lakói végzik el a konyhai feladatokat is
Fotó: Orbán Orsolya
A terápiás központ nagytermében beszélgetünk, ahol a körbe tett székek arról tanúskodnak, hogy itt mély beszélgetések, illetve más programok várják az otthon lakóit.
McAlister Magdolna, a Terápiás Otthon munkatársa szerint a segítséget kérők többsége nem önszántából jut el az első telefonhívásig. Gyakran a családtagok ismerik fel először, hogy a helyzet tarthatatlanná vált. „Volt itt már mindenféle háttérből érkező ember: értelmiségi, munkás, de hajléktalan is.
– magyarázza a szociális munkás és mentálhigiénés szakember.
A hozzátartozók telefonos érdeklődését személyes beszélgetés követi, amelyre magát az érintettet is meghívják. A szakemberek felmérik a függőség súlyosságát, és azt, hogy indokolt-e a hosszú távú bentlakásos kezelés. A legfontosabb szempont azonban a beteg saját elhatározása. Vannak, akik már csak akkor kérnek segítséget, amikor szinte mindent elveszítettek.
A függőségek összetétele is változott:
miközben a fiatalabbak körében egyre gyakrabban jelenik meg a kábítószer- és szerencsejáték-függőség. Nem ritka, hogy ugyanaz az ember egyszerre többféle függőséggel küzd.
A Bonus Pastor Alapítvány szenvedélybetegeket kezelő magyarózdi terápiás központját 2005-ben adták át. Az ország egyetlen magyar nyelvű, hosszú terápiás központjának igazgatójával, Adorján Éva szociális munkással beszélgettünk.
Szenvedélybetegek szobája: a bennlakók egymást is bátorítják
Fotó: Orbán Orsolya
A magyarózdi intézményben alkalmazott módszer lényegesen különbözik a hagyományos kórházi elvonókezeléstől. A szakemberek a kanadai eredetű Portage terápiás közösségmodell alapján dolgoznak, amelynek fontos elemei a strukturáltság és az önsegítés. A terápia során a felépülő szenvedélybeteg olyan kompetenciákat sajátíthat el, amelyeket az életében adódó problémák megküzdésében használhat, megtanulja a felelősségvállalás fontosságát, az egymás iránti tiszteletet és befogadást.
A kezelés három pillérre: az egyéni, a csoportos és a közösségi terápiára. Minden bentlakónak saját mentora van, akivel feldolgozhatja élettörténetét, veszteségeit, kapcsolati konfliktusait és azokat a traumákat, amelyek hozzájárulhattak függősége kialakulásához.
„Nem vezetjük, nem irányítjuk az embert, hanem mellette állunk, és az ő ritmusában kísérjük. Segítünk megtalálni azt az utat, amelyen meg tud küzdeni a problémáival” – fogalmazza meg a terápia lényegét McAlister Magdolna. Naponta van olyan csoportfoglalkozás, amelyen a résztvevők saját életük egy-egy szakaszáról beszélnek, a többiek pedig visszajelzéseket adnak. Sokszor ekkor szembesülnek először azzal, hogy mások is hasonló veszteségeken, szégyenérzeten és lelki megpróbáltatásokon mentek keresztül.
Készülődés az ebédhez
Fotó: Orbán Orsolya
R. Szabó István úgy látja, a rehabilitáció egyik legfontosabb eredménye az új önkép kialakulása:
A program legalább hat hónapot vesz igénybe, de a szakemberek kilenc hónapos bentlakást ajánlanak.
Látogatásunk alkalmából megtapasztaltuk, hogy a magyarózdi mindennapok szigorú napirend szerint zajlanak. András, aki külföldről érkezett haza kezelésre, részletesen elmeséli, hogyan telik egy átlagos napjuk. Reggeli torna, rövid áhítat és közös étkezés után sor kerül a nap első csoportfoglalkozására, amely naponta ugyanazon séma szerint történik. Ennek része a személyes élétút szakaszonkénti megosztása, ezen belül pedig életük fontosabb eseményeiről vagy „jelenlegi állapot” címen aktuális kihívásaikról, felismeréseikről, lelkiállapotukról beszélnek.
Ezt gyakran közösségépítő játék követi. Délelőtt tíz órától fél egyig munkaterápián vesznek részt. A feladatok között szerepel kertészkedés, zöldségek előkészítése, a gazdaság körüli teendők elvégzése, de akár diótörés is. „A diótörés türelemre tanít. Humorosnak hangzik, de tényleg türelemre tanít, hogy az ember azt a kicsi, apró diót is kiszedje a végén” – mondja mosolyogva András.
Ebéd után pihenőidő következik, amelyet olvasással, sportolással vagy a következő csoportfoglalkozásra való felkészüléssel tölthetnek. Délután négy órától tematikus szemináriumokat tartanak, amelyeken a függőség működéséről, önismeretről és a visszaesés megelőzéséről interaktív módon tanulnak.
A szenvedélybetegségéről beszélő Péter visszaesése után másodjára is a terápiás otthon lakója
Fotó: Orbán Orsolya
A bentlakók maguk végzik a takarítást, a főzést és a mosást is. A feladatok nem egyszerűen az intézmény fenntartását szolgálják: a felelősségvállalás és a rendszeres munkavégzés a terápia szerves része.
András öt éve kezdett rendszeresen alkoholt fogyasztani, külföldön él és dolgozik, ahol fokozatosan szembesült azzal, hogy az ivás már nem egyszerű szórakozás. Az interneten kezdett terápiás lehetőségeket keresni, végül testvére és egyik barátja ajánlotta a magyarózdi intézményt. Két nap gondolkodás után telefonált, kilenc nappal később pedig már a központban volt.
A külvilágtól való átmeneti elszigeteltséget nem büntetésként éli meg. Úgy látja, az egymásrautaltság, a közös munka és a beszélgetések összekovácsolják a bentlakókat. A nézeteltéréseket is megpróbálják közösen rendezni.
Péter története a visszaesés veszélyére világít rá. Először 2025 szeptemberében érkezett Magyarózdra, miután alkoholproblémái egyre súlyosabbá váltak. A fordulópontot egy ittas állapotban okozott közlekedési baleset jelentette. Református neveltetése révén ismerte a terápiás otthont, ezért segítséget kért. Az első rehabilitáció után azonban visszaesett, és idén nyáron ismét megkezdte a kezelést.
A közösségi terek egyike a konyha
Fotó: Orbán Orsolya
A második terápia során értette meg igazán, hogy a józanság nem csupán az alkohol elhagyását jelenti, hanem teljes életmódváltást követel. „Az első terápia után mindent úgy akartam csinálni, mint régen. Bennem is megvolt a vágy, hogy normális életet éljek, mint a többi ember. Miért ne gurítsak le valamit? Utána
– magyarázza a visszaesés tanulságát, hogy az első pohár után újra ellenőrizhetetlenné vált az ivászata.
Arról is mesél, hogy itt tanulta meg újból megszervezni az életét. Alkoholistaként teljesen szétesett körülötte a világ. A kapcsolatrendszere, a házon belüli rend, a mosatlan edények, a vetetlen ágy – minden.
A terápiás központ munkatársai óvatosan beszélnek a gyógyulási arányokról. McAlister Magdolna szerint a magyarózdi hosszú rehabilitáció sokkal eredményesebb a pszichiátriai osztályok elvonókezelésénél, de pontos százalékot nem tud mondani. A felépülés esélyét alapvetően befolyásolja a beteg motivációja, a terápiás program aktív végigvitele és az a környezet, ahová a terápia után visszatér a lakó.
„Volt olyan emberünk, aki befejezte a terápiát, nagyon szépen dolgozott, de amikor visszament ugyanabba a közösségbe, ugyanabba a környezetbe, nagyon hamar visszaesett. Volt olyan is, aki gyökeresen változtatott, és a mai napig józan” – fogalmaz.
Az első széken azok ülnek, akik motiváltan végigcsinálják a terápiát, és sikerül újjáépíteniük az életüket.
A másodikon a visszaesők, akiknek újabb segítségre lehet szükségük.
A harmadik szék azonban üres.
Azokat jelképezi, akik idő előtt feladták a küzdelmet, vagy el sem jutottak a kezelésig, mert függőségük következményei az életükbe kerültek.
A reményt viszont az egykori bentlakók történetei erősítik, amiről kötet is megjelent a közelmúltban, ugyanakkor évente kétszer megszervezik az „öregfiúk találkozóját”, amelyen a korábbi terápiázók visszatérnek Magyarózdra. Vannak közöttük olyan férfiak, akik több mint tíz éve józanul élnek. Jelenlétük a mostani bentlakóknak is bizonyítja, hogy a hosszú küzdelemnek lehet eredménye.
Padlástér: az otthon lakói maguk takarítanak és mosnak
Fotó: Orbán Orsolya
Miközben a terápiás központ munkatársai évtizedek óta próbálnak segíteni a szenvedélybetegeken, az intézmény fenntartása folyamatos anyagi küzdelemmel jár. R. Szabó István szerint – aki hosszú éveken át ügyvezetője volt az alapítványnak – Romániában a szenvedélybetegségek kezelésének egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem alakult ki egy támogató társadalmi-politikai közszemlétet és a hosszú távú rehabilitációt támogató finanszírozási rendszer. A lelkipásztor által ismert magyarországi és nyugat-európai intézmények közül több egyszerre működik szociális és egészségügyi központként, így mindkét területről állami támogatásban részesülhet. Egyes helyeken a betegeknek egyáltalán nem kell hozzájárulniuk a kezelés költségeihez, ezt az egészségbiztosításuk fedezi.
Magyarózdon ezzel szemben az állami támogatás bentlakónként mindössze havi 400 lej, miközben egyetlen ember ellátása és rehabilitációja havonta több mint 5000 lejbe kerül. Az intézmény részvételi díjat is kér, de figyelembe veszik az egyén fizetőképességét a havi hozzájárulás megállapításakor. Az is felvételt nyer, aki részlegesen tudja a havi díjat befizetni vagy akár teljesen fizetésképtelen, hiszen a bekerülés elsődleges feltétele a függőség megállapítása és a jelentkező motiváltsága.
Az alapítvány pályázati lehetőségeket is igyekszik kihasználni, több-kevesebb sikerrel. Az intézményi lelkipásztor fizetését pedig az Erdélyi Református Egyházkerület biztosítja a kezdetektől fogva.
Vendéglátónk szerint nemcsak a Bonus Pastor Alapítvány, hanem más hasonló romániai szervezetek is súlyos pénzügyi gondokkal küszködnek. „A közszemlélet még mindig ott tart, hogy a függő betegek maguk hibásak azért, ahová jutottak. Másfelől pedig sokan nem hisznek abban, hogy meg lehet gyógyulni” – magyarázza a romániai közfelfogást. Az alapítvány korábban törvényhozókkal is tárgyalt egy átfogóbb rehabilitációs rendszer kidolgozásáról, de a kezdeményezés nem vezetett eredményre. A lelkipásztor szerint különösen visszás, hogy egy súlyos alkoholfogyasztási problémákkal küzdő országban ilyen kevés megfelelő bentlakásos terápiás központ működik, és ezek fenntartása is nagyrészt az adományozók jóindulatától függ.
Kiegészítő gazdaság: a húst és a zöldséget is megtermelik az otthon mellett
Fotó: Orbán Orsolya
Szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára szervez terápiás programot Magyarózdon a Bonus Pastor Alapítvány.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Továbbra is rendkívül lassú marad a vasúti közlekedés számos erdélyi útvonalon, miközben a nagyszabású pályafelújítások miatt egyes szakaszokon évekig tartó lezárásokkal és jelentős kerülőkkel kell számolni.
Tánczos Vilmos író, néprajzkutató, antropológus kapta idén az Év Erdélyi Magyar Szerzője-díjat a 32. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron – közölték a rendezvény szervezői a Facebookon. Az elismerést a szerző Utolsó szavak című kötetéért vehette át.
Kicsit olyan, mintha London valamelyik hangulatos, alternatív piacára csöppennénk, pedig csak Kolozsvár belvárosában kell felmennünk egy régi épület emeletére.
Vasárnap megemlékezést tartanak Marosillyén a néhai erdélyi fejedelem szülőházában, az úgynevezett Veres-bástyában, amelyet a Böjte Csaba által létrehozott dévai Szent Ferenc Alapítvány mentett meg az enyészettől.
Akár tízezer lejnél is többet elkérnek egy hároméjszakás szilveszteri üdülésért Romániában, és Székelyföldön sem ritkák az ötezer lej körüli vagy annál drágább ünnepi csomagok.
A szórvány és a tömb ugyanaz a közösség, és felelősséggel tartoznak egymásért, ami politikai értelemben is konkrét feladatokat jelent – hangsúlyozta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szombaton a magyar szórvány napja alkalmából mondott ünnepi beszédében.
Havazás és havas eső köszöntött be Románia több térségébe, a lehűlés nyomán Brassóban és a hegyvidéki üdülőtelepeken is megjelent a hó. Az ország középső részén több országúton télies útviszonyok között lehet közlekedni.
Báró Nopcsa Ferenc a magyar paleontológia úttörője, a hátszegi törpedinoszauruszok felfedezője és leírója, kalandos élete során hírszerzéssel is foglalkozott, és Albánia önjelölt királya is volt.
Hiába reménykedtünk: jövőre sem indul újra a vonatközlekedés Kolozsvár és Nagyvárad között, még a jól álló Élesd–Várad szakaszon sem.
Több mint 1,1 millió lejt utal ki a kormány a december elsejei román nemzeti ünnep gyulafehérvári megünneplésére.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!