Feltételes kastélymentés

Visszaszerzett kastélyaik, udvarházaik uniós alapokból való felújítására biztatja az erdélyi nemeseket a fejlesztési tárca vezetője, Borbély László. A miniszter kedden este Marosvásárhelyen találkozott a magyar arisztokrácia képviselőivel, akikkel tudatta, hogy a Regionális Operatív Program (ROP) keretében ingatlanonként akár 25 millió eurós összegre is pályázhatnak. Ennek feltétele, hogy a tulajdonosok társuljanak egy civil szervezettel, vagy kössenek legalább tízéves bérleti szerződést az önkormányzatokkal. Ugyanakkor hozzátette, hogy a 2 és 50 százalék között mozgó önrész is elengedhetetlen feltételnek számít.
A miniszter felhívása vegyes fogadtatásban részesült. Volt, aki méltányolta, hogy az RMDSZ-es tárcavezető révén a román állam végre kezd az 1949-ben kisemmizett nemesekre, valamint az őseik által teremtett kulturális örökségre is figyelni. Mások viszont nehezen visszaszerzett ingatlanjaik újraállamosítását látják a hosszú távú szerződés megkötésében. Olyan örökös is akadt, aki kimondta: mindez csak kampányfogás az RMDSZ részéről.

Lépni kell

A fejlesztési tárca által elindított Regionális Operatív Program 5.1-es altengelye keretében országszerte összesen 230 millió eurót lehet megpályázni kastélyok, udvarházak, műemlékek felújítására. A program beindítása óta eltelt egy év alatt meglepő módon mindössze a nagykárolyi önkormányzat igényelt pénzt a Károlyi-kastély felújítására. A támogatási programot bemutató Borbély László értetlenül állt az érdektelenség előtt, amit elsősorban a pénz és az információ hiányával magyaráz. „Kár lenne elszalasztani ezt az alkalmat, és nem megpályázni az uniós alapokat. Belátom, sokba kerül egy-egy kastély restaurálása, hosszú időbe telik, de ennél már csak az lehet rosszabb, ha tétlenül szemléljük, amint ezek a valamikor csodálatos épületek teljesen tönkremennek, vagy széthordják őket. Most, minél előbb kell lépni” – fejtette ki az erdélyi arisztokrácia leszármazottjait tömörítő Castellum Alapítvány tagjaival találkozó Borbély László. Szerinte például a számos kastélyt felsorakoztató Maros völgye – az arányok tiszteletben tartásával – akár a Loire völgyével vetekedhetne.

Pénz van, kastély nincs

A miniszter a Krónikának elmondta, hogy az érvényben lévő rendelkezések alapján a kastélyok és udvarházak örökösei közvetlenül ugyan nem igényelhetnek támogatást ingatlanjaik restaurálására, de a szaktárca megoldást talált a kérdésre. Az pályázhat uniós alapokra, aki legalább tíz évre bérbe adja ingatlanját az önkormányzatnak, vagy aki egy civil szervezettel társul. Az önrész 2 százaléktól 50 százalékig terjed, annak függvényében, hogy a kérvényező milyen típusú munkálatokat szeretne elvégeztetni. „Nem volt könnyű, négy évemben telt, amíg az Európai Unió szakembereit meggyőztem, hogy a Regionális Operatív Programba foglaljuk bele a kastélyokat és az udvarházakat is” – szögezte le Borbély. Megítélésében valójában az lenne a leghelyesebb megoldás, ha a román állam vállalná fel a restaurálási munkálatok költségeit. Ezért a következő törvényhozási ciklusban egy olyan rendelkezés elfogadtatását szorgalmazza, amely kötelezné a nemesi családokat évtizedeken keresztül kizsákmányoló államot a mindannyiunk kulturális örökségének számító épületek helyreállítására. A miniszter megítélésében ez a lehető legtermészetesebb dolog, mihelyt például Franciaország vagy Ausztria is támogatja a magánkézben lévő kastélyok fenntartását.
Erdély szinte valamennyi műemlék jellegű kastélya vagy udvarháza romokban hevert, vagy legjobb esetben lelakott állapotban van. Bogdan Suditu, a fejlesztési minisztérium igazgatója szerint azok a legszerencsésebb örökösök, akiknek ingatlanjában kórház, tanintézet vagy néptanács működött, mert azok valamelyest megőrizték az állagukat. A romániai kastélyokat feltérképező szakember bemutatta, mi maradt azokból a főépületekből, amelyekben disznóhizlaldát, tyúkfarmot, autógyárraktárt vagy javítóintézetet működtettek.

Kételkedő örökösök

A Castellum Alapítvány elnöke, a Marosvásárhelyen élő Haller Béla örömének adott hangot, mivel, mint mondta, „eddig az volt az érzésünk, hogy a kastélyok helyzete csak minket, örökösöket érdekel”. Ugron Ádám úgy érzi, a hatalom a mai napig csúfot űz a nemesi családok leszármazottaiból. Példaként a földosztással kapcsolatos két észrevételét említette: míg az egyszerű parasztgazdák visszakapták jussukat, ők a mai napig sem tudták visszaszerezni teljes területüket, másrészt még van olyan 2000-ben megírt kérvénye, amire azóta sem érkezett válasz. „Húsz év kellett a román államnak, hogy eszébe jusson a kastélyok, udvarházak restaurálását támogatni? Most meg elvárja, hogy csókoljuk homlokon, ráadásul újabb tíz évre adjuk át a nehezen visszaszerzett épületeinket?” – háborgott Ugron, aki egy hosszas per után már csak romokat vehetett át az udvarhelyszéki Fiatfalván. A kolozsvári Lészai Ferenc a ’90 utáni hatalom felelősségére hívta fel a figyelmet, mondván, hogy a legtöbb ingatlan az utóbbi két évtizedben ment tönkre. Haller Béla azt is felvetette, hogy bizonyos önkormányzatok rosszindulatúan értelmezik az amúgy jónak tartott 2005/247-es törvényt. „Számos sorstársunk még most is pereskedik jogos tulajdona visszaszerzéséért” – fejtette ki. Lapunk kérdésére, hogy jó szándékát nem árnyékolják-e be azok a vidéki RMDSZ-es polgármesterek, akik még mindig a kizsákmányolót látják a nemesek sarjaiban, és mindent megtesznek javaik teljes restitúciója ellen, Borbély László kifejtette: „Nemcsak az RMDSZ polgármestereivel van gond. Mindent megteszek azért, hogy legalább a mi elöljáróink ne gáncsoskodjanak, és tartsák tiszteletben a törvényt. A közelmúltban is ötször szóltam rá egyik polgármesterünkre. Ennél többet nem tehetek.”

Ennek ellenére vannak, akik kizárólag Borbély kampányfogásának tartják a minisztérium kedd esti rendezvényét. „Számomra fölöttébb érdekes, hogy húsz év alatt soha nem jutott ilyesmi eszébe egyik hatalmon lévő politikusunknak sem, csak most, két héttel a választások előtt” – furcsállotta Komoróczy György. A Székelyudvarhelyen élő nyelvész családját 1949-ben lakoltatták ki domahidai otthonából. Az ezelőtt hét évvel indított kártérítési folyamat a lebontott gazdasági épületekre a mai napig is egy helyben topog. „A polgármesteri hivatal és a Szatmár megyei prefektúra azóta is pingpongozik a dossziénkkal. Az RMDSZ-es alprefektus pedig válaszra sem méltatja beadványainkat. Ezek után miként higgyek a szövetség jelöltjeinek jó szándékában?” – tette fel a költői kérdést a Krónikának nyilatkozó Komoróczy György.