A kis települések közlekedési gondjait oldja meg a falugondnoki szolgálat.
A községközpontoktól távol eső kis falvak, tanyák súlyos gondja a közlekedés: a helybélieknek gyakran kilométereket kell gyalogolniuk a városban lévő szakorvosi rendelőkig, a postáig, vagy az iskoláig. Ezen próbál segíteni az utóbbi években Erdélyben is beindult falugondnoki szolgálat. A Magyarországon immár közel tizenöt éve sikeresen működő rendszert a Kárpátok Szociális Alapítvány segítségével honosították meg 2003 decemberében Hargita megyében a Gyergyóalfaluhoz tartozó Borzonton, illetve a Gyimesközéplokhoz tartozó Háromkúton.
A két falugondnokot, György Szabolcsot és Nagy Erzsébetet akkoriban egy-egy személyszállító kisbusszal, illetve a könnyebb kapcsolattartás végett egy-egy maroktelefonnal láttak el. A szolgáltatás 2004. január elsejétől indult be, a két falugondnok azóta több ezer kilométert tett meg a távol eső falvak és a községközpont, illetve Gyergyószentmiklós városa között. Segítenek az ügyintézni a különféle hivatalokban, betegeket szállítanak az orvoshoz, viszik-hozzák a más helységben tanuló diákokat, bevásárolnak az időseknek. Az elmúlt két év alatt magyarországi tanfolyamon vettek részt, ahol igyekeztek a falugondnokság minden csínját-bínját elsajátítani.
Nem fogad el többet egy süteménynél
A borzonti falugondnokot, György Szabolcsot falujáró körútjára kísértük el. Aznapi legfontosabb feladata a cukorbetegek inzulininjekciójának kiváltása és házhoz szállítása volt. Az injekciót csak a városi gyógyszertárakban lehet kiváltani, ám György Szabolcsnak ez könnyen megy: ismerősként köszöntik a gyógyszerészek, pillanatok alatt paksamétányi orvossággal a kezében ül be a kisbuszba. Irány Borzont, ahol „várják a betegek a gyógyszert”. Gyergyószentmiklóson, a vasúti sorompón túl egy várakozó csoport mellett lefékez, és kedélyesen tessékeli be utasait az autóba: „Jöjjenek, mert a kapuig viszek mindenkit.” „Isten tartson meg Szabolcs, tudtuk, ha megvárunk a sorompónál, te hazaviszel” – cihelődik fel méretes csomagjaival az autóra egy idősebb asszonyság.
A faluban valóban megáll valamennyi utas kapujánál, aztán irány a faluvégi utcácska, ahol Benke László várja az inzulininjekciót. Benkééknél csak a háziasszonyt, Erzsike nénit találjuk otthon; kiderül, Laci bácsi aznap jobban érezte magát, és átment segíteni a szomszédba. Az idős asszony fánkkal kínálja az érkezőket, kávét is főzne, de a falugondnok visszautasítja. „Egyszer sem ül le, mindig siet és egy süteménynél többet soha nem fogad el” – méltatlankodik Erzsike néni. Közben azt is elmondja, hogy mióta létezik a falugondnoki szolgálat, nem kell aggódnia, amikor férje vizsgálatra megy a szakorvoshoz. „Mindig féltem, aggódom, hogy összeesik az utcán, vagy elüti egy autó, mert már gyengén lát” – magyarázza Erzsike néni.
A gondnok ismeri a hivatali kiskapukat is
Utunk során még néhány csomag inzulin gazdára talál, majd betérünk az ágyban fekvő Baricz János portájára. János bácsit még októberben ütötte el egy autó, koponyasérülést, több törést és belső vérzést szenvedett, december elején tért haza a marosvásárhelyi baleseti sebészetről. „Hajszálon múlott az életem, az orvosok semigen bíztak abban, hogy életben maradok” – magyarázta a lábadozó beteg, s közben György Szabolccsal megbeszéli, mikor kell vizsgálatra vinnie a vásárhelyi klinikára. Miközben a városból hozott fél kilónyi paprika is rendeltetési helyére jut, szöveges üzenet érkezik a gondnok telefonjára. Távoli városban tanuló, helybéli diák üzeni, nagy csomagokkal érkezik az esti gyorsvonattal, és arra kéri a falugondnokot, hogy várja a gyergyószentmiklósi vasútállomáson.
Miközben a város felé tartunk az újabb megbízást teljesíteni, a mindig mosolygós fiatalember azt is elmondja, hogy falugondnokként a Caritas alkalmazottja, ám fizetését a helyi önkormányzat állja. Az autó szervizelési és javítási költségeit a Kárpátok Szociális Alapítvány fedezi, az üzemanyag árát pedig a megyei önkormányzat finanszírozza. „Érdekes, változatos a munkám. Addig volt gondom, amíg mindenhol megismertek, amíg felfedeztem a hivatali kiskapukat” – összegezi György Szabolcs két év tapasztalatát.
Nagy Erzsébet tizenhárom éve segíti falustársait
A háromkúti Nagy Erzsébet a falugondnoki szolgálat hivatalos beindítása előtt is segítette falustársait. „Barth Ottó plébános kért fel még 1993-ban, hogy segítsem a helybélieket” – számol be a háromkútiak Erzsikéje. Hozzáteszi, kezdetben a Caritas önkénteseként, majd 1994-től szociális munkásként, a segélyszervezet alkalmazottjaként végzi munkáját. Nagy Erzsébet kilenc éven át saját autójával hozta-vitte az iskolásokat, a betegeket, a rászorulókat, emellett bevásárolt, hivatalos ügyeket intézett. A falugondnoki szolgálat beindítása óta nagyobb járművet kell vezetnie, és saját autóját már csupán magáncélokra használja. A borzonti falugondnokétól annyiban tér el munkája, hogy hosszabb távolságot kell megtennie a közigazgatási központig, Gyimesközéplokig, és a 40 kilométerre lévő Gyergyószentmiklósig, ahová iskolába szállítja a gyermekeket, illetve orvoshoz a betegeket.
J. A.
„Kezeiteket le ne eresszétek”
„Ti azért bátorságosak legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, mert a Ti munkátoknak jutalma van” – szól a bibliai idézet a magyarországi falugondnoki hálózat honlapján. Erdélyben először 1993-ban, az Erdélyi Falufejlesztő Társaság megalakulásakor merült fel a falugondnoki szolgálat meghonosításának kérdése. Az ötletet csupán tíz évvel később sikerült megvalósítani, azóta újabb települések csatlakoztak a szolgálathoz. Jelenleg a két Hargita megyei településen kívül a Bihar megyei Hegyközkovácsiban, a Fehér megyei Torockón és a Maros megyei Szentgericén tevékenykedik falugondnok.