Falunapok egy kaptafára

„Akár ki is lehetne cserélni a település nevét egy-egy falunapi program címében, annyira egy kaptafára készülnek ezek a műsortervek, hogy senki észre sem venné” – fejtette ki véleményét a Krónikának Danguly Ervin, a Gyergyói-medencében 1997-ben úttörőnek számító első falunap, a Szárhegyi Napok főszervezője. Amint arról immár több mint tíz éve rendszeresen beszámolunk, a Gyergyói-medencében a pünkösdi búcsú után kezdődnek a falunapi rendezvénysorozatok a gyergyóalfalviak Szentháromság-búcsúja köré szerveződő közösségi ünnepével, aztán szinte minden hétvégén valamelyik település ünnepel.

A sorozatot rendszerint a gyergyószárhegyiek zárják a Nagyboldogasszony-napi búcsú alkalmával sorra kerülő rendezvényekkel. Újabban már a kisebb környékbeli falvak – Güdüc, Tekerőpatak vagy Borzont – ünnepét is megszervezik. A két, de alkalmanként akár öt-hat napig is elhúzódó programok alig térnek el egymástól: általában némi hagyományőrzésre, egy-két kiállításra, könyvbemutatókra, szórakoztató előadásokra, sporteseményekre vagy mókás vetélkedőkre lehet számítani.

Az utolsó est fénypontját rendszerint egy anyaországi, a zenei piacról rég letűnt együttes fellépése képezi, a sztár fellépése előtt pedig esetenként egy helyi amatőr előzenekar is lehetőséget kap. Természetesen eközben folyik a sör, a bor és a házipálinka, száll a frissen sült miccs-, flekken-, vagy kolbászillat, mindehhez pedig háttérdekorációként szolgálnak a bóvliárusok vagy jobb esetben a kézművessátrak. Mint minden évben, utcabálra, táncházra és diszkóra, a végén pedig tűzijátékra is lehet számítani.

Közösségformáló ünnep?

Ha az első falunapi rendezvények idején sokan ódzkodtak az ilyen jellegű ünnepségektől – hiszen a székely ember évszázadok óta ahhoz szokott, hogy a rövid nyári „dologidőben” a földjét műveli –, mára már megszűnt minden ősi zsigerből feltörekvő ellenszegülés. A falu apraja-nagyja kint van a sportpályán vagy a vásártéren kialakított ünnepi „porondon”, sörözgetve, beszélgetve várják a szabadtéri színpadon soron következő előadást. Ilyenkor az egymásra „merkelő” szomszédok is elfelejtik a haragot, egy köszönés, egy koccintás erejéig. Az esti koncerten a színpad előtt csápoló kopaszodó és őszülő negyven-ötvenes generációt szemlátomást iróniával és cinizmussal szemlélő, valamelyik nagyvárosból hazatért egyetemisták rendszerint amiatt méltatlankodnak, hogy a szervezők sosem hívnak meg egy aktuális sztárzenekart a nagypapakorú, megkopott énekesek helyett. Közben fogy a miccs és folyik le a torkokon a sör, a térre kivonult lacikonyhák bevétele egyre gyarapodik.

Búcsú és dísztanácsülés

Gyergyóremetét leszámítva valamennyi gyergyói-medencei községben a falunapi ünnepségek az egyetlen, mélyen a hagyományokba gyökeredző eseményhez, a búcsúhoz kötődnek. Az ünneplések sorát Gyergyóalfalu kezdi júniusban, mindjárt a csíksomlyói búcsú után a Szentháromság tiszteletére szervezett búcsúval, ezt Gyergyóditró követi a Jézus Szent Szíve búcsújával, aztán június végén Gyergyócsomafalván gyülekeznek a keresztalják Szent Péter és Pál apostolok búcsúja alkalmából. Július elején Gyergyóújfalu kezd a Sarlós Boldogasszony búcsúja köré szervezett faluünneppel, július közepén Gyergyóremete búcsú nélküli ünnepe következik, de egy ünnepi szentmisét itt is mindig celebrál a plébános.

A sort pedig a falunapi ünnepségek „hagyományalapítói”, a gyergyószárhegyiek zárják a Nagyboldogasszony búcsúja alkalmával tartott többnapos rendezvénnyel. Erre szerveződött rá újabban a gyergyószentmiklósi Kokojza Fesztivál, ami a régebbi Gyergyói Nyári Napok jogutódja kíván lenni. A szervezők szerint új tartalommal kívánták megtölteni a régi, unalmassá, egyhangúvá vált rendezvényt, ezért került középpontba a vidéken kokojzaként ismert áfonya. Az idei, első alkalommal megszervezett áfonyafesztiválon viszont mindössze egy standon volt jelen az ízletes gyümölcs különféle házi készítmények formájában, a vállalkozó pedig szívesen részletezte az érdeklődőknek a kokojza egyébként is ismert felhasználási módozatait.

Az ünneplés részeként több településen is dísztanácsülést tartanak zárt körben, ezekre rendszerint a testvértelepülések küldöttjeit, illetve a díszpolgári címre érdemesülteket és családtagjaikat hívják meg. A gyergyóremetei szabadtéri dísztanácsülés azonban másképp zajlik, a díszpolgári és Pro Remete díj átadását követően Laczkó Albert Elemér polgármester beszámol az elmúlt év jelentősebb, a teljes közösséget érintő megvalósításairól. Ilyenkor szokták kitüntetni Tiszta udvar, rendes ház címmel a legtakarosabb porta tulajdonosait, de díjazzák a kimagasló teljesítményt nyújtó pedagógusokat és a jól tanuló diákokat is. Különlegességnek számít még a gyergyócsomafalvi önkormányzat ötlete is, amely a faluünnep keretében a település valamennyi 18 évet betöltött fiataljának községpolgári címet adományozott.

Értékek, hagyományok, minőség

A falunapi ünnepségeket meghonosító gyergyószárhegyiek kínosan vigyáznak a minőségre, rendezvényük programját rendszerint úgy állítják össze, hogy abban nagy teret biztosítsanak a hagyományőrzésnek, a népi kultúra foszlányokban még mindig jelen lévő maradványainak. Az esti bulikra – egy-két kivétellel – általában olyan magyarországi zenekarokat, illetve előadóművészeket hívnak meg, akik nem csupán a 70-es vagy 80-as években voltak relevánsak. „Talán kissé jobban kiaknázhatnák a táj, a Lázár-kastély és művésztábor nyújtotta lehetőséget” – állapította meg egy külföldről, falunapokra rendszeresen hazajáró szárhegyi, kifejtve, hogy el tudna képzelni akár művészeti műhelymunkákat is a program keretében. Gyergyóalfaluban rendkívül aktív hagyományőrző csoport tevékenykedik, nekik köszönhetően jött létre a Fölszállott a páva, a gyergyói-medencei kisiskolások vetélkedője, amely a falunapi programok egyik legtartalmasabb rendezvényének számít.

A község közel ötven olyan képzőművésszel büszkélkedik, akik itt tették meg az első lépéseiket, népszerűsítésükre a falunapi program keretében mindössze alkalmanként egy-egy tárlatra futja. Gyergyócsomafalván szinte minden évben szerveznek valamilyen favágóversenyt, azonban még soha nem szerveztek az ácsmestereiről híres községben egy igazi, ácsoknak szóló vetélkedőt, és mintha arról is megfeledkeztek volna, hogy szinte minden kútból ásványvíz bugyog. Gyergyóditró erőssége a fiataloknak szervezett, több napig tartó Légy ott! kupa nevű mókás vetélkedő, ha csapatokat hívnának a környező településekről, és egy-egy próbatételt kiemelnének, talán a kívülállók számára is vonzó lenne.

Gyergyóújfalu mintha az útkeresés fázisában toporogna, de idén például sikerült szervezniük egy nívós állatkiállítást, illetve olyan, gyerekeknek szóló kézműves-foglalkoztatást, amit a felnőttek is irigykedve szemléltek. „Gyergyóremetén nagyon jól ráéreztek a táj, a hely adta hagyományos értékek bemutatására, amikor első ízben megszervezték a tutajos vetélkedőt” – vélekedett Danguly Ervin szárhegyi programszervező, aki szerint a falunapok egyhangúságát azzal lehetne megtörni, ha minden településen arra erősítenének rá, aminek a községben mélyen gyökeredző hagyománya van, illetve amilyen tevékenységre kiváló embereik vannak. A művelődésszervező szerint a ƒ„másodvirágzásukat” élő együttesek helyett lehetne hívni akár mostani sztárzenekarokat is, igaz, több utánajárással, időben elkezdett szervezéssel.