Európai intő ciánügyben

Precedensértékű ítélet született Strasbourgban a 2000. január 30-án Nagybányán történt ipari baleset kapcsán. Az Európai Emberjogi Bíróság elmarasztalta Romániát amiatt, hogy nem tett meg mindent a tiszai ciánszennyezés bekövetkeztének megakadályozása érdekében, ezáltal pedig veszélybe sodorta a máramarosi megyeszékhelyen működő színesfém-feldolgozó vállalat közvetlen közelében élő polgárok életét. A strasbourgi bíróságon Vasile Tătar és fia, Paul indított pert Románia ellen, és keresetében a két nagybányai lakos azt állította: a lakhelyüktől mindössze száz méterre működő ipari vállalat által alkalmazott ciántechnológia veszélybe sodorta az életüket. A felperesek sérelmezték, hogy a román hatóságok egyetlenegy felmérést vagy tanulmányt sem végeztek az arany- és ezüstbányában zajló termelésnek a környezetre és a lakosságra kifejtett hatásáról, illetve ennek megelőzéséről, továbbá azt állították: Paul Tătar asztmás megbetegedése a kilenc évvel ezelőtti ciánkatasztrófa nyomán jelentősen súlyosbodott. Éppen ezért a nagybányai apa és fia 146 ezer eurós anyagi, valamint 50 ezer eurós erkölcsi kártérítést követelt a román államtól egészségük károsodása miatt.

Sérült a magánélet joga

Kedden kihirdetett ítéletében az emberjogi bíróság megállapította: Románia megsértette a felpereseknek a háborítatlan magánélethez való jogát, ezáltal az állam áthágta az Európai Emberjogi Konvenció 8. paragrafusát, amely többek között az egészséges környezethez fűződő jogot is szavatolja. Strasbourg egyúttal arra a következtetésre jutott, hogy a román hatóságok nem támasztottak olyan feltételeket a nagybányai üzem számára, amelyek révén elkerülhető lett volna a környezet és az emberi szervezet károsodása, sőt mi több a tiszai szennyezés után sem korlátozták a színesfém-feldolgozást, noha komoly aggályok merültek fel a technológia biztonságát illetően. A bíróság mindemellett – az Egészségügyi Világszervezet tanulmányára hivatkozva – nem talált ok-okozati viszonyt Paul Tătar légúti megbetegedése és a nátriumcianidos ipari technológia alkalmazása között, ezért sem anyagi, sem erkölcsi kártérítést nem ítélt meg a felpereseknek, a román államot viszont 6200 eurós perköltség megtérítésére kötelezte. „Megelégedéssel tölt el a strasbourgi ítélet, hiszen bizonyosságot nyert, hogy a román hatóságok fittyet hánytak a polgárok érdekeire, amikor lakóterük közvetlen közelében engedélyezték egy meddőhányó működését. Remélem, a történtekből okulva a jövőben jobban figyelnek a környezet óvására” – kommentálta az ítéletet az önmagát meggyőződéses ökológusnak nevező Vasile Tătar.

Magyarország eleshet a kártérítéstől

Miközben Strasbourg már elmarasztalta Romániát, a magyar államnak még mindig nem sikerült végső győzelmet aratnia a tiszai ciánkatasztrófa miatt indított per során. Magyarország nem sokkal azután perelte be a Nagybányán akkoriban Aurul Rt. néven, a román állam résztulajdonában működő vállalatot, hogy a bozintai zagytározón keletkezett gátszakadás nyomán százezer tonna, ciánt tartalmazó zagy ömlött a Zazaron és a Láposon keresztül a Tiszába, példátlan pusztítást végezve a folyó élővilágában. A budapesti Fővárosi Bíróság 2006-ban az időközben Transgolddá keresztelt vállalatot tette felelőssé a katasztrófáért, a magyar állam által követelt 28,5 millió dolláros kártérítés ügyében azonban a mai napig nem született ítélet. Ennek oka, hogy az Aurulhoz hasonlóan az azóta csődeljáráson átesett Transgold sem létezik már, mivel három évvel ezelőtt 16 millió lejért felvásárolta a brit Oxus Gold és a kazahsztáni KazahGold színesfém-feldolgozó, és a vállalat nem is képviselteti magát a budapesti peren.

„Jelenleg újabb tárgyalás kitűzésére várunk, de ha jogerőre emelkedik a Transgold felszámolási eljárása, akkor már nem lesz alperes, így a vállalat megmenekülhet a kártérítés kifizetése alól” – nyilatkozta tegnap a Krónikának Szecskay András, a magyar államot a ciánperben képviselő ügyvéd. Szerinte azonban a jogalap és a felelősség tekintetében Magyarország mindenképp erkölcsi győzelmet aratott azáltal, hogy megállapítást nyert a nagybányai üzemnek a ciánkatasztrófa miatti felelőssége, és mindezt a román környezetvédelmi hatóságoknak feltétlenül figyelembe kell venniük, amikor a gyár újraindítását mérlegelik, mivel őket is felelősség terheli a biztonsági intézkedések foganatosításáért. Csakhogy a jelenleg már teljes egészében a kazahsztániak birtokában lévő, Romaltyn Mining Rt.-ként fungáló létesítményben – amelyért újabban az orosz Polyus Gold aranykitermelő mamutvállalat érdeklődik – jó ideje nem folyik termelés. A román környezetvédelmi minisztérium ugyanis az integrált környezetvédelmi jóváhagyás hiányában 2007 végén bevonta a cég működési engedélyét, mivel nem teljesítette az Európai Uniónak az integrált szennyezésmegelőzésre és -csökkentésre vonatkozó irányelveit.