Emléktáblát avatott lelkipásztorai tiszteletére az Arad-belvárosi református gyülekezet

Az emléktáblán szereplő lelkipásztorok közül Vékony Zsolt Csécsi Imre nevét emelte ki:

A református gyülekezet működését 1829-től számítják. „Kezdetben nagyon kis közösség volt, Kisperegről vagy Gyorokról jártak ide a lelkészek, de odáig fejlődött a gyülekezet, hogy 1847-re templomot tudott építeni, egy nehéz időszakban, a forradalom küszöbén. A szabadságharc idején a templom kórházként is működött. Egyszerű, kétkezi munkások alkották a gyülekezetet, mégis gyarapodni tudtak, és ahogy gyarapodtak, mindinkább elfogadottabbakká váltak Aradon a reformátusok. Tulajdonképpen annak köszönhetően, hogy felvállalták a hitüket, a közösségüket, és fontosnak tartották, hogy templomot építsenek” – fogalmazott Vékony Zsolt.

„Sokan azt mondják, hogy kiöregedő gyülekezet, amivel nem lehet vitatkozni, mert a nagyvárosokban ez a jellemző a központi gyülekezetekre. Viszont nagyon sok a tennivaló, és nagyon sokféleképpen lehet szolgálni az idősek felé. Sok az elmagányosodott idős ember Arad betondzsungelében, és a holland testvérgyülekezetünk segítségével nekik szeretetcsomagokat állítunk össze, de a hajléktalanmissziót is újra tervezzük elindítani. Be kell vonni a fiatalokat, itt van közel a Csiky Gergely Főgimnázium, és a jövőben el tudok képzelni egy mélyebb kapcsolatot az iskolával” – sorolta a teendőket a lelkipásztor.

Vékony Zsolt szerint a gyülekezetben vannak vegyes házasságok, és nem csak etnikai-nyelvi vegyességek, hanem különböző felekezetűek alkotnak egy-egy családot. „Sokan ezt hátránynak tekintik, de én előnyt látok benne, mert nagyon sok mindent át lehet venni a másik felekezet értékeiből, hagyományából, örökségéből. A templomba járó hívek ragaszkodnak a református identitásukhoz, de ugyanakkor nyitottak is mások felé. Vannak közös alkalmak a katolikusokkal, és úgy vélem, hogy mind a papság, mind a hívek szintjén jó a kapcsolat a magyar egyházak között, mert elvégre ugyanannak az Istennek szolgálunk, különböző módon és formában, de ugyanazt az ügyet szolgáljuk” – mondta.

A reformáció emléknapja: október 31.

A hagyomány szerint Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes 1517. október 31-én Wittenbergben kiszögezte a vártemplom kapujára 95 pontból álló vitairatát, amelyben közhírré tette saját álláspontját, hitet téve az egyedül hit általi üdvözülés tana mellett, és elítélve a búcsúcédulák (feloldozó levelek) árusítását. A kitűzés időpontján és tényén a tudósok évszázadokig vitatkoztak, végül is ezt az 507 évvel ezelőtti dátumot ismerték el a reformáció, vagy hitújítás kezdeteként. Ebből az alkalomból csütörtökön 10 órától az Arad-belvárosi református templomban az aradi református gyülekezetek és az aradi evangélikus-lutheránus gyülekezet közösen ünnepel, igét hirdet majd Jakab István evangélikus lelkipásztor.

„Az Isten mindenkor erre hívta az övéit és azokat is, akik, távol kerültek, hogy közeledjenek hozzá, keressék őt, hiszen az Isten erre vágyik, hogy metaláljuk, megismerjük őt. Ebben használ mindannyiunkat, akik hazatértünk hozzá vagy épp keresők vagyunk, hogy másokat is megszólítsunk és bátorítsunk arra, hogy tegyenek konkrét lépéseket az Úr felé” – fogalmazta meg a reformáció emléknapjának üzenetét Bíró Botond református lelkipásztor.