Egyre bonyolultabb a „pártsziget” ügye

A fürdőző közönség előtt mind a mai napig lezárt szigetet a kommunista diktatúra éveiben kizárólag a hatalom kiváltságosai látogathatták, jelenleg pedig egy őrző-védő szolgálat emberei óvják. Viorel Bubãu marosszentannai polgármester elmondta, hogy a községháza emberei többször is próbálták szemügyre venni a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék által nekik ítélt szigetet, azonban a fegyveres őrök nem tették lehetővé „partra szállásukat”. „Mi civilizált módon próbáltuk megoldani a sziget birtokbavételét – nyilatkozta Bubãu. – A vízügyi igazgatóság nemcsak hogy nem enged be a szigetre, de még csak nem is válaszol a leveleinkre. A következő lépés az lesz, hogy végrehajtóhoz fordulunk.”
A szentannai polgármesteri hivatal alapfokon már 2004-ben megnyerte a földnyelv fölötti tulajdonjogot, a március 16-án Bukarestben hozott döntés pedig jogerőre emelte a Maros megyei törvényszék ítéletét. „Én csak annyit mondok, hogy bárki ellen, aki megakadályozza az ítélet végrehajtását, bűnügyi feljelentést teszek” – jelentette ki a jogászvégzettséggel rendelkező marosszentannai polgármester. Bubãu szerint elfogadhatatlan Ciprian Dobre prefektus kijelentése, miszerint a pártsziget nem tartozhat Szentannához, mert „ő úgy tudja”, hogy mindig is Marosvásárhelyé volt. „Így egy piaci kofa fogalmaz. Dobrénak azt kellett volna mondania, hogy létezik egy végleges bírósági ítélet, azt – ha tetszik, ha nem – végre kell hajtani” – szögezte le Viorel Bubãu, aki szerint a hatalom immár két éve nyílt háborút folytat ellene.
Ugyanakkor Bárczy Győző marosvásárhelyi alpolgármester – aki Dobréhoz és Bubãuhoz hasonlóan szintén jogászvégzettséggel rendelkezik – egy régi telekkönyvi kivonattal azt próbálta bizonyítani, hogy a sziget a megyeszékhelyhez tartozik.
A jelenlegi okiratok szerint viszont nemcsak az nem biztos, hogy kié lehet a sziget, de az is rejtély, hogy egyáltalán kitől vették el. Az idősebb vásárhelyiek még jól emlékeznek arra a szigeti csónakházra, mely a Bolyai Farkas Kollégium tulajdonát képezte. A protestáns egyház szerint a szigetet a Bolyai elődjétől, a Református Kollégiumtól államosították. Lakatos Péter, a református egyház restitúciós ügyeivel megbízott lelkipásztor lapunknak bemutatta azt a telekkönyvmásolatot, melyből kiderül, hogy a sziget valamikor a reformátusoké volt.
A Viorel Bubãu által bemutatott 1405-ös számot viselő telekkönyvi másolat szerint viszont a földrész a katolikusoké volt, fele-fele arányban megosztva a Ferenc-rendiek és a minoriták között. A Krónika kérdésére, miszerint állítólagos tulajdonosként hajlandó-e visszaszolgáltatni az egyháznak a szigetet, Bubãu előbb kitért a válasz elől. „Ha az egyház a 247-es törvény értelmében vissza akarja szerezni a földjeit, akkor a marosszentannai polgármesteri hivatalba kellett volna letennie a kérését. Ez nem történt meg” – mondta Bubãu. Felvetésünkre, miszerint az egyház akkor sem késett el, ha a vásárhelyi vagy a megyei hatóságoknál iktatta a kérését, a szentannai polgármester annyit mondott, hogy „a törvényt mindenkinek be kell tartania”. Viorel Bubãu azonban kizártnak tartja, hogy valamelyik rend bizonyítani tudná jogfolytonosságát. Éppen ezért az önkormányzatban megszavaztatta, hogy a szigetet birtokba veszi, szakemberekkel felbecsülteti és áruba bocsátja. „A helyi tanács a múlt héten megerősítette korábbi döntését, és nem hajlandó a prefektus kedvéért visszavonni azt” – szögezte le a Vásárhellyel határos község polgármestere.