Bíróság elé kerül a kolozsvári Dsida Jenő utca megváltoztatásának ügye

Kicsoda, Picasso? Hát bennünket megáldottak ezekkel a csodabogarakkal! De legalább megszabadultunk az eddigitől – hangzik a kolozsvári asszony félig felháborodott, félig elégedett reakciója, amikor közöljük, kinek a nevét kapja ezentúl az utcája. Cristina Corcheş nem köntörfalaz: bizony nem sokat tud a spanyol festőművészről, az utca eddigi névadója, Dsida Jenő kiejtésébe viszont román szomszédaihoz hasonlóan neki is beletört a nyelve. „Nemhogy mi, a gyerekeink se tudják kiejteni, csak a magyarok. Na köszönöm, drága, hogy elmondta, de most szaladok, mert odaég az ételem” – menti ki magát az idős hölgy, amiért nincs ideje hosszasabban társalogni.

Felkaptatunk a következő épületig a kincses város legmagasabban fekvő városrészében, a Hajnal negyedben elhelyezkedő, mindössze tíz, szerényebb luxusvillának is beillő családi és két tömbházból álló, aszfaltozatlan utcában. Cătărigné ugyancsak tőlünk értesül arról, hogy a lakók beadványa nyomán a városi képviselő-testület megváltoztatta az utca nevét. Kerek perec elmondja: elege lett már abból, hogy olyan személyiségről elkeresztelt utcában kénytelen élni, akinek vezetékneve szinte azonos az AIDS román betűszójával, a SIDA-val.

„A múltkor is rámripakodott a városháza adóügyi osztályának pénztárosa, amikor kibetűztem neki a lakcímemet, hogy ne űzzek gúnyt belőle, betegségről nem neveztek el utcát Kolozsváron. Holott éppenséggel velünk járatják a bolondját egyesek évek óta” – méltatlankodik a fiatalasszony, elpanaszolva: nemrég egy taxitársaság diszpécsere vágta a fejéhez, hogy holmi „Sida Zseno” utcába ő nem küld bérautót.

Veszélyes precedens

A kincses városi tanács két héttel ezelőtti ülésén vitatta meg a Dsida Jenő utca lakóinak névváltoztató kezdeményezését, amelyet az érintett polgárok valóban az AIDS román megnevezésével való hasonlatossággal indokoltak. A mandátumát február óta betöltő Sorin Apostu polgármester által előterjesztett határozattervezetre a 27 fős tanács öt magyar képviselője előbb se köpni, se nyelni nem tudott. Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos azzal a mentő ötlettel állt elő: amennyiben a névváltoztatásra sor kerül, az utca szintén magyar személyiség – az ugyancsak kolozsvári Szabédi László költő – nevét viselje. Noha a demokrata-liberális polgármester rábólintott a javaslatra, a többséget alkotó román képviselők – nem tudni, milyen érvek alapján – mégis Pablo Picassót pécézték ki.

Csoma Botond tanácsos szerint kommunikációs zavar, és nem a polgármester rosszindulata húzódik meg a háttérben: szerinte Apostu azért bólintott rá a névváltoztatásba, mert az RMDSZ-frakció (információhiányból) nem szavazott meg egy, az elöljáró számára fontos határozattervezetet. Az utcanév-változtatás ténye és indoka felháborodást váltott ki a kincses város magyarsága körében, akik közül sokan úgy vélik: a kulturálatlan gesztussal a román városvezetés egyúttal az 1938-ban, 31 évesen elhunyt erdélyi magyar költő emlékéből is gúnyt űzött. Arról nem beszélve, hogy a Nagycsütörtök és a Hulló hajszálak elégiája költemények szerzője a világirodalom remekei mellett olyan román költők verseit ültette magyarra, mint Mihai Eminescu, Vasile Alecsandri vagy Tudor Arghezi.

És végeredményben ugyan ki érdemelné meg jobban Dsidánál, hogy utca viselje a nevét abban a városban, ahol szerkesztőként, íróként és költőként 13 éven keresztül alkotott, és aki a Házsongárdi temetőben nyugszik? Csakhogy a kolozsvári városházán ma is elevenen él a 2004-ben megbukott szélsőségesen nacionalista polgármester, Gheorghe Funar szelleme, amely csírájában irtani próbálta a magyar kultúra jegyeit. Utódja, Sorin Apostu a minap arra hivatkozva utasította el, hogy a román, angol és francia mellett magyar nyelvű tájékoztató feliratok is kerüljenek a város történelmi műemlékeire, miszerint a magyar „nem világnyelv”.

Tusványoson tartott előadásában különben Markó Béla többek között a kolozsvári magyar utcanévvel szembeni bánásmóddal példázta az erdélyi magyarok jogfosztottságát, sőt az RMDSZ elnöke szóvá tette azt is, hogy az ügyben „nem volt elég nagy” a felháborodás. Molnos Lajos önkormányzati képviselő abszurdnak és veszélyes precedensnek tartja a történteket, amely mögött Sorin Apostu rosszindulatát sejti, és amely szerinte igenis szakítópróbája az RMDSZ és a demokrata-liberálisok városi koalíciójának. A tanács muvelődési, oktatásügyi és kisebbségügyi bizottságának tagját annak ellenére sem tájékoztatták előre a névváltoztatásról, hogy eddig ez a testület tett javaslatokat utcanevekre. Szerinte a magyar utcanevek „kényelmetlenségére” hivatkozó román lakosok érvelése már csak azért sem áll meg a lábán, mivel Kolozsvár utcáit nem csak román személyiségekről nevezték el.

Molnos lapunknak elmondta: a történtek nyomán immár a Móricz Zsigmond utca román lakói is előálltak, hogy nem képesek leírni és kiejteni a magyar író nevét. „Érdekes, hogy a Clemenceau utcai polgárok nem szembesülnek ezzel a nehézséggel” – jegyezte meg a képviselő, akitől megtudtuk: formai okokra hivatkozva a közigazgatási bíróságon megtámadja a határozatot. Sem a Dsida utcanév törlése, sem a Picassóról való elkeresztelés nem rendelkezik ugyanis a Kolozs megyei utcanév-jóváhagyó bizottság beleegyezésével, másrészt a dokumentáció szerint a Hajnal negyedi utca lakosai közül mindössze négyen írták alá a névváltoztatási kezdeményezést.

Molnos arra is felhívja a figyelmet, hogy még a Funar-korszakban is létezett hallgatólagos egyezség a kolozsvári tanácsban, miszerint történelmi magyar személyiségek nevére keresztelik át a kommunista ideológia jegyeit őrző magyar utcaneveket. A Dsida utca lakóinak története kapcsán különben egy román hírportál munkatársa azt firtatta: ezek után vajon miként néznek a városatyák Daniel Buda, Kolozsvár demokrata parlamenti képviselője szemébe, akinek családneve románul vécét jelent.

Lapunk megkeresésére a honatya bevallotta: neve miatt bizony számtalanszor élt át kellemetlen pillanatokat, sokan ironizáltak a neve fölött, ezeket azonban igyekszik az élcelődők műveletlenségére fogni. „Higgye el, a parlamentben és az önkormányzatokban egyaránt nagyon nehéz valamennyi polgár számára kielégítő megoldást találni. Minden tiszteletem a magyar költoé, viszont meg kell érteni a lakosok igényeivel szembesülő polgármesteri hivatal álláspontját is. Szerintem meg lehet találni a módját annak, hogy a nevét a romániai magyar irodalomba beírt Dsida Jenő emlékét méltóan ápoljuk Kolozsváron” – nyilatkozta a Krónikának Daniel Buda.

Patikamérlegen osztogatják

A tények egyébként arról árulkodnak, hogy a városvezetés patikamérlegen osztogatja a magyar utcaneveket. Molnos szerint a 310 ezer lakosú Kolozsvár mintegy 900 utcája közül csupán 60-70-nek van magyar neve (ebből 37-et az elmúlt években az ő kezdeményezésére kereszteltek el), holott arányszámát tekintve a lakosság 19 százalékát alkotó magyar közösség legalább 150-et megérdemelne. Asztalos Lajos helytörténész úgy tudja, a 909 kolozsvári közterületnévből – utca, út, sétány, tér – 35 viseli magyar személyiség nevét, ami – 3,85 százalékos arányt jelent –, a belvárosban például mindössze három (Bolyai, Arany János, Kovács Dezső).

A Kovács Dezső utcában történetesen egyetlen ház áll, de azon sincs ilyen nevű házszám. Asztalos lapunknak elmondta: nemcsak magyar személyiségekről kellene utcákat elkeresztelni, hanem vissza kellene adni Kolozsvár évszázados múltú „beszélő” neveit is. Ezek közül mintegy százat még 1899-ben keresztelt át a város akkori vezetősége, a Kolozsváron letelepedett magyar értelmiségiek ugyanis sehogy sem tudták megszokni az őshonosok által használt Alsó- és Felsőszél vagy Belső Magyar és Külső Magyar utcákat.

A kolozsvári helynevek magyartalanítása 1945-től folyamatosan tart, és noha a második világháború után számos, magyar személyiséghez kötődő utcanév megmaradt, ezektől a kommunizmus idején szisztematikusan megfosztotta a közösséget a román hatalom. Hol ilyen, hol olyan „érvekkel”. A hetvenes években a Kalányos utcát azért találták sértőnek, mert ott már senki sem foglalkozott kanálfaragással, Kossuth Lajos neve a kormányzó „romángyilkos” mivolta miatt került le, amelyet követett a Bethlené, Báthoryé, Vörösmartyé és Jókaié – egy hullámban mintegy 150 magyar helynév.

„Ez a folyamat az 1989-es rendszerváltás után sem torpant meg. Húsz évvel ezelőtt a város akkori román polgármestere azzal az indokkal változtatta meg a Petőfi utca nevét, hogy a költő szerinte románellenes verseket írt, Rákóczi Ferenc esetében pedig elegendőnek bizonyult, hogy sohasem hallott a fejedelemről” – idézi fel a Kolozsvár ezeréves történetét, helynév- és településtörténeti adattárát hiánypótló kötetben feldolgozó Asztalos Lajos. A megszüntetéséig a helyi önkormányzat utcanévadó bizottságában is tevékenykedő helytörténész szerint többek között Dsida nevének vesszőfutása is indokolja, hogy a román diákok számára kötelezővé kellene tenni a magyar nyelv és irodalom legalább heti egy órában történő oktatását.