„Építeni kell, tehát építeni fogunk” – Leleplezték Erdély első egész alakos Kós Károly-szobrát

Elevenné váló mozdíthatatlanság

Kerékgyártó Zsolt lelkipásztor ünnepi beszédében Kós Károly leszármazottait köszöntötte és a szoborállítás előzményeit elevenítette fel. Elmondta, pár éve született meg a gondolat, hogy szobrot állítsanak Kós Károlynak, és hálát adott azért, hogy ezt sikerült megvalósítani. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak az emlékmű megvalósulásához külön említve a magyar kormánytól kapott támogatást.

Mile Lajos főkonzul beszédében úgy vélte, hogy a Kós Károly-szobor felavatása nem csak az ünnepélyességet idézi, hanem a mozdulatlanság, a mozdíthatatlanság képzetét is, amit a magyar nyelv a „szoborrá merevedik” szófordulattal ír le. Úgy vélte, el kellene gondolkodni azon, miként tudjuk elevenné tenni egy olyan férfi alakját, akit joggal tarthat példaképnek az utókor.

A szó nem volt elég, tettek kellettek

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszédében rámutatott, hogy a szoborállítással kapcsolatos sok halogatás nem véletlen, oka van annak, hogy a nemzeti összetartozás napjának előestéjét jelölte meg az egyházközség a szobor felavatására. Rámutatott: nincs nagyobb tanítómestere az életünknek, mint Kós Károly. Ha Kós Károly nagyságának a titkát keressük, az abban látható, hogy az általa megteremtett és megépített épületekkel evangélium hirdetett, mutatott rá.

„Kós Károly tudta azt is, mi tetszik nekünk, mi illik hozzánk. A templomot úgy építette mintha otthon lenne, az otthonokat pedig úgy, mintha templomok lennének. Az épületek anyagául mindig a helyit választotta. (…) Kós Károly Kiáltó szavát ma is halljuk, építenünk kell, építeni fogunk tehát új erős várakat a régi Istennek” – mondta beszédében Kató Béla.

Hangsúlyozta, ez a Kós Károly-i üzenet a Nemzeti Összetartozás Napján, és erre figyelmeztet bennünket a templom előtt üldögélő, ujját feltartó szobor is. Az ünnepséget a Makói Ifjúsági Fúvószenekar előadása zárta.