Torner Anna
Fotó: Torner Anna személyes archívuma
Párizs, London, Mexikó, Dél-Amerika, India, Délkelet-Ázsia és Új-Zéland – hosszú kerülőutakon jutott el Torner Anna Marosvásárhelyre, ahol ma a művészeti egyetemmesteris hallgatója, színművészetet és drámaírást tanul. A budapesti születésű, partiumi gyökerekkel rendelkező fiatal számára az utazás nem csupán kaland volt, hanem egy személyes válság feldolgozásának és az önazonosság keresésének terepe is. Torner Anna tapasztalataiból később könyv és színpadi előadás született.
2026. március 14., 15:052026. március 14., 15:05
Torner Anna története jóval azelőtt kezdődött, hogy Marosvásárhelyen színésznek tanult volna. Húszévesen indult útnak Európából, és éveken át utazgatott körbe a nagyvilágban: stoppolva, vadkempingezve, önkénteskedve, gyakran teljesen egyedül. Az út mögött személyes törések és bizonytalanságok álltak, de az évek során egy olyan tapasztalattá alakult, amely nemcsak az életét, hanem az alkotói pályáját is meghatározta.
Torner Anna húszéves volt, amikor még a Pesti Magyar Színiakadémián tanult, egy OKJ-s színészképzésen Budapesten. Akkoriban azonban több olyan magánéleti esemény történt az életében, amely miatt úgy érezte, ki kell lépnie abból a közegből, amelyben addig mozgott. Elvállalt egy munkát Párizsban: egy négyéves kisfiú mellé kerestek au pairt (18–30 év közötti fiatal, aki idegen nyelvi környezetben, egy befogadó családnál él, segít a gyermekfelügyeletben és a könnyű házimunkában) egy évre. A francia főváros azonban végül csak rövid állomás lett: két hét után továbbment Londonba.
Torner Anna Peruban
Fotó: Torner Anna személyes archívuma
Londonban kilenc hónapot töltött. Ekkor még az volt a terve, hogy az au pairkedés után visszatér Magyarországra, és felvételizik a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Az élet azonban más irányba vitte. A szülei válása, a nagyapja halála, valamint az, hogy azelőtt többször is az utolsó fordulóban esett ki az SZFE felvételijén, mind hozzájárultak ahhoz, hogy úgy érezze: egy időre teljesen el kell távolodnia ettől az úttól.
Ezek közül végül több helyre is eljutott, de az út egészen másképp alakult, mint ahogy eredetileg elképzelte.
Londonban megismerkedett egy lengyel lánnyal, aki szintén au pairként dolgozott, és már volt egy egyirányú repülőjegye Mexikóba. A beszélgetésekből hamar közös terv lett: Anna is vett egy jegyet, és csatlakozott hozzá. Egy ideig együtt utaztak, és nagyjából egyéves útra készültek.
Végül három hónapot töltöttek együtt. Mexikóból indultak, majd Dél-Amerika felé vették az irányt, de egy idő után Anna egyedül folytatta az utazást. Később visszatért Londonba, hogy pénzt gyűjtsön, majd Indiába utazott, ahol négy hónapot töltött. Ott találkozott későbbi párjával, akivel együtt biciklizte körbe Délkelet-Ázsia több országát, majd fél évet Új-Zélandon éltek.
Fotó: Torner Anna személyes archívuma
Addigra már öt év telt el azóta, hogy először elindult Párizsba. Ekkor kezdett újra erősebben visszatérni benne a gondolat, hogy kész rá, hogy visszakanyarodjon a színházhoz.
Először londoni egyetemeken gondolkodott, de a Brexit körüli bizonytalanság miatt ez nehézkessé vált. Közben Magyarországon lezajlott az SZFE modellváltása is, amely szintén hatással volt a döntésére. Végül úgy határozott, hogy Erdélyben próbál szerencsét: felvételizett Kolozsvárra és Marosvásárhelyre. A döntésben az is szerepet játszott, hogy családjának vannak erdélyi gyökerei: a szülei Nagyváradról származnak, így bár ő maga Magyarországon nőtt fel, a térség így sem volt teljesen idegen számára.
Végül a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet választotta.
Az utazás évei alatt rendkívül alacsony költségvetéssel élt.
Az utazás elején azonban nemcsak a kaland, hanem a belső bizonytalanság is jelen volt. A családi történések – különösen a szülők válása – mélyen érintették, mivel elmondása szerint, addig az identitása nagy részét az a tudat adta, hogy stabil családi háttérből jön. Amikor ez megbomlott, nehezen tudott mit kezdeni az új helyzettel, ezért az út első szakaszában sokszor inkább a saját gondolataival volt elfoglalva, mint a körülötte lévő világgal. Döntéseit is gyakran az útitársára bízta: ő választotta ki a szállásokat, a következő úti célt, vagy azt, hogy merre menjenek tovább. De idővel ez mindkettejük számára megterhelővé vált.
Torner Anna Angkorvat romjainál
Fotó: Torner Anna személyes archívuma
Nem volt konfliktus a döntés mögött – inkább természetesen alakult így a helyzet.
Az egyedül utazás azonban sok mindent megváltoztatott. Mivel már nem támaszkodhatott másokra, kénytelen volt minden döntést maga meghozni. Ugyanúgy stoppolt és vadkempingezett, mint korábban, de most már sokkal inkább a saját jelenlétére és figyelmére volt szükség.
Az egyik legfontosabb felismerése ekkor született. Akkoriban sok harag volt benne a világ iránt, és mintha azt várta volna, hogy a világ bizonyítsa be: valóban kegyetlen és veszélyes hely. Ehelyett azonban szinte kizárólag kedvességgel találkozott.
Az utazás során rengeteg emberrel találkozott, és ezek a találkozások váltak a legmeghatározóbb élményekké. Egy perui házaspár például befogadta a családjába: a férj stoppolás közben vette fel Észak-Peruban, majd meghívta magukhoz. Amikor megérkeztek a házhoz, Anna észrevett egy hatalmas molinót a Dalai Lámáról, ekkor mesélte el a házigazdának, hogy az édesanyja éppen Indiában hallgatja a Dalai Láma tanításait. A házigazda ekkor elmondta, hogy az ő felesége is éppen ott tartózkodik, így egyből került egy kapcsolódási pont.
Torner Anna biciklivel járta be Délkelet-Ázsiát
Fotó: Torner Anna személyes archívuma
Az ilyen történetekből sok gyűlt össze az út során – néhány nagyobb, és rengeteg kisebb. Anna ezek által eszmélt rá arra, hogy mennyi segítőkész ember van a világban, és hogy egy-egy véletlen találkozásból szép barátságok szövődhetnek.
Torner Anna a dél-amerikai út után egy rövid angliai töltekezés (főleg anyagi) után Indiába utazott, ahol egészen másfajta tapasztalatok érték. Bár a nagyvárosok zajos és zsúfolt világa számára néha túl intenzívnek tűnt, a hegyekben egészen más hangulat fogadta.
Úgy érzi, maga az utazás is óhatatlanul spirituális élmény: amikor az ember egyedül van, kiszakad a megszokott környezetéből, és folyamatosan új helyzetekben találja magát, elkerülhetetlenül elkezd azon gondolkodni, miért van ott, és mi dolga van az életben.
Később Délkelet-Ázsiában már egészen más jellegű kalandok következtek.
Idővel azonban egyre jobban belejött: később már kétszáz kilométeres napok is előfordultak. Az emlékeiben ez az időszak leginkább a folyamatos mozgásról és az úton levésről maradt meg: arról, hogyan lehet napról napra növelni a távot, hogyan lehet alkalmazkodni a körülményekhez, és hogyan válik a biciklizés az utazás természetes ritmusává.
Az út során itt is rengeteg különös helyzetbe kerültek. Vietnámban például egy faluban egy karaoke-bárba tévedtek, ahol tinédzserek énekeltek külön kis fülkékben, villódzó LED-falak között. Máskor Kambodzsában egy zsákfaluban állították fel a sátrukat egy család udvarán. Reggel arra ébredtek, hogy az egész falu – több tucat ember – kíváncsian figyeli a sátrat és az idegen utazókat.
Fotó: Torner Anna személyes archívuma
A délkelet-ázsiai kerékpáros út után egy időre visszatért Európába, nyelvvizsgát tett, majd párjával Új-Zélandra utazott. Ott azonban már nem lehetett kizárólag az addig félretett pénzből élni: az ország drága volt, ráadásul a Covid miatt nem tudott munkavállalói vízumot igényelni.
Bár kemény munka volt, mégis érdekes tapasztalatként emlékszik vissza rá.
„Nem is a fizikai munka volt a kemény, inkább lelkileg volt megterelő, hogy sokkal kegyetlenebb volt a birkanyírás maga, mint ahogy elképzeltem. Gyakran sérültek a birkák, mert időre és mennyiségre dolgoztak a nyírók” – idézte fel.
Az utazások során folyamatosan írt: blogot vezetett és naplót.
A könyv megszületése azonban váratlanul gyorsult fel. Már Marosvásárhelyen tanult, amikor a nemzetközi könyvvásáron felolvasott a blogjából egy irodalmi esten. Az est egyik moderátora Király István volt, a Mentor Könyvek Kiadó vezetője. A felolvasás után felajánlotta, hogy kiadná a szöveget.
Torner Anna kalandjai után visszatért a színház világához
Fotó: Benedek Csaba
Anna akkor még úgy gondolta, később regényt ír ezekből a történetekből, de a kiadó javaslata az volt, hogy a blogbejegyzésekből szerkesztett formában már most könyv születhetne. A szerkesztő Purosz Leonidasz lett, akivel körülbelül egy évig dolgoztak az anyagon.
Az időbeli távolság viszont segített abban, hogy tárgyilagosabban tekintsen a szövegre. Nem ragaszkodott minden mondathoz, és könnyebben elfogadta a szerkesztő javaslatait is.
Az egyik központi kérdés az identitás lett. Az utazás során Anna sokszor próbálta magában „lenullázni” azokat a címkéket, amelyekkel az emberek azonosítják őt, később azonban rájött, hogy a világ mégis kategóriákat vár: színész, író, teatrológus. Ma inkább azzal kísérletezik, hogyan lehet ezeket a szerepeket úgy viselni, hogy közben ne váljanak kizárólagos identitássá.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A március 15-i magyar állami kitüntetések idei díjazottjai között több erdélyi alkotó és szakember neve is szerepel.
Ismét benyújthatják a külhoni magyar oktatási intézményekbe járó diákok szülei a Szülőföldön magyarul program támogatási kérelmét. A 2025/2026-os tanévre diákonként bruttó 100 ezer forint jár, a jelentkezéseket elektronikus úton várják.
Sorsunk ma egyetlen döntésen múlik. Itt az idő hát, hogy mi, magyarok újra összefogjunk, és együtt, közösen védjük meg az elmúlt másfél évtized nemzetpolitikai eredményeit.
Közel 130 olyan magyar emlékjelet kutatott fel a Bánságban Bodó Barna temesvári politológus, amelyek az első világháború utáni román közigazgatás beavatkozása nyomán eltűntek vagy „átalakultak”.
Ilie Bolojan miniszterelnök pénteken figyelmeztette a Kolozsvár–Nagyvárad-vasútvonal villamosításán és korszerűsítésén dolgozó kivitelezőket, hogy négy hónap áll rendelkezésükre a munkálatok felgyorsítására a kritikus szakaszokon.
Hatalmas munkát végzett a magyar kormány a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel és a helyi magyar közösségekkel közösen azáltal, hogy teljesen természetes módon kapcsolódott a helyi törekvésekhez Soltész Miklós szerint.
Illegális fegyverek, lőszerek és pirotechnikai eszközök után kutattak a rendőrök három Brassó megyei ingatlanban. A házkutatások során több fegyvert, lőszert és egy körözött revolvert is találtak, egy 18 éves fiatalt pedig őrizetbe vettek.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján Erdély, a Partium és a Bánság számos településén ünnepi rendezvényekkel tisztelegnek a hősök emléke előtt. Március 15-én és az azt megelőző napokban gazdag programkínálattal várják az érdeklődőket.
Arad egyik új kertvárosi részében egyre nagyobb a feszültség: az ott lakók szerint annyira elszaporodtak az aranysakálok, hogy már félnek kiengedni gyerekeiket az utcára, éjszakánként pedig „kísérteties hangok” tartják rettegésben őket.
Kolozsváron építhetik meg az első, közpénzből létrehozott, a szenvedélybetegségek kezelését szolgáló addiktológiai központot. A polgármesteri hivatal 35 millió euróból valósítaná meg az egészségügyi beruházást.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!