1956-os megemlékezés Pécskán. Az emlékművön az elítéltek nevei is olvashatók
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Az egyik legnagyobb koncepciós per volt Romániában 1956-ot követően a Szoboszlay-per, amely néhai Szoboszlay Aladár pécskai római katolikus plébános nevéhez fűződött. Az 1989-es rendszerváltás után Jámbor Ilona volt az első, aki a per anyagát kutatni kezdte, ’56 után 57-en a temesvári perben címmel dokumentumkötetet is megjelentetett az eljárásról, amely során országszerte több mint 400 embert ültettek a vádlottak padjára, 57 személyt elítéltek, közülük tízet ki is végeztek. A kutatómunka mellett emlékmű- és emléktábla-állítás is jelzi az általa alapított In Memoriam 1956 Egyesület munkáját, ennek ellenére fájdalommal állapítja meg: 1956 emlékezete nem olyan erős az erdélyi köztudatban, mint 1848–1849-é. Október 23., a magyarországi forradalom kitörésnek 69. évfordulója alkalmából beszélgettünk Jámbor Ilonával.
2025. október 23., 07:582025. október 23., 07:58
2025. október 23., 08:032025. október 23., 08:03
– Hogyan került kapcsolatba Szoboszlay Aladár szellemi örökségével, és mi késztette arra, hogy az ő munkásságát, illetve az 1956-ot követő legnagyobb romániai koncepciós per anyagát kutassa?
– 1964-ben, amikor a politikai foglyokat kiengedték a börtönökből, Ferencz Béla Ervin atya, gyergyószárhegyi ferences szerzetes Tornyára, a szülőfalumba került, mert állítólag sehol máshol nem fogadtak be egy börtönviselt papot. Én ’57-ben születtem, akkoriban még nagyon kicsi voltam, de Ervin atya, érdekes módon, nemhogy a védőszárnyai alá vett, hanem egyszerűen én voltam a kedvence az összes gyerek közül Tornyán. Aztán amikor Kolozsvára jártam a Babeș-Bolyai Tudományegyetemre, Ervin atya szintén Kolozsvárra került, a ferences templomba. Mondhatom, hogy a politikai gazdaságtant, meg ehhez hasonló tantárgyakat az ő íróasztalánál tanultam… Miután elvégeztem az egyetemet, hazajöttem, s geológus lévén, a kőolajiparban dolgoztam, de mivel már iskolás korom óta írogattam a Jóbarátnak, az Ifjú Munkásnak, az Utunknak és az Előrének, Cseke Gábor az Előrétől 1987-ben megkérdezte, nem akarok-e a lap tudósítója lenni, és a szakmámba vágó cikkeket írni. Ez nekem egy nagy kihívás volt!
Tehát újságíró lettem ’87-ben az Előrénél. Két év múlva megbukott a rendszer, az Előre ismét Romániai Magyar Szó lett, s én továbbra is tudósítottam, de akkor már csak Arad megyéből. Akkoriban kérdeztem meg Ervin atyától, hogy tulajdonképpen miért is volt börtönben, mire azt válaszolta:
S akkor 1990-ben elkezdtem utánajárni a dolgoknak. Nyilván, Ervin atya hozott össze egykori börtöntársaival. Csak ebben az egy perben, a Szoboszlay-perben 300-400-500 embert ültettek a vádlottak padjára, 57-et összesen mintegy 1300 év börtönbüntetésre ítéltek, tízet közülük kivégeztek. Egy oral history az első könyvem. Összejártuk Csíkszeredától Budapestig, Gyulától Szatmárnémetiig a településeket. A legnagyobb és felejthetetlen élményem Csíkszeredában volt, ahol is 120 ember jelent meg a bemutatón – mert ugye székelyek is érintettek voltak a perben –, az valami elképesztő volt.
Ezt soha nem fogom elfelejteni, és emiatt is folytattam tovább a munkát. Miután a könyv megjelent, Ervin atyával kezdeményeztük, hogy utólag felmentsék, rehabilitálják ezeket az embereket, ami végül sikerült is. Akkor már bekapcsolódott az ügybe Vekov Károly történész is, nyugodjék békében, aki nagyon sokat dolgozott ezen az ügyön, de ő inkább a dokumentumokat dolgozta fel.
Jámbor Ilona és néhai Vekov Károly egy 2014-es pécskai megemlékezésen
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
– 56 után 57-en a Temesvári perben a címe a kötetnek. Több kiadást is megért, nemde?
– Az első változathoz, az oral historyhoz már sokat nem tudtam hozzátenni, mert az alanyok közül többen is meghaltak időközben. A javított változatot, aminek a borítóján már az emlékmű is rajta van, 2013-ban adtuk ki újra. Azt se tudnám megmondani, hány könyvbemutatót tartottam, de Budapesttől Csíkszeredáig, Szatmárnémetitől Temesvárig mindenhol. Miután a Szoboszlay-pert úgy-ahogy sikerült behozni a köztudatba, elkezdtem munkálkodni az emléktábla-állításon.
Ő abszolút ártatlan volt, véletlenül keveredett bele az ügybe, és meghalt a Luciu-Giurgeni-i kényszermunkatáborban. Neki állítottunk domborművet az aradi minorita templomban, gyönyörű alkotás, Dinnyés László budapesti képzőművész készítette, sajnálom, hogy már ő sem él.
Karácsonyi István minorita szerzetes domborműve az aradi Páduai Szent Antal Plébániatemplomban
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Ezt követően Lukács István pécskai szülőházán helyeztünk el domborművet, az is Dinnyés László munkája. Ő nagyon szerette az ’56-os emlékműveket, nagyon sok ilyen munkája van Erdély-szerte, meg gondolom Magyarországon is. Ezeket a domborműveket az egyesület nevében állítottam, s többnyire „összekoldultam” a pénzt rá. Van egy vendégkönyvünk, amibe be van írva, hogy ki mennyit adott. Ezt követően láttunk neki az emlékműállításnak Pécskán, ugyanis Szoboszlay ott is szolgált.
– Aradra is terveztek egy emlékművet, amelyet Varga-Luigi István néhai szobrász alkotott volna meg – végül ez került Pécskára?
– Nem. Varga-Luigi is nagyon érdekes emlékművet készített volna, de annyira bonyolult volt az adminisztráció, a különböző engedélyek beszerzése, hogy végül Pécska mellett döntöttünk. Pécskán nyitottabb volt a városvezetés ez iránt, meg hát tulajdonképpen ott volt pap Szoboszlay, két kivégzett onnan származott, illetve több más elítélt is volt Pécskáról ebben a koncepciós perben. Megszavaztattuk, s végül a közösség döntötte el, hogy melyik emlékmű legyen. Ezt szintén Dinnyés László tervezte.
Nagy fába vágtam a fejszémet, mert fogalmam sem volt, hogy mennyibe kerül egy emlékmű, de akkor írt ki egy pályázatot a magyar külügyminisztérium két és fél millió forintra, és ezt meg is nyertük. Végül így sikerült felállítani az emlékművet Pécskán, a mostani Szentháromság-parkban, a római katolikus templom mellett, köztéren.
2013. március 15-én, hóesés közepette Ferencz Béla Ervin néhai ferences szerzetes, volt elítélt áldotta meg a Szoboszlay-per áldozatainak pécskai emlékművét
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
2013. március 15-én avattuk fel. Akkor is olyan zord idő volt, hogy például Szoboszlay családja, a testvére leszármazottai nem tudtak eljönni Budapestről… De Wittner Mária 1956-os forradalmár eljött, beszédet is tartott, és Ervin atya áldotta meg az emlékművet.
Ebben nagyon nagy igazság van szerintem. Azt vallom, hogy az embernek a Földön feladata van, csak fel kell fogja, hogy miért született ő erre a világra.
– Azóta kevesebbet hallani az In Memoriam 1956 Egyesület tevékenységéről, a megemlékezések megritkultak…
– Időközben, ugye, Ervin atya is eltávozott az élők sorából. Valahogy lankadt a kedvem, nem foglalkozom már vele. Elfoglalt is vagyok, mert 68 évesen még mindig dolgoznom kell, a saját cégemet vezetem, de szerintem a 25 év alatt sem sikerült a köztudatban elültetni az ’56-os erdélyi ügyet úgy, ahogy 1848-cal foglalkozunk itt, Aradon.
S ők nem voltak katonák: civil emberek voltak! Nekem az fáj, hogy a civil szféra nem fogja fel, hogy bármit megtehetnek vele, és nem harcolunk ez ellen. Most például a közel-keleti helyzet kapcsán el kell mondanom, hogy nagyon-nagyon el vagyok keseredve, mert az arabokat is, meg a zsidókat is egyformán embereknek tartom, és tudok mellettük élni, de sehol nem látok békepárti megmozdulásokat. Hát hol van a civil világ?!
Ezért elképesztően el vagyok keseredve. Mondhatni, a politikum sem értékeli annyira, vagy nem fektet olyan nagy hangsúlyt 1956 emlékére, illetve Szoboszlay Aladár szellemi hagyatékára. Ez a szomorú, mert ha a politikum nem karolja fel, akkor nagyon nehéz küzdeni, hogy megvalósítsd az álmaidat.
Az 1956-os magyarországi forradalom leverését Romániában is megtorlások követték: a kommunista diktatúra megdöntésére irányuló törekvésekkel szimpatizáló értelmiségieket nemzetiségre való tekintet nélkül meghurcolták. Emellett a titkosrendőrség, a hírhedt Securitate etnikai feszültségek szítására, a magyar közösség állambiztonsági veszélyként történő beállítására is használta a leszámolást.
Sok civil szervezetről tudok, amelyek az elején színvonalas, nagy horderejű rendezvényeket szerveztek, de mivel a politikum nem igazán állt az ügy mellé, vagy csak úgy tessék-lássék, teljesen ellaposodott minden. Ami meg engem illet, én a 25 évi '56-os munkámért itt, Romániában, az égvilágon semmit nem kaptam. Mondjuk, nem is várom el, mert nem azért csináltam, de azért gondolom, hogy kaphattam volna valamit a romániai politikumtól, elsősorban az RMDSZ részéről. ’56-os kitüntetést Magyarországon kaptam egy ’56-os szervezettől, arra büszke is vagyok. Mint ahogy arra is, hogy ezek az emlékművek állnak.
– Foglaljuk össze a temesvári születésű, de Aradon és Pécskán szolgált néhai római katolikus pap, Szoboszlay Aladár tevékenységét. Neki és a köréje csoportosulóknak mi volt a „bűnük” az akkori román kommunista hatalom szemében?
– Ő egy gondolkodó pap volt, és a gondolatait le is írta. Meg akarta oldani békés úton a román–magyar viszonyt. Rengeteget írt, és ezt Vekov Károly történész feldolgozta az Áldozatok és áldozottak című könyvében, emellett Tófalvi Zoltán újságíró is több kötetet írt ezzel a témával kapcsolatban. Tehát aki jobban bele akarja ásni magát ezekbe az ügyekbe, van miből tájékozódjon.
Szoboszlay Aladár néhai római katolikus plébános
Fotó: Vekov Károly archívumából
– Mi volt az ő célkitűzésük, a tervük, és milyen vádak alapján ítélték el őket?
– Szervezkedés a népköztársaság megdöntése ellen – ez volt a vád. Utólag kaparták össze, de ő csak meg akarta oldani a román–magyar viszonyt abban a korban még, ugye, amikor élt. Ezen filozofált, gondolkodott, ezt próbálta valahogy népszerűsíteni.
Tudta, mi történt 1956-ban Magyarországon, és remélte, hogy akkor majd itt is lesz valami változás, ezért próbáltak ők is valamit tenni, de inkább elméleti síkon, egy új pártot gondolt volna ki, megreformálta volna a szocialista gazdaságot, meg ehhez hasonlók.
Az 1956-os magyarországi forradalmat követő egyik legnagyobb romániai koncepciós eljárás volt a Szoboszlay-per. A temesvári születésű plébánost, Szoboszlay Aladárt 1958. szeptember elsején kilenc társával együtt végezték ki. Sírhelyük ma sem ismert.
– 2018-ban az aradi Alsótemetőben ásatásokat is végeztek, hogy a 10 kivégzett földi maradványait megtalálják, de végül ezek nem kerültek elő, és a mai napig sem tudni, hogy hol hantolták el őket. A Pécskai 1956-os emlékmű ezért egyfajta kegyeleti hely is számukra?
– Pontosan, mert csak annyit tudunk, hogy 1958. szeptember 1-jén végezték ki őket, de nem lehet tudni az ítélet-végrehajtás pontos helyét sem, mert az aradi börtönből elvitték őket valahová. A jegyzőkönyvekből az derült ki, hogy a temesvári börtön emberei voltak a végrehajtók. Az 1990-es évek elején készítettem egy interjút Epstein egykori aradi börtönorvossal, és ő tagadta, hogy köze lett volna a kivégzéshez. Ellenben azt mondta, hogy mielőtt az ítéletet végrehajtották, meg kellett állapítania róluk, hogy egészségesek, vagyis alkalmasak a kivégzésre. A dokumentálás során, szintén az 1990-es években,
Tehát aki meg akar emlékezni az áldozatokról, a pécskai emlékműnél leróhatja a tiszteletét. Szoktak is jönni magyarországiak, meg helyiek is, sokszor látni mécsest vagy koszorút az emlékműnél.
Nem járt sikerrel a hatvan évvel ezelőtt kivégzett Szoboszlay Aladár és társai földi maradványait rejtő sírhely feltárását célzó ásatás az aradi Alsótemetőben. A kutatás újabb megbízható információk hiányában nem folytatható.
Emberölés, valamint emberiesség elleni bűncselekmény gyanújával bűnvádi eljárást indított a temesvári katonai ügyészség Szoboszlay Aladár és társai hatvan évvel ezelőtti kivégzése kapcsán. A nyomozó hatóság szerint még életben van néhány felelős.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Erdély, a Partium és a Bánság 12 megyéjének több mint száz elemi és általános iskolás magyar diákjának a részvételével zajlott a hétvégén az Őszirózsa Országos Népdalvetélkedő a Temes megyei Újszentesen.
Gulyás Gergely, a budapesti Miniszterelnökséget vezető miniszter Marosvásárhelyre látogatott, ahol Soós Zoltán polgármesterrel és az RMDSZ Maros megyei szervezetének képviselőivel találkozott.
A kalotaszegi madárvilág gazdagságát ünnepelték október 21-én Kalotaszentkirályon: három új információs tábla avatásával, diákprogramokkal és madárgyűrűzési bemutatóval hívták fel a figyelmet a térség biodiverzitásának megőrzésére.
Nyolc házkutatási parancsot hajtottak végre adócsalás és jogtalan fakivágás bűncselekményeinek gyanúja miatt a Bihar megyei rendőrök október 21-én, kedden.
Hét személyt szállítottak kórházba annak az aradi balesetnek a nyomán, amelyben két villamos és egy személygépkocsi volt érintett. Az egyik szerelvény vezető nélkül indult el a villamosremízből, és mintegy 500 métert tett meg az ütközésig.
Elhunyt Helmut Stürmer, a Kolozsvári Állami Magyar Színház barátja, Uniter- és Vlad Mugur-díjas tervező – közölte a társulat.
A Richter-skála szerint 4,2-es erősségű földrengés történt szerdán 10 óra 23 perckor Vrancea megyében - közölte az országos földfizikai intézet (INCDFP).
Felemás a vélemény a homeopátiás gyógyításról. Sokan csak legyintenek, amikor erről az alternatív gyógyászatról hallanak, amely „hígított szerekkel” dolgozik. Akik viszont megtapasztalták jótékony hatását, elkötelezetten ajánlják másoknak is.
Sikerült leváltani az Országos Sóipari Társaság (Salrom) vezetőségét, amelynek tagjai helyett ideiglenes mandátummal szakértőket fogunk kinevezni – jelentette be kedden este Radu Miruță gazdasági miniszter.
A kormány által az RMDSZ közbenjárására kiutalt gyorssegélyből végzik el a rónaszéki bányaomlás kráterének feltöltési munkálatait, illetve a talajstabilizálást és a további megelőző beavatkozásokat. A településen még mindig érvényben van a veszélyhelyzet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!