Az olaszországi Dél-Tirol tartomány autonómiáját mutatták be Sepsiszentgyörgyön

Komlóssy bevezetőjében kiemelte, hogy a szimpózium Dél-Tirol többnyelvű tartomány példájával a románoknak és magyaroknak egyaránt fogódzókat kell hogy kínáljon ahhoz, miként teremthetnek a Székelyföldön vállvetve egy sikeres európai régiót. Ezt az európai régiót nem kell kijelölni, csak el kell fogadni a létezését, szögezte le az autonómia-szakértő.

A konfliktusforrástól a sikeres régióig

Az autonómia elnyerését követően a strukturálisan gyenge olasz tartomány sikeres európai régióvá fejlődött, a magas munkanélküliséggel és elvándorlással sújtott vidékből gazdag, az olasz átlagot meghaladó egy főre eső jövedelemmel rendelkező régió lett, fejtette ki előadásában Christoph Pan. A Dél-tiroli Népcsoportok Intézetének vezetője hangsúlyozta, az Olasz Köztársaság számára is kedvező a helyzet, hiszen nem kell esetleges konfliktusokkal számolnia, másrészt Dél-Tirol évi félmilliárd euróval járul hozzá az állami költségvetéshez. Christoph Pan ismertette Dél-Tirol tartomány autonómiájának történetét is: 1919-ben csatolták Olaszországhoz, a korábban Habsburg Birodalomhoz tartozó Tirol déli részében túlnyomóan német anyanyelvű közösség élt, a ladinok aránya 4, az olaszoké 3 százalék volt. A húsz évig tartó fasiszta uralom megpróbálta az ottlakókat elolaszosítani és elűzni. Dél-Tirol először a II. világháború után vált autonóm régióvá, ám ez nem nyújtott elég védelmet a két kisebbségben élő népcsoportnak, Dél-Tirol ezért Ausztria és Olaszország között állandó jogvita forrásává vált, amely 1960-ban az ENSZ közgyűlése elé került. Hosszas tárgyalások után 1971-ben jött létre a második dél-tiroli autonómia.

Dél-tiroli olaszok: elutasítás, majd elfogadás

Lucio Giudiceandrea Dél-Tirolban élő olasz újságíró az olaszok szempontjából vázolta az autonóm tartomány helyzetét. Mint kifejtette, a hatvanas évekig úgy érezték, ők Dél-Tirol urai, az autonómiára vonatkozó bármilyen igény a közvélemény elutasításába és az olasz politikusok bojkottjába ütközött. Az autonómia statútum többnyelvűségre és arányos választási rendszerre vonatkozó része felkészületlenül érte őket, ezért igazságtalannak érezték, hiszen hátrányos helyzetbe hozta őket, hogy nem tudtak németül. Az elmúlt tizenöt évben a dél-tiroli olaszoknál lezárult az ellenszenv és az elutasítás időszaka, egyre többen beszélnek németül, valós kapcsolatokat alakítanak ki német nyelvű szomszédaikkal, ugyanakkor az együttélés kereteit egyre inkább az a kölcsönös felismerés határozza meg, hogy egymásra vannak utalva, és egyik sem tud felülkerekedni a másikon.

Hatékonyak lehetnek a pozitív példák

Az európai példák felmutatásával le lehet rövidíteni a székelyföldi autonómia eléréséhez vezető utat, de a politikusok mentalitásváltására, a többség és a kisebbség megegyezésére van szükség, szögezte le Christoph Pan. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke kifejtette, az európai jó példákat nem lehet eltakarni, az EU 27 országából 11 országban működik a területi vagy kulturális autonómia valamilyen formája. Székelyföld helyzetéhez leginkább a dél-tiroli hasonlítható, hiszen azonos a történelmi időszak, amikor másik országhoz kerültek, ugyanakkor a dél-tiroli példa azt bizonyítja, hogy viszonylag szegény vidékből a területi autonómia révén lett virágzó gazdaság. „Az elv, a jogszabályi keret a fontos, amely biztosítani tudja a tökéletes két- vagy háromnyelvűséget és a döntések helyi szinten való tartását” – szögezte le Tamás Sándor. Antal Árpád polgármester hangsúlyozta: „az, hogy a székelységnél kisebb közösség egy Romániánál nagyobb országban valósított meg autonómiát, a románoknak azt az üzenetet közvetíti, hogy bízunk magunkban. A magyaroknak pedig azt, hogy léteznek pozitív példák.” Leszögezte, biztosan megvalósítják a székelyföldi autonómiát, a húszmillió román belegyezésével.